A termesztett növények növényegészségügyi helyzetét továbbra is a szárazság, az extrém hőség határozza meg. A már learatott kalászos gabonák és az őszi káposztarepce után most mentendő, nagy területen betakarítják az elszáradt, cső nélküli kukoricát, hogy legalább az állatoknak legyen mit takarmányozni. A legelők kisültek, nem lehet számítani újbóli sarjadásra, ameddig nem hullik tisztességes mennyiségű eső, amire jelenleg kicsi az esély.
A repce és kalászos gabona tarlókon folyik a tarlóhántás, a poros felső réteg a tarlómaradványokkal legalább védi a talajt, pihen egy kicsit az eddigi megpróbáltatások után. Árvakelésre, gyomosodásra a jelenlegi helyzetben kevésbé kell számítani, a nehezen irtható évelő gyomnövények sem tudnak fejlődni. Addig, amíg nem kapnak csapadékot, irtásuk sem hatékony, mert olyan vastag epidermisz réteget növesztettek, minimális az asszimilációjuk, hogy nem veszik fel a gyomirtó szereket.
Most a figyelem központjában a kukorica és a napraforgó áll. Az előbbi növény még ott dacol az elemekkel, ahol öntözhető, vagy máskor belvízveszélyes a terület. Monokultúrás területeken még most is sok amerikai kukoricabogarat fognak a csapdák, akkor is, ha már védekeztek a kártevő ellen. Csökkent a korábban tapasztalt levélkárosítás, most inkább a csőkezdeményeken, illetve a bajuszon rágnak. A hiányos termékenyülést már most láthatjuk, amit a légköri aszály okozta bibeelhalás mellett a bogarak is okoznak. Kis szünet után megkezdődött a kukoricamoly második nemzedékének a rajzása. Az előző nemzedék is viszonylag magas lepkeszámmal tetőzött, erős az okozott kár, amit a mostani nemzedék tovább fog növelni. A gyapottok bagolylepke hernyók különböző fejlettségű hernyói a csuhélevelek védelmében rágják a csöveket, illetve a tejesérésben levő szemeket.
A mégoly erős gyökérzettel rendelkező napraforgót is megviseli az aszály és az extrám magas hőmérséklet. A levelek 50 %-a már sok helyen leszáradt a vízhiány miatt. Eddig kevésbé tapasztalt jelenség a tányérok termékenyülés nélküli elhalása, ami a kedvezőtlen állapotok nyilvánvaló következménye. A leszáradt levelekkel együtt az eddig gyengén károsító alternária fertőzés is stagnál, vagy pedig csökkenő tendenciát mutat. Csökkent a mezei-és lucernapoloska fertőzés is, kártevőt és az általuk keletkezett sebzést alig lehet találni. Más levél-, szár-, és tányérbetegség tüneteivel nem talákozunk.
Az öntözött burgonya területeken is „szétesett” a növények lombozata, ami a hőség következtében elveszítette leveleinek jelentős részét. Alacsony szintű alternáriás fertőzésen kívül más betegségnek hiányoznak az életfeltételei. Burgonyabogárból kisebb csoportokban különböző fejlettségű lárvát lehet látni, de alacsony a fertőzöttség.