A paradicsom nevelése sokszor ott válik bizonytalanná, amikor a növény végre lendületbe jön. Megjelennek az új hajtások, sűrűsödik az állomány, és előkerül a kérdés: most akkor mit kell leszedni róla?
A kacsolás körül sok a félreértés, pedig nem bonyolult művelet, inkább megfigyelést igényel, mint rutinszerű metszést. Ha jól csináljuk, rendezettebb növényt és könnyebben kezelhető állományt kapunk, de a túlzás ugyanúgy visszaüthet.
Nem minden oldalhajtás ellenség
A kacsolás lényege, hogy eltávolítjuk azokat az oldalhajtásokat, amelyek a levél és a főszár találkozásánál jelennek meg. Ezeket nevezzük kacsoknak. Ha a növényen maradnak, újabb hajtásokat, később virágokat és terméseket hoznak, vagyis nem „felesleges” részek. Mégis van értelme a beavatkozásnak.
A házikerti termesztésben a kacsolás elsősorban azért hasznos, mert átláthatóbbá teszi a növényt, javítja a levegőzést, egyszerűbbé teszi a kötözést és mérsékli a túlzott besűrűsödést. Ez különösen csapadékosabb időszakokban vagy sűrűbb ültetésnél lehet előny.
Először azt nézzük meg, milyen paradicsomunk van
A legtöbb félreértés abból adódik, hogy minden paradicsomot ugyanúgy kezelünk. A folytonnövő fajták, amelyek egész szezonban nyúlnak és folyamatosan hozzák a virágzatokat, általában jól reagálnak a rendszeres kacsolásra. Ezeknél gyakori cél, hogy egy vagy legfeljebb két szárat neveljünk.
A determinált, bokor jellegű fajtáknál viszont a túl erős kacsolás kifejezetten ronthatja a termést. Ezek eleve korlátozott növekedésűek, ezért ha túl sok hajtást eltávolítunk, egyszerűen kevesebb termőfelület marad. Ha a vetőmagos tasakon vagy palántán szerepel a fajtatípus, érdemes ehhez igazítani a gondozást.
Mikor és hogyan érdemes kacsolni?
A legjobb, amikor a hajtás még fiatal, néhány centiméteres. Ilyenkor kézzel könnyen kitörhető, és kisebb sebfelület marad utána. A műveletet száraz időben érdemes elvégezni. Nem azért, mert a paradicsom érzékeny minden érintésre, hanem mert a nedves növényen keletkező sérülések lassabban száradnak. Eső után vagy öntözést követően célszerű várni.
Sok kezdő kertész ott hibázik, hogy egyszerre túl sok hajtást távolít el. Egy erősen visszavágott növény átmenetileg megtorpanhat, főleg meleg, száraz időben. Inkább rendszeresen, kisebb beavatkozásokkal dolgozzunk.
A túl sok levél eltávolítása már nem kacsolás
A kacsolás nem azonos a lombritkítással. Gyakori látvány nyár közepén a szinte csupaszra szedett paradicsomtő, pedig a leveleknek fontos szerepük van a termések fejlődésében és a hővédelemben. Az alsó, talajhoz közeli, öregedő levelek eltávolítása indokolt lehet, de a túlzott ritkítás napégéshez és egyenetlen éréshez vezethet.
A cél nem a „karcsú” növény, hanem az egyensúly: legyen elég levél, de maradjon átszellőző az állomány. A jó kacsolás végül nem abból látszik, hogy mennyi hajtást szedtünk le, hanem abból, hogy a növény kezelhető marad, és közben folyamatosan hozza a terméseit.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
