A FeHoVa nemzetközi kiállítás adott otthont annak a szakmai konferenciának, amely „A vadgazdálkodás aktuális kérdései” címet viselte. Kiemelt érdeklődés kísérte Dr. Vajda Lajos, a NÉBIH igazgató főállatorvos, Országos Járványvédelmi Központ vezetőjének az előadását, amely az afrikai sertéspestis hazai megjelenésének eddigi és várható alakulását mutatta be, majd a további, felmerülő feladatokkal is foglalkozott.
Az előadást megelőző, köszöntő beszédében, Dr. Jámbor László, az Országos Magyar Vadászkamara elnöke is kitért az afrikai sertéspestissel kapcsolatos aktuális feladatokra. Az elnök elmondta, hogy nem túl optimista, hiszen lát bőven problémákat: „Teljesen indokolt okokra való hivatkozással, bizonyos területeken elrendelték a konténeres gyűjtést, amely azonban, ilyen formában közel sem megfelelő. Az ASP kulcskérdése a létszám apasztása, más egyéb intézkedések mellett. Az optimális szám az 0,5 /100 ha lenne, ma pedig, ehhez képest, átlagosan az országban ez 2,5/100 ha. Ez utóbbi 2,5/100 ha vaddisznó létszám természetesen magába foglalja az alföldi, gyérebb létszámú területeket is.”
Ezt követően Dr. Jámbor László felhívta a figyelmet a külföldi pozitív példákra is: „Láttuk, hogy a lengyelek hogyan kezelték a helyzetet, a fertőzés a Visztulán nem jutott túl; tapasztaljuk, hogy Németországban a határ melletti húsz km körzetben kiirtják az összes vaddisznót, és emellett folyamatosan apasztják a létszámot. Amikor az északi területeinkkel határos Dél-Szlovákiában megjelent az ASP, ott azonnal megtették a szükséges intézkedéseket és most nem hallunk arról, hogy gondjuk lenne. Mi még messze vagyunk attól, hogy nálunk ez így legyen.”
Az elnök tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy a közeljövőben szakmai tárgyalásra kerül sor, ahol a jobbító szándékkal érkezett javaslatokat megvitatják, majd ennek eredményét megküldik a döntéshozatalra jogosultaknak.
A madárinfluenzáról pár gondolat
Dr. Vajda Lajos, a NÉBIH igazgató főállatorvosa, mielőtt rátért volna előadása témájára, egy jó hírrel örvendeztette meg a hallgatóságot: „A 2020. január 12-i Komárom-Esztergom és a január 14-i Hajdú-Bihar megyei kitörések óta, nincs újabb madárinfluenza megbetegedés Magyarországon. Bízunk abban, hogy nem lesz olyan járvány, amely 2016-2017-ben volt. Mindemellett hozzá teszem, hogy a környező országokban, elsősorban Lengyelországban, naponta vannak újabb esetek.”
Honnan hová?
Az első ASP esetet 2007-ben diagnosztizálták Grúziában, a fertőzés innen indult útjára. 2014-re az Európai Unió országait is elérte, ez évben a Balti-államokban és Lengyelországban is megjelent. 2018. április 21-én Magyarországon, Gyöngyös környékén elhullott vaddisznóból mutatták ki első ízben, hazánkban azóta is csak vaddisznóban került kimutatásra. Nem egy új betegségről van szó, hangsúlyozta a főállatorvos, Európába az 50-es években tört be először, fertőzött élelmiszerrel. Példának hozta fel Spanyolországot, ahol a hetvenes években megjelent, kikerült a vaddisznóállományba, és csupán a 90-es évek közepén sikerült felszámolni.
A jelenlegi vírus 2007-es megjelenését követően a magyar hatóságok azonnal megkezdték a felkészülést, hiszen ahogy az előadó fogalmazott, „tudtuk, hogy előbb-utóbb jönni fog”. 2016. karácsonyán megjelent Kárpátalján, 2017-ben pedig Románia magyar határ közeli területein, addigra azonban már a Duna-delta gyakorlatilag „elesett”. A fenti adatok tükrében az ASP első hazai megjelenését a szakemberek az ország keleti részére jelezték előre, de nem ott jelent meg, hanem Gyöngyös környékén.
A főállatorvos magyarázatot adott erre, valószínűsíthetően egy ukrán vendégmunkás közvetítésével, pontosabban fertőzött élelmiszerével került az ASP a térségbe. A keleti megyékben sem kellett azonban sokat várni az első esetekre, hiszen májusban megjelent Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az ukrán határ mellett, és ezt követően folyamatosan növekedett a fertőzött egyedek száma. Júniusban Heves, októberben pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Tarcal környékén jelezték az első esetet.
A főállatorvos kiemelte, hogy ez a térség azóta sűrűn fertőzötté vállt. Mindeközben a Heves megyével járványtanilag egységes Nógrádban is beszámoltak fertőzött vaddisznóról. 2019. áprilisában Hajdú-Bihar megyében ütötte fel a fejét a vírus, valószínűsíthető, hogy Romániából a vaddisznók természetes vándorlása során érkezett meg oda. Ebben az időszakban Jász-Nagykun-Szolnok megyébe is megérkezett a betegség, főképpen a Tisza menti árterekben van számos új eset. Decemberben Pest megye következett, a Pilisi Parkerdő Zrt. vadaskertje, majd ugyanebben a hónapban Békés megyében is feltűnt. Mindez a számok tükrében 3402 eset, vagyis összességében ennyi vált ismertté az ASP első, áprilisi megjelenése óta. Bár a kezdeti időszakban átfertőzöttség szempontjából Heves és Nógrád vezetett, azóta a listavezető Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1659 esettel, a sereghajtó pedig, ami ebben az esetben igencsak jó helyezés, Békés megye, 18 diagnosztizált esettel.
