Miután hazánk szőlőültetvényei is sorban fertőződnek a szőlő legpusztítóbb, bejelentésköteles kórokozójával, a szőlő aranyszínű sárgaság betegségét okozó fitoplazmával, sajnos érdemes közelebbről is megismerkednünk ezzel a kórokozóval.
A fitoplazmát (eredeti nevén mikoplazma) elsőként 1967-ben mutatták ki elektronmiroszkóppal őszirózsa, császárfa, burgonya és szeder növényekből, majd ugyanebben az évben mutatták ki kabócák szervezetében is. Az ezt követő évtizedben megvizsgálták a kórokozó szaporodási képességét, felderítették a terjedésének lehetséges módjait, és felfedezték a spirál alakú fitoplazmákat (spiroplazma).
Növényvédelmi szempontból fontos felfedezés volt, hogy a kórokozó elsődleges terjesztői állatok (pl.: kabócafajok), de a kísérletek szerint a szulák (Convolvulus) és aranka (Cuscuta) növénynemzetség egyes tagjai is képesek fitoplazmaátvitelre.
A növényeket megbetegítő fitoplazma-betegségek nevét az angol nyelv szabályai szerint kell kiejteni. A név a kórokozó fő gazdanövény nemzetségének a nevéből, az azon megfigyelt legfőbb tünet megnevezéséből, és a phytoplasma szóból áll, például:
Apple proliferation phytoplasma (almasöprűsödés).
Aster yellows phytoplasma (sárgarépa sárgalevelűsége).
Kivételt képez, ha a szakirodalom más nyelvet használ a betegség leírására, például a szőlő (aranyszínű) sárgaságára a francia (Grapevine) Flavescence dorée phytoplasma (röviden FD) megnevezéssel hivatkozik. Ezek az elnevezések a vírusok által okozott betegségek nevezékéhez hasonlítanak.
A fitoplazmák meghatározása többféle módszerrel és többféle tulajdonság alapján is lehetséges:
- fitoplazma morfológiai bélyegei alapján elektronmikroszkóppal (pl.: méret, alak);
- tesztnövények segítségével;
- PCR-eljárás: nemcsak a fitoplazmák meghatározására, hanem a növényfertőzöttség kimutatására is használják;
- szerológiai teszt: ezt az eljárást nem a különböző fitoplazmák elkülönítésére, hanem más kórokozókkal való rokonság feltérképezésére használják.
A fitoplazma jellemzői
A fitoplazma növénykórtani szempontból egy valóságos mestermű. Rendkívül nehéz védekezni ellene a különleges életformája, valamint a sokoldalú szaporodási és terjedési stratégiája miatt is.
Legfontosabb jellemzői:
- teste egy sejtből áll, amely szilárd sejtfallal nem, de magállománnyal (maghártya nélküli sejtmag) rendelkezik;
- alakjuk rendkívül változatos (pl.: lehet hengeres, elágazó, gömbölyű, alaktalan);
- méretük is igen eltérő lehet (0,06-1,1 mikrométer átmérőjű);
- örökítőanyaga DNS-ből, RNS-ből és fehérjéből tevődik össze;
- élő gazdanövényben és elhalt anyagon is képes élni (úgynevezett fakultatív parazita);
- a növényeken belül a háncsrészben (floém) lokalizálható;
- ivartalanul szaporodik, osztódásra és sarjadzásra is képes.
Jelentőségük miatt a fitoplazmák külön kórokozócsoportot alkotnak. Számos tulajdonságuk a baktériumokhoz teszi hasonlatossá a fitoplazmákat, mégis sok jellemzőjük eltér azoktól:
| A baktériumokhoz hasonlóan: | A baktériumoktól eltérően: |
| Egysejtűek | A fitoplazmáknak nincs szilárd sejtfaluk |
| A sejtben csak magállomány található | Antibakteriális szerek hatástalanok ellenük (pl.: penicillin, szulfonamidok) |
| Kétféle nukleinsav (DNS, RNS) található bennük | A fitoplazmák terjedését egyedül a tetraciklin-vegyületek gátolták a laboratóriumi kísérletek során |
| Terjedésük állati és növényi vektorokkal* is lehetséges |
A fitoplazmák átvitele
A fitoplazmák terjedését azok átvitele garantálja a fertőzött gazdanövényről a másik, még egészséges gazdanövényre. A fitoplazmák eredményesen terjednek az alábbi módokon:
- Oltással: ezzel a szaporítási eljárással a legtöbb fitoplazma átvihető. Az átvitel feltétele, hogy az oltás sikeres legyen, vagyis a fertőzött és az egészséges növény szövetei összeforrjanak. Ennek a terjedési módnak értelemszerűen az oltással szaporított fás növények esetében van nagy jelentősége.
- Vegetatív úton történő szaporítással (pl.: sarjakkal, dugványokkal vagy szemzőhajtással).
- Állati vektorokkal: legfontosabb állati vektorok a kabócák, de atkák, földibolhák és levélbolhák is képesek egyes fitoplazmák terjesztésére.
- Növényi vektorokkal: bár bizonyos szulákfajok is képesek fitoplazma-átvitelre, növénykórtani szempontból egyedül bizonyos arankafajoknak van jelentősége a terjesztésben (például a stolbur phytoplasma fontos vektorai a nagy aranka, a kis aranka és a lenfojtó aranka).
A gazdanövényeken okozott tünetek
A fitoplazma által okozott betegségek legfontosabb tünetei az érintett növényi rész színének a változása (sárgulás), vagy burjánzás.
Sárgulással járnak a következő fitoplazmás megbetegedések:
- a szőlő aranyszínű sárgasága,
- a ribiszke atavizmusa,
- a kardvirág sárgasága,
- a sárgarépa sárgasága vagy sárgalevelűsége.
Burjánzást okoznak a következő fitoplazmás megbetegedések
- almasöprűsödés,
- a szamóca söprűsödése,
- a málna törpülése,
- a paradicsom sztolburos betegsége.
Védekezés a fitoplazmák ellen
A fitoplazmák elleni védekezés sok tekintetben hasonlít a vírusok elleni védekezésre. Kulcsfontosságú a jelentősége:
- fitoplazma-rezisztens fajták ellőállításának – ott, ahol ez lehetséges;
- fitoplazmától mentes szaporítóanyag előállításának és alkalmazásának;
- karantén (zárlati) intézkedéseknek a károsítók behurcolásának megakadályozásában;
- állati vektorokkal történő átvitel lehetőségének minimalizálásában a kártevő elleni védekezéssel;
- növényi vektorokkal történő átvitel lehetőségének csökkentésének a gyomnövények elleni védekezéssel.
Ezeken kívül még lehetséges a védekezés:
- fizikai eljárással (ritka): ez hőkezelést jelent (hőterápia);
- kémiai eljárással: a fitoplazmák fehérjeszintézisét gátolják, ami csak többszöri kezelést követően vezet eredményre laboratóriumi körülmények között.
Képek forrása: EPPO Global Database
Kapcsolódó cikkek:
