Talán a tél végleges elmúltát jelzi, hogy megkezdődött a mandulafák virágzása.
Ez a növény szerencsésebben vészelte át az idei szeszélyes telet, ellentétben a kajszival, melyen a virágrügyek elfagyása eléri a 90- 100 %- ot is. A dél-alföldi régióból kisebb- nagyobb fagykárokat jeleztek őszibarack ültetvényekből. Ennek ellenére nem szabad elhanyagolni a csonthéjas gyümölcsű növények virágzás előtti védelmét, mert a moníliás virág- és hajtásfertőző Monilia laxa gomba, illetve őszibarackon a tafrinás levélfodrosodás nincs tekintettel arra, hogy lesz-e termés vagy sem.
A növények rózsaszín bimbós állapotáig bátran használhatók a rezes, a rezes- kénes gombaölő készítmények a kórokozók kordában tartására. A levelek és virágok kifakadása után célszerű áttérni a kontakt készítményekre, illetve kellő nagyságú lombfelület meglétekor a szisztemikus vagy kontakt- szisztemikus kombinációkra. A moníliás virág- és hajtásfertőzés csak úgy védhető ki, ha rügyfakadástól a virágzás végéig- sziromhullásig folyamatosan kezeljük a fákat. Az utóbbi évek tapasztalata alapján csapadékos időjárásban még ennél is tovább, a hajtások növekedésének kezdetén indokolt a célirányos védelem, mert gyakori a kései hajtásfertőződés a Monilia laxa kórokozótól, ami virágfertőződéstől független hajtáselhalást képes előidézni.
A barackmoly és a keleti gyümölcsmoly kora tavaszi kártételét a csonthéjas fák hajtáscsúcs károsítása formájában fejtik ki. A fejlett hernyók kiodvasítják a hajtások belsejét, a növény pedig hajtáscsúcs elhalással reagál a kártételre. Bábozódás után, a későbbiek során már főként a termést fogják károsítani.
A barackmoly három, míg a keleti gyümölcsmoly négy nemzedéken át károsít, tehát igen fontos az egyes nemzedékek pontos rajzásmegfigyelése, melyre kiválóan alkalmasak a feromon csapdák. Szinte minden fontosabb károsító előrejelzésére rendelkezésre áll csapda, melyek kihelyezése időszerű minden gyümölcskultúrában.
A barackmoly és a keleti gyümölcsmoly mellett most figyeljünk oda a sodrómolyok kártételére is, mert első nemzedékük a fiatal levelek rágásával képes kisebb- nagyobb károkat okozni.
Sok fajuk lévén, különösen erdőszéleken időnként nagyobb egyedsűrűségben lépnek fel.