A rossz hír, fogalmazott az előadó, az, hogy nincs vakcina, amely védelmet jelentene, hiába röppennek fel hírek erről időről-időre. Jelenleg arról lehet beszámolni, hogy van egy reménykeltő vírustörzs, ami talán alkalmas lesz arra, hogy a jövőben vakcina készülhessen belőle. Abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy valóban alkalmas erre, akkor is legalább öt-tíz évbe kerül, amíg a készítmény piacra kerülhet. Addig is maradnak a rendelkezésre álló hagyományos eszközök, amelyeket – visszautalva a bevezető beszédre – Dr. Vajda Lajos szerint, át kell értékelni, hogy még hatékonyabbakká váljanak.
„Egy igen ellenálló vírusról van szó, ennek a terjedés szempontjából van kiemelt jelentősége, hiszen a vaddisznóból készült élelmiszerekben is fertőző marad, a lefagyasztott húsában is, az állat hullájában pedig hosszú hónapokig kimutatható.”
A kórokozónak ugyan alacsony a ragályozó képessége, de az az állat, amely megbetegszik, szinte teljességgel biztos, hogy el is hullik. Itt ismertette azt az előadó, hogy korábban voltak olyan vélekedések, amely szerint, ha nem avatkoznak be külső eszközökkel, akkor a járvány, az állatállomány pusztulásával együtt felszámolódik. A balti államok próbálkoztak ezzel a módszerrel, de nem jártak sikerrel, a vírus újra és újra kiújult.
Az ember szerepe kulcsfontosságú
A betegség megkötéséhez, lassításához elengedhetetlenül fontos az állomány gyérítése, és a hullák felkutatása, vizsgálata, megsemmisítése, azonban az ember szerepe a terjedésben kulcsfontosságú. Közvetítő által, hangsúlyozta, jelentősen felgyorsul a terjedés, és egész földrajzi területeket képes átugrani. Az állatmozgatások, a vadászati higiénia mellőzése, mind komoly gondot okozhatnak.
A fertőzött élelmiszerek kapcsán elmondta, hogy ezidáig már két alkalommal került kimutatásra a magyar-ukrán határon elkobzott élelmiszerből a vírus, bár ennek kapcsán megjegyezte, hogy ez a szám valószínűleg csak a jéghegy csúcsa. A vaddisznóval vagy ragályfogó tárggyal való közvetlen, sőt közvetett kapcsolat is járványügyi kockázatot hordoz. A fertőzött takarmány szintén kockázati tényező, akárcsak az alomanyag, ezért a betakarítást követően, mindkét esetben legalább 90 napig kell pihentetni, mielőtt az a házi sertés állománnyal érintkezne.
Kerítés, vadbefogó
„Valóban, ez a helyzet az egykori keleti marhavészt idézi, hallottunk olyan vélekedést is, hogy katasztrófa, ami történik: én osztom ezt a véleményt, de hangsúlyozom, hogy még inkább az lesz, ha nem tudjuk megvédeni a házi sertés állományunkat. Ezt szem előtt tartva hoztuk meg és hozzuk meg intézkedéseinket.
Komoly vitánk van ebben a kérdésben az Európai Unióval, ugyanis az uniós sertésstratégia kifejezetten kiemeli, hogy fertőzött területen vadászni tilos, mi ezzel szemben elértük, hogy a szigorúan korlátozott területen is lehessen egyéni diagnosztikai elejtés, az enyhébben minősített területeken pedig csoportos diagnosztikai kilövés történhessen. A közelmúltban minden alacsony kockázatúnak minősített vadgazdálkodási egységénél közepes fokozatúra módosítottuk a kockázati besorolást. Az intézkedés célja az ASP-fertőzés terjedésének lassítása és a vaddisznóállományok hatékonyabb gyérítése a még fertőzésmentes területeken.”
A továbbiakban két lényeges témát érintett az előadó, az egyik a kerítés alkalmazása, másik a vaddisznóbefogó csapda. A kerítés kapcsán elmondta, hogy Csehországban valóban sikerrel alkalmazták, ott azonban pontfertőzés történt. Magyarországon, jelenleg a pilisi eset kapcsán történt kerítés alkalmazása, biológiai védekezéssel kombinálva. Remélhetőleg, ennek a két módszernek a segítségével sikerül a Dunántúlt megóvni, ebben segítséget jelenthet a Duna, mint természetes határ. A vaddisznóbefogót szinten sikerrel alkalmazták a Pilisi parkerdőben, hatékonysága azt bizonyítja, hogy érdemes használni, a jövőben ezt is szorgalmazni fogják.
A főállatorvos, előadása zárásaként elmondta, hogy a Nébih tematikus weboldalán a témával kapcsolatos valamennyi friss információ megtalálható.
