A burgonyabogár már lárva korában is képes a terméshozamot akár 50 százalékkal csökkenteni, így a minél korábbi védekezés valóban tanácsos.
A burgonyabogárral kapcsolatban sokan elfelejtik, hogy idegenhonos fajról van szó, amellyel a második világháború előtt még nem kellett folyamatosan küzdeniük a magyar gazdáknak. Bár a legenda az amerikaiak „biológiai fegyverének” tartja, valójában a kártevő már 1922-ben tömegesen elszaporodott Franciaországban, 1947-ben pedig Magyarországon is megjelent (Héderváron bukkant fel először), hogy aztán az 1950-es években mindenütt elterjedjen.
A burgonyabogár tápnövényei – mint a neve is utal rá – a burgonyafélék családjából kerülnek ki. Már a lárvái is károsítanak, eleinte csak hámozzák a levelek fonákait, később lyuggatják is, végezetül pedig a karéjozó rágásukkal okoznak hatalmas károkat. Egyetlen lárva a fejlődése során átlagosan 40 négyzetcentiméternyi levélfelületet képes elfogyasztani, a kártétel május elejétől augusztus közepéig tart. Az imágók már a felszínre került burgonyagumókon is táplálkoznak.
A bogarak áttelelnek, vagyis a talajba helyezett vetőkrumplit szinte „házhoz visszük” nekik. Ezért fontos betartani a vetésforgó szabályait. Miután előbújnak, másfél-két héttel később kezdik meg az intenzív táplálkozást. A nőstények április végén, május elején kezdik lerakni a tojásaikat. Vajon vannak olyan jelek, amelyek a burgonyabogarak közelgő megjelenésére utalnak, ezáltal hamarabb meg tudjuk kezdeni ellenük a védekezést? Szerencsére vannak, így a prevenció sem lehetetlen.
Természetes módokon
Ha természetes módszerben gondolkodunk, akkor már a burgonyák ültetőgödreibe érdemes olyan magvakat szórnunk, amelyekből kifejlődő növények aztán természetes módon elriasztják a főellenségnek számító krumplibogarat – ilyen például a koriander is.
A legbeszédesebb jel kétségkívül az, ha a levelek fonákján 10–30 darab élénk sárga vagy narancs színű, apró tojást találunk, általában csomókban elhelyezkedve. Jellemzően a növények alsó és középső részén bukkannak fel így a tavasz közepén, és ebben a formában még nem károsítanak, érdemes tehát megszabadulni tőlük. Környezetkímélő, bár időigényes módszer a tojáscsomók szétnyomása, ezzel megakadályozzuk a lárvák kifejlődését.
A következő fázisban elvégzett, vagyis a lárvák elleni védekezés bonyolultabb, ekkor a kártevők már képesek a termésünket 30–50 százalékkal csökkenteni. A frissen kikelt lárvák élénk pirosak, és ha szintén bio megoldással akarunk védekezni ellenük, akkor használhatunk kőzetlisztet (például zeolitot), amelyet a levélre szórva fizikai védelmet nyújtunk a növénynek, megnehezítjük a kártevők rágását. A neem olaj kasztíliai szappannal keverve és vízzel hígítva szintén hatásos, de ne felejtsük el a levelek fonákját is lepermetezni vele 3-4 naponta.
Hogyan védekezzünk a krumplibogár ellen a biokertben?
