Idén is menetrendszerűen bekövetkezett a 4–5 évente jelentkező iparialma-piaci válság, amelynek következtében a feldolgozók felvásárlásiár-ajánlata messze a termelési önköltségi szint alá került. A gondra a hosszú távú szerződéses rendszer lehet a megoldás.
A magyar almatermelők jogosan háborodtak fel az ajánlaton, csakúgy, mint lengyel társaik, és komoly demonstrációkat szerveztek. A feldolgozók szerint azonban, amennyiben az áraknak alsó limitet szabunk, úgy a keresleti években felső korlátot is kell húzni, mert például a végtermék világpiaci árában egy tavalyi 50 forint/kg feletti nyersanyagár már nem érvényesíthető, így az számukra okoz veszteségeket. Erre az évtizedek óta zajló vitára csak egy hosszú távú szerződéses kapcsolatrendszer jelenthet megoldást.
Több évtizedes tapasztalatok igazolják, hogy amikor egy határidős szerződést vezetnek be egy mezőgazdasági termékpiacon, akkor a piaci szeplők képesek lesznek megoldani azokat a problémákat, amelyekkel hosszú ideje küzdöttek és az üzlet egy fix részének tekintették. Ez a fedezeti képesség egy új dimenziót nyit. Enélkül a szállítónak magasabb kockázattal kell dolgoznia a rögzített kínálati árak biztosítása érdekében, ahogyan ez jelenleg az európai almasűrítmény-piacon is történik. Ha a fedezeti ügyletekkel csökkentik a kockázatot, akkor a szállító kisebb kockázat mellett pontosabb ajánlatot tehet a kereskedelem felé. A határidős piacok általában azonban csak a nagy árucikkeknél működnek, mint a gabonafélék, az energia, a fémek és néhány egyéb termék, mint például a kávé és a fagyasztott narancslé-koncentrátum. Egy olyan kisebb árucikk esetén, mint az almalé-sűrítmény, egy nemrégiben bevezetett határidős kereskedelem is kiváló lehetőségnek ígérkezik, amely lehetővé teszi a feldolgozóipar számára, hogy megoldja a múltban nem kezelt problémákat.
Az európai almasűrítmény-feldolgozók számára, akiknek meg kell felelniük a saját márkás gyümölcsleveket forgalmazó kereskedők elvárásainak, nehéz feladat a teljes szezonra (évre) előre rögzített árakon történő ajánlat megtétele, mivel akkor még nem vásárolták meg a szükséges alapanyagot. Ezért jellemzően a kiszámíthatatlanabb spot piacokon üzletelnek. Ennek eredménye viszont a magasabb sűrítményár-képzés és versenyhátrány a meghatározó kínai és török gyártókkal szemben, amely alapvetően a léalma árának a kockázatát tükrözi. Az európai almatermelők viszont nem tekintenek stratégiai termékként a léalmára, mivel a legtöbb esetben az a friss almapiac mellékterméke. Kivétel ez alól a lengyel és a magyar léalma, amely arányaiban lényegesen meghatározóbb, mint a nyugat-európai országokban.
2012 végén a minneapolisi Gabona árutőzsde (mGeX) az almalésűrítmény-iparral együttműködve új almasűrítmény határidős ügyletet indított az árkockázat fedezésére. Ez szolgálhat a léalma értékének indexeként. Az ötlet alapja, hogy mivel a sűrítmény a léalma végterméke, van egy belső árviszony a gyümölcs és a sűrítmény értéke között. A szerződési elképzelés szerint a léalma értéke indexelésre kerül az almasűrítmény határidős piacára, amely lehetővé teszi az ipari alma előszerződését az ár rögzítése nélkül. A léalmákat egy közösen elfogadott diszkontértéken (vagy bázison) kötik le az almasűrítmény határidős ügyletekhez, a jelenlegi egyenértékű ár alapján. A szerződés megkötése után a vevők vagy az eladók az almasűrítmény határidős ügyleteinek megvásárlásával vagy eladásával előre értékelik az ipari almát. A konkrét számlázási árakat a léalma beszállításakor, az akkori határidős értékek alapján határozzák meg. a szállítás időpontjában a határidős ügyletek lezárulnak, ami az ügylet nyereségét vagy veszteségét tükrözi bármely ármozgásra.
