A NASA tájékoztatása szerint 2020 novemberében sor kerülhetett az első sikeres űrbéli retektermesztésre, illetve betakarításra a Nemzetközi Űrállomáson.
Az emberiség egyre közelebb kerül ahhoz, hogy egyre hosszabb űrutazásokat tegyen, és ennek egyik feltétele, hogy gazdagabb élelmiszer-raktárakkal felszerelkezve vegye kezdetét az expedíció.
Hogy egy Mars célpontú, közel kétéves “kiruccanást” sikerre vigyen egy több főből álló legénység az utazó közönséggel együtt, elképesztő mennyiségű munícióra van szükség. Arról nem is beszélve, hogy az űrkabinban minden négyzetcentiméternyi helynek, és grammnyi többletsúlynak jelentősége van, a fagyasztott ételekben az idő múlása következtében fellépő beltartalmi értékek romlásáról már nem is beszélve…
Az űrállomásokon végzett növénytermesztési kísérletek egészen fél évszádnyi múltra tekintenek vissza. Elméleti űrkutatóként Konsztantyin Ciolkovszkij már a múlt század húszas éveinek végén publikálta terveit egy “kozmikus” melegház kialakításával kapcsolatban. 1960-ban Bjelka és Sztrelka kutyák társaságában sikeres utazást tett többek között egy adag kukorica-, búza-, zöldborsó-, és hagymavetőmag is. Az első kozmikus termesztés gyümölcseit pedig 1974-ben aratták le a kutatók zöldborsó formájában a “Szaljut – 3” űrállomás fedélzetén.
A termesztés során olyan technikai problémát kellett megoldani, mint az öntözés, hiszen gravitáció hiányában a víz speciális gömb formát ölt, és nem áramlik automatikusan a gyökérzóna irányába. Problémát okozott a szellőztetés, és a megvilágítás (természetesen a növény számára hasznosítható spektrális tartomány) kialakítása. Termesztő közegként a talaj természetesen nem jöhetett, és nem is jön szóba.
2017-ben az amerikai asztronauták menüjének már részét képezte a saját maguk által termesztett Mizuna fajtájú mustár, Waldman fajtájú zöld levelű saláta, és a rendkívül dekoratív vörös levelű Romano saláta is.
E szokatlan körülmények között gyökérzöldségek termesztésére vonatkozóan eddig is történtek kísérletek, ám eljutni a végfázisig, vagyis a termés fogyaszthatóságáig, a “galaktikus retektermesztésben”, most sikerült először.
Kate Rubins – fotó: NASA
A NASA kutató munkatársa, Kate Rubins volt az első szerencsés, aki felszedhette a törekvések gyümölcsét, pontosabban ,,gyökerét”, az Advanced Plant Habitat (APH) néven futó űrállomáson. A legénység sajnos nem ízlelhette meg a termést, mivel beltartalmi paraméterekre vonatkozó vizsgálatokat hajtanak végre mind a 20 retken, bebizonyítandó, hogy sikerült a földi körülményekhez mérhető minőséget produkálni.
Fotó: NASA
A retek remek kísérleti alanynak bizonyult – kitágítva ezzel az űrben termeszthető zöldségek körét –, mivel nem igényelt különösebb gondozást a legénység részéről, és remekül viselte a mikrogravitációs körülményeket is. A megelőző kísérletekhez képest a retek esetében rendkívül precíz tápanyagutánpótlást végeztek, amely lehetővé tette a hasznosulás mértékének számszerűsítését. Mint minden kísérleti folyamatban, itt is vetésre került egy kontroll, vagyis összehasonlító vizsgálati állomány, természetesen a Földön, a Kennedy Space Center kutatóállomáson (USA).
A termesztési kísérlet ezzel nem fejeződik be – mint minden statisztikailag értékelhető vizsgálatot – megismétlik, ezzel is növelve a tudományos értelemben feldolgozható adatmennyiséget.
,,Nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek annak a csapatnak a koordinálásában, amely az űrben termeszthető növénykultúrák kutatásában tesz erőfeszítéseket. A legelső lépések óta jelen vagyok, és minden egyes termés hatalmas boldogságot hoz, hiszen ezek az eredmények segítenek minket hozzá ahhoz, hogy az embereink eljussanak a Marsra, és lehetővé teszik, hogy vissza is térjenek onnan.” – mondta a projekttel kapcsolatban Nicole Dufour, a NASA APH (Advanced Plant Habitat) program menedzsere.
(forrás: NASA)
