Ürge, amely Magyarországon még megtalálható

A történet ott kezdődik, hogy gyermekkoromban még divatja volt az ürgeöntésnek. A felnőttek egy része húsáért fogta az állatot, mások a bundájáért gyűjtötték, a fiatalok pedig csak úgy, kalandból üldözték e kis állatokat. Ez az össznépi játék olyan sikerrel ment, hogy az ürgepopuláció egyre fogyatkozott, majd szinte teljesen eltűnt. Pedig szépen elrendezte életét a füves pusztákon, táplálék megvolt, földalatti járatai gyors menekülést nyújtottak, ha ragadozó közelített, amikor pedig beköszöntött a hideg, akkor jó mélyen aludta álmát téli kamrájában. Nyáron, az egyszeri szaporulat, 6-8 kölyök biztosította a fajfenntartást. Valószínűleg ez utóbbi kérdésben nem egyeztetett a „külső partnerekkel”, vagyis a játszó emberrel és az agrárpolitika formálóival. Ezt tudományosan úgy mondjuk, hogy nem tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Mindenesetre, ha valaki talál egy ürgelyukat, járatot – mert van azért még egy kisebb populáció hazánkban – ne kezdjen neki az ürgeöntésnek, mert az drága mulatság lesz. E kis rágcsálónk ugyanis 1982 óta védett állat, sőt, 2012-ben a fokozottan védett fajok listájára került, és természetvédelmi értéke 250 000 Ft-ra emelkedett.

A következő epizód a 2000-es évek elején történt. Levél érkezett az EU-tól, amelyben a hörcsög magyarországi védettségéről érdeklődtek, és tájékoztatást kértek arról, hogy országunk mit tesz a hörcsögpopuláció fennmaradásáért. Mondanom sem kell, hogy a levél egyeseknél csodálkozást, míg másoknál értetlenséget váltott ki – nem teljesen ok nélkül. Magyarországon ugyanis a hörcsög rajta volt (még ma is rajta van) a károsító listán, ami azt jelenti, hogy károsítási veszélyhelyzetben nemcsak lehet, hanem ajánlott is fellépni ellene. (Ez a „fellépés” egyértelműen a káros felszaporodás megfékezését szolgálja, ami ugye nem azonos a faj védelmével.) Némi utánajárás, tájékozódás és érdeklődés után kiderült, hogy ez a rágcsáló faj nyugat-európában már nem kártevő, a populáció oly csekély egyedszámú, hogy azok gazdasági kárt már nem tudnak okozni, sokkal inkább védelemre szorulnak. Ennek megfelelően indítottak egy tudományos programot az EU-ban, amelynek keretében számba vették a hörcsögpopuláció minden ismert tagját, megfigyelték őket, és különböző módon védelmet biztosítottak számukra.

Elment a válasz, némi büszkeséggel hangsúlyozva, hogy Magyarországon más a helyzet. A hörcsög olyan népességgel van jelen szántóföldjeinken, amely a felszaporodásakor indokolja a védekezések elvégzését. Természetesen a védekezési döntés előrejelzési információn alapul. Ez volt kb. 15 évvel ezelőtt, és azóta is folyamatosan (bár változó intenzitással) megy a „hörcsögözés”.  Ha követjük a rágcsálónépesség alakulását, feltűnhet, hogy a pocokról ismétlődően érkeznek jelzések, de a hörcsögről egyre kevésbé. Időközben a hörcsög is védett faj státuszt kapott, de megmaradt a károsító minősítése is, e kettősség pedig elég furcsa döntéseket eredményez. Éppen 2016-ban végeztek hazánkban egy hörcsögpopuláció felmérést.

A népesség csökkenésére a válasz valószínűleg ismét az életmódjában és a környezetének változásában keresendő. Apró termetű, 20-25 cm-es rágcsáló, de annál nagyobb öntudattal, bátorsággal, sokak szerint agresszivitással rendelkező állat. Legenda szólt arról, hogy a hagyományos aratáskor – hja a kézi aratás, hol van az már – nekiment az aratóknak. Felfutott a kasza nyelén, s megharapta a kaszás embert. Amúgy inkább alkonyat után mozog, gyűjti be a téli takarmányt. Hosszú járatrendszert épít ki, gyakran 1,5-2 m mélységben, szépen tagolva – bélelt hálókamra, élelemkamra és ürítő kamra (WC). Októberben zárja kotorékát, attól kezdve tavaszig nem jön elő, téli álmot alszik. Ez a pihenő nem egy szakaszban átaludt időszak, többször is felébred, ilyenkor táplálkozik a betárolt tartalékból, és ürít is, de nem jön a felszínre. Kedvező körülmények között akár 2-3-szor is szaporodik a tavaszi-nyár eleji időszakban. Ilyenkor 5-15 kölyköt hoz a világra, amelyek születéskor picik, csupaszok, vakok, de meglehetősen életképesek, 3 hetes korukra önállóan táplálkoznak, 4 hetes korukban elhagyják az anyai fészket.

