A hideg az északi féltekén különböző okok miatt, de majdnem minden piacon áremelkedést eredményezett.
Kezdve a legtávolabbival, az Egyesület Államokkal, ahol a Csendes-óceán partján lévő kikötők felé tartó vonatok szokásos menetideje nőtt meg, olykor a két-háromszorosára. Az ok a belső területek és a tengerpart közötti hegyvidéket érintő jelentős havazás és hideg, ami időnként le is állította a vasúti forgalmat. Ennek következtében indult el egy olyan áremelkedés, ami ugyan csak egy speciális irányra volt érvényes, de később a dominóhatás miatt fokozatosan átterjedt az egész USA-ra. A nyugati parti késedelem miatt a szokásos egyéb kikötők felé fordult a kereslet, de ott sem tudott gond nélkül és zökkenőmentesen lebonyolódni, szintén a havazások és a hideg miatt. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a világ legnagyobb mezőgazdasági tőzsdéje, a chicagói terménytőzsde is vis majort jelentett, mert a szállítási útvonalak szó szoros értelmében befagytak, és akadályozva volt az áruk rendeltetési helyre juttatása.
Európában nem a szállítás ellehetetlenülése, hanem a most hozzánk is megérkezett hideghullám miatti félelem volt a mozgató erő – a fagykárok mindig kiszámíthatatlanok, és sokszor csak jóval később derül ki a tényleges kár mértéke, mint ahogy a fagy megérkezett. Az előrejelzések szerint a nagy hideg ismét hoz havat, így a veszély nem igazán nagy.
A múlt héten említett áremelkedés a Fekete-tenger térségében folytatódott, és itt is a kikötőkbe történő eljuttatása az árunak okozta főként az erősödést. Amellett, hogy az orosz állam jelentős támogatásban részesíti az országon belüli vasúti fuvarozást, az áru szállítása továbbra is jelentős költséget jelent, és a logisztikai nehézségek a kikötői rakodásokat késleltetik. Ez eredményezi, hogy a hajók időben történő megrakodása érdekében egy-egy vételi ajánlat az aktuális árak fölé kerül néhány dollárral, és a piacnak ezt követnie kell.
Külön is említeni kell a dél-amerikai és azon belül is az Argentínát érintő szárazságot, ami egy tengeri áramlat hatása, mert ezt volt az egyik legjelentősebb fundamentális tényező a múlt héten, ami tartóssá is teheti az áremelkedést. Ha ehhez hozzávesszük még Brazília várhatóan csökkenő kukoricatermését, már meg is alapoztuk az akár tartóssá váló kukorica és búza áremelkedést – nem is szólva a szójáét.
A párizsi tőzsde ó- és új termésre szóló búza és kukorica jegyzése is mutatja ezt a tendenciát. A magyar kukoricára szóló árközlés nem a budapesti tőzsdei jegyzés, hanem kereskedői információkon alapul és névleges. Ezen az árszinten érdemi dunai, uszályos export nem valószínű, de az Olaszországba irányuló kivitel és a belföldi feldolgozói kereslet alátámasztja a fizikai piaci árakat. A forint gyengülése az euróval szemben önmagában is erősíti az itthoni árakat, de szerintem továbbra is kérdéses, meddig tarthat ez. Egyelőre a közúti fuvarok árszintje is segíti a magas telephelyi árak kialakulását, de ez is lehet időleges, átmeneti helyzet, mert a jelenlegi árak a fuvarozóknál nem fedezik a költségeket, és amint lehet, váltani fognak, és megint kapacitás-szűkösség és ennek következtében áremelkedés alakulhat ki.
Összességében nemcsak a gabonafélék esetében, hanem az olajos magvaknál is nemzetközi szinten lassú emelkedés figyelhető meg, mutatkozik esély arra, hogy a korábbi „oldalazó” mozgás enyhe erősödésbe fordul. Itthon a kínálat jelen van, ha a belföldi keresleti oldal eltűnik, az kedvezőtlen fordulatot eredményezhet – érdemes ezért óvatosnak lenni a kivárással, elmúlhat a kedvező helyzet.
