Az ukrán zöldségtermesztő elmesélte, mit tett a háború a gazdaságával és az üvegházaival.
Az orosz-ukrán háború amellett, hogy napról napra egyre több emberéletet követel, évtizedek óta virágzó gazdaságokat dönt romba és tesz a földdel egyenlővé. A gazdák szeme láttára pusztul el életük fő műve, és még csak nem is tehetnek ellene.
Az ukrajnai Mykolaiv régióban élő 64 éves Adam Melnik zöldségtermesztővel egy ukrán agrárújságíró beszélgetett. A zöldségtermesztő a háborút megelőzően Mykolaivtól körülbelül 9 kilométerre, egy falu mellett élt és dolgozott.
Szemfüles indulás
30 évvel ezelőtt kezdtem el gazdálkodni – mondta Melnik. – Az 1990-es években, amikor a kolhozok (szövetkezés alapján létrejött szocialista mezőgazdasági nagyüzem – a szerk.) összeomlásnak indultak, lehetőségem nyílt arra, hogy megműveljem a földjeiket és gabonát termesszek rajtuk.
De a társam, egy balkáni menekült – aki kiváló agronómus és zöldségtermesztő – meggyőzött, hogy kezdjek el zöldségeket termeszteni. Az 1990-es évek közepétől Ukrajnában kezdtek megjelenni a szupermarketek, amelyek egész évben zöldségekkel akarták ellátni a vásárlókat.
Kihasználtuk, hogy abban az időben a bankok eladták a kolhozok által kölcsönökért elzálogosított ingatlanokat, amelyeket nem tudtak visszafizetni. Hitelkonstrukció segítségével megvettük az egyik ilyen zöldségraktárat. A társam azonban arról is meggyőzött, hogy építsünk egy kis kávézót is, ami még most is megvan Mykolaivban.
Termelés és feldolgozás
A háború előtt 150 hektár (370 hold) földön termesztettünk hagymát, sárgarépát, céklát és káposztát. Emellett burgonyát termesztettünk egy Kijev melletti tudományos intézet számára, és további 150 hektáron kukoricát és lucernát.
A termesztett zöldségek egy részét azonnal értékesítettük, egy részét pedig raktárakban helyeztük el, az év közbeni eladásra. A zöldségek egy részét a saját konzervgyárunkban feldolgoztuk. A paradicsom befőtteket 1,8 literes üvegekben, sárgarépalevet pedig 1 literes üvegekben forgalmaztuk. A gyümölcsleveinket még az USA-ban, Kanadában és Németországban is értékesítettük.
Lebombázott hagyma
Néhány nappal a háború kezdete után a földjeinket az oroszok és az ukrán hadsereg keresztbombázása érte. Az általunk elvetett hagyma mind elpusztult. Rövid időre orosz megszállás alá kerültünk. A háború miatt mindenünk odalett: a termékeink, a vásárlóink és a szakmunkásaink.
Körülbelül ezer ember dolgozott a gazdaságunkban. Amikor megkezdődött az orosz invázió, senki sem jött be dolgozni. Sokan Nyugat-Ukrajnába és külföldre menekültek, elsősorban a nők a kiskorú gyermekekkel. Mostanra körülbelül mindössze egy tucatnyi alkalmazottunk maradt.
Szándékos rongálás
Az üvegházak, egy műhely, egy gépgarázs, házak, paradicsom- és burgonyaszedő gépek, traktorok és ültetvények a bombázások következtében megsemmisültek. Az oroszok szándékosan megrongáltak egy 700 méter hosszú, a zöldségek öntözésére szolgáló vízvezetéket, amikor a tankokkal áthajtottak rajta.
Szerencsére az üvegházak és a konzervgyár szinte sértetlenül megmaradtak, de ez utóbbi sem működik, hiszen nincs nyersanyagunk a feldolgozáshoz. Az oroszok folyamatosan fosztogattak és rongáltak, ellopták az öntözőgépeket, elvágták a vezetékeket.
Tervek az újraindulásra
Az oroszok tavaly áprilisi visszavonulása után elhatároztuk, hogy a mezőket aknamentesítjük, de a katonaság nem engedte, hogy önerőből elvégezzük az aknamentesítést. Ez idő alatt a földeket benőtte a gaz. Csak mostanra sikerült a földeket aknamentessé tenni, de a zöldségek vetési ideje már rég lejárt.
Ezért most csak a paradicsom és a sárgarépa ültetésére készülünk. De előbb el kell távolítanunk a gyomokat, amelyek ez idő alatt nőttek. Idén csak 30 hektárnyi (74 hektár) földet tudunk bevetni. A háború előtt több tízezer tonna zöldséget adtunk el olyan szupermarketeknek, mint a Metro Cash&Carry; ehhez képest most a szupermarketek nem hajlandók velünk dolgozni, mert nem tudjuk biztosítani a számukra szükséges zöldségmennyiséget.
A kávézónk működésének köszönhetően bizonyos mértékig enyhült a pénzügyi helyzetünk, bár az azon keresztül eladott zöldségmennyiség csak talán 1%-át teszi ki annak, amit korábban a szupermarketeknek adtunk el.
Úgy látom, hogy a vállalkozás folytatásához az egyetlen kiutat az jelenti, ha együttműködünk más gazdákkal, így áthidalhatjuk a munkaerő- és felszereléshiányt. A 30 éves vállalkozásom egy pillanat alatt tönkrement.
(Fotó: Couleur/Pixabay)