Az Unió figyelme egyébként nem e kis állatok védelmét célozza, sokkal inkább a ragadozó madarak (pl. parlagi sas, kerecsensólyom, bagolyfélék) táplálékáért aggódnak, vagyis addig védjük a hörcsögöt – egyébként az ürgét is – ameddig a ragadozó madár le nem csap rá.

Azt hiszem, a mezei pocok az a rágcsáló faj, amely leginkább tudott alkalmazkodni a múltbeli, majd a mai, és úgy általában a változó körülményekhez. Ismeretes, hogy a rágcsálók a földbe épített járatokba menekülnek, ott vészelik át a téli időszakot (bár a pocok télen is aktív). Éppen ezért fontos, hogy ez a járatrendszer télen (és úgy általában) száraz maradjon, vagyis száraz időszakban gyarapodik a populáció, viszont nedves körülmények között különféle betegségek lépnek fel, a populáció csökken. Éppen ezért egy emlékezetesen száraz évjáratot vettem górcső alá. 2003-ban már tavasszal a csapadékhiány miatt panaszkodtak a szakemberek. Ezt követően nagyon száraz, nagyon forró és nagyon aszályos nyár jött, tehát a pocok népesség szaporodhatott. Csak ősszel, a talaj előkészítésekhez, vetésekhez kaptunk elegendő csapadékot.

Hörcsög – sokak szerint szép kis rágcsáló

Ha megnézzük az akkori feljegyzéseket, akkor azt lehet megállapítani, hogy a 2002-ben csekély népesség tavaszra tovább csökkent. A nyár folyamán igazából nem növekedett, tehát ősszel ismét egy csekély népesség kezdte meg telelését. A megállapítás igaz a hörcsögre is. 2003 telén, majd 2004-ben a sokéves átlaghoz közeli mennyiségben hullott csapadék, elég kiegyenlített ütemezéssel, ami sokat segített a növénytermesztésnek. A pocok népesség az év első felében nem indult növekedésnek, csak késő ősszel lehetett észlelni némi gyarapodást, de ekkor már a telelés, túlélés lett az elsődleges cél. Tehát itt sem gyarapodott, sem a pocok, sem a hörcsög állomány.

Aztán jött a 2005-ös év, bőséges téli csapadékkal, többszöri hóeséssel. A hóborítás sokáig kitartott, későn indult meg a tavaszodás. Áprilisban, a csonthéjasok virágzása tájékán a természet 7-10 napos elmaradást mutatott a szokásos önmagához képest. Egész nyáron hullott csapadék bőségesen, kimondottan sok augusztusban. Aztán a szeptember és az október kissé szárazabb időszakot hozott. A pocok népesség az előző évhez hasonlóan szinten maradt, az év első felében lényeges változás a populáció nagyságában nem történt. Nem úgy a nyár végén és az őszi időszakban. Már augusztus hónapban – emlékszünk, azt írtam, hogy kimondottan csapadékos volt – valami mozgolódás támadt a pocok népességben. Aztán szeptember és október hónapot már határozottan a gyors felszaporodás jellemezte. Annyira, hogy az ősz folyamán a Kisalföldön és Csongrád, valamint Békés megyében a hatóság védekezési felhívást tett közzé. A hörcsög itt nem követte a pocok példáját.

Mi ebből a tanulság? Az egyik az, hogy a pocok sem forgatja minden nap a tankönyveket, és életmódjában meglehetősen önkényes döntést hoz. A másik, hogy rendkívüli alkalmazkodó képességgel bír, ha olyan impulzust kap, akkor megkeresi azt az élőhelyet, ahol a gyarapodó család is biztonsággal áttelelhet, és ott szaporodásnak indul.

Nem akarom a mezei pocok biológiáját részletesen leírni, valószínűleg mindenkinek a könyökén jön ki, inkább csak egy tényezőre utalok, a rendkívüli szaporaságára.  Időjárástól függően márciusban-áprilisban kezdődik a szaporodása, és ezt megismétli akár tízszer is egy tenyészidőszakban. Egy alom 5-10 pici pocokból áll, de ne tévesszen meg senkit, ezek már 2 hetes korukban ivarérettek, vagyis ők is szaporodnak. Ha valakinek ideje és tudása van hozzá, felállíthat egy képletet, hogy milyen ütemben gyarapodik a népesség. És ez tart mindaddig, míg az ember, a mezőgazdasági művelés, a természetes ellenségek vagy éppen a túlszaporodásból fakadó stressz nem váltja ki a populáció összeomlását.

Folytatjuk…

Növényorvos

(Agrofórum Online)