Bár mi, magyarok arról (is) vagyunk híresek, hogy nagyjából bármiből képesek vagyunk pálinkát főzni, az édesburgonya mint szeszesital-alapanyag még nem elterjedt nálunk. Nem úgy Japánban és Koreában, ahol ez az egyik leggyakoribb szeszesital-hozzávaló.
Kolumbusz társaival érkezett
Az édesburgonya a felfedezőkkel került Dél-Amerikából, illetve egyenesen Mexikóból Európába, majd a 16. század derekán szivárgott át Ázsiába. A Ming-dinasztia területeire a Fülöp-szigetekről terjedt át, mígnem elérte a Ryukyu Királyságot, vagyis a mai Okinawát. 1609-ben, amikor a Ryukyu Királyság a Satsuma tartomány hűbéres államává vált, az édesburgonya Japánt is meghódította, ahol „satsumaimo” néven vált ismertté.
1763-ban, Jongdzso koreai király uralkodásának 39. évében egy küldönc (Jo Eom) Japánba látogatott. Utazása során megkóstolta az édesburgonyát és igen ízletesnek találta, ezért hazaküldött belőle néhány darabot.
Az idő tájt Koreában éhínség pusztított. Jo Eom úgy vélte, ez megoldás lehetne a nyomor enyhítésére, mivel az ország déli részén jól tudna fejlődni az édesburgonya. Az első vetés nem sikerült jól, de a következő évben újra megpróbálták, és sikerrel jártak.
Korea történelmében ez a momentum olyannyira nagy jelentőséggel bír a mai napig, hogy Jo Eom 2014-ben emlékcsarnokot kapott Wonjuban, Gangwon tartományban, ahol nemcsak Eom életét, de az édesburgonya történetét és termesztését is bemutatják a fiatalabb generációknak és a turistáknak.
Érdekesség: Japánban az édesburgonyát „gyermeki hűségű burgonyának” nevezik, ami arra utal, hogy sok száz évvel ezelőtt ez a növény mentette meg az embereket a nehéz időkben.
Édesburgonyából alkohol
A japán Kyushu régióban nagyon régóta termesztenek édesburgonyát. Az édesburgonyából szeszes italt főznek, amit „imojōchū”-nek neveznek. Koreában is előszeretett főznek szeszes italokat az édesburgonyából, így például már a Joseon-dinasztia idején készítettek édesburgonya alapú rizsbort, ez volt a „gamjeoju”, ami azóta nagyon sok fejlesztésen ment keresztül.
Korea-szerte szeszfőzdék százai kísérleteznek újabb és újabb szeszesitalokkal, amelyek édesburgonya alapra épülnek, és jelenleg az így készült likőrök a legnépszerűbbek.
Térhódító tápióka
Az 1970-es években az édesburgonyát fokozatosan felváltotta a tápióka, olyannyira, hogy a későbbiekben teljesen kiszorult az édesburgonya a piacról. A helyi szeszfőzdék döntöttek úgy, hogy újjáélesztik a régi hagyományokat, és újra előhúzzák az édesburgonyát, hogy az új technológiával újfajta szeszes italokat és új ízeket hozzanak létre.
Ennek köszönhetően ma az egyik legnépszerűbb koreai likőr a Juranggae, amit lila édesburgonyából készítenek. A Juranggae konkrétan 60% rizst és 40% lila édesburgonyát tartalmaz, és hagyományos lepárlási módszerrel készítik, mesterséges adalékanyagok nélkül.
Tiszta ízű, jellegzetes, hosszan tartó aromájú ital. Alkoholtartalma 19,5%, ami picit erősebb, mint a jól ismert soju (ami 16-19%-os), de a rizsnek és az édesburgonyának köszönhetően kevésbé okoz másnaposságot.
A szeszfőzde nagy sikerrel üzemel – ma már naponta akár 20 000 palack előállítására is képes. A Juranggae esetében a helyi alapanyagokat ötvözik az ősi módszerekkel, ami úgy tűnik, nagyon is népszerű a modern világban.
