Állattenyésztés
Állattenyésztés

Mangalicák nélkül is van élet, de az nem olyan

Mangalicák nélkül is van élet, de az nem olyan

Agrofórum Online

 Nem szeretem a „mi lett volna, ha” típusú gondolatokat, de Fekete Zsóka mangalica tenyésztőt hallgatva, azonban mégiscsak felmerül bennem, ha annak idején nem érkezik meg az a pár vemhes mangalica, akkor Zsóka most melyik ágazatot képviselné nemzetközi fesztiválokon?

Mert az nem kérdés, hogy valahogyan képviselné, hiszen ekkora akarással, szorgalommal, lelkesedéssel nem is képzelhető el ez másképp. Ám úgy esett, hogy annak idején, ahogyan Zsóka fogalmaz, a szőke, szépséges mangalicák megérkeztek, és nekik köszönhetően riportalanyunk idén szeptember hónapban termékeivel pedig már a düsseldorfi vásár és fesztivál Közönség díját hódította el.

Zsóka gyakorlott fesztivál-, illetve vásárlátogató, sőt, nem is csak egyszerű látogató, hanem rutinos éremgyűjtő, hiszen tavaly Madridban a Salon de Gourmets gasztronómiai szakkiállításon is ő volt az, aki képviselte hazánkat. Az idei düsseldorfi rendezvényen a Mangalica Egyesület szervezésében, több más hazai tenyésztővel egyetemben vett részt.

„Négy napig tartott a vásár, amelyre elsősorban füstöltárut vittem. Mint az várható volt, az oda látogató, zömében külföldön élő magyarok főleg ezt keresték. Persze, mint azt a díj bizonyítja, nem csak az ő köreikben arattak sikert a termékek. Ez a speciális füstölt, paprikás-fokhagymás gasztrokaland elcsábította a német konyhán szocializálódott helyi lakosokat is, akik számára maga az alapanyag, a mangalica is sok esetben ismeretlen volt.”

– A standunknál mangalica fotók is voltak, szemléltetve azt, hogy küllemében is mennyire más ez a sertés, mint a nagyüzemi tartásban lévő társai. Voltak, akik elsőként így találkoztak a fajtával, érkeztek is bőven kérdések a feldolgozására, tartásának körülményeire vonatkozóan.

Zsókánál pedig avatottabb válaszadó nem létezik, hiszen a mai napig, kis segítséggel, de egymaga végzi az állomány körüli teendőket és a feldolgozást is.

Az a gazdálkodó sincs egyszerű helyzetben, aki úgymond beleszületett az állattartásba, és kisgyermek kora óta készül arra, hogy átvegye a szülei telepét. Zsóka azonban hat évvel ezelőttig a sertéstartásról gyakorlatilag annyit tudott, mint egy átlagos hajdúböszörményi lány, a mangalicáról pedig összességében annyit, mint amennyit „illik” tudni egy őshonos fajtáról. Mindez a hat év alatt elért eredményeket némileg más megvilágításba helyezi.

Csőstül a mangalica-áldás

Az igazsághoz tartozik persze az is, hogy a beszélgetőtársam azért nem egészen informatikusból lett mangalicatenyésztő, hiszen gazdálkodni készült, csak merőben más ágazatban kívánta magát megvalósítani:

„Édesapámnak volt egy biogazdasága, ahol zöldségeket termesztett. Többek között ezért is döntöttem úgy, hogy a szakközépiskolai éveket követően tanulmányaimat a Corvinuson folytatom, hogy okleveles élelmiszermérnök lehessek az élelmiszeripari szakirányon. Ezzel a végzettséggel, az itt szerzett tudással ugyanis ki tudtam volna bővíteni a gazdaságunk profilját, az itteni termékeket fel is tudtuk volna dolgozni. A szakdolgozatomat a burgonyafélékből írtam, az egyetemi évek alatt pedig több alkalommal voltam külföldön, hogy alaposan megismerjem az ottani farmok, feldolgozók tevékenységét.”

Mindezek mellett Zsóka megszerezte a szakfordító képesítést, illetve a lovaskultúra szakoktató diplomát is. – Volt egy olyan tervem is, hogy, ha haza költözöm Hajdúböszörménybe, akkor létrehozok egy lovardát, hiszen kisgyermekkorom óta lovagolok, és szenvedélyem ez a sport.

Azonban a lovardát, mint aztán sok minden mást is, elsöpörte a húsz megtermett röfögő szépség, akik, mint az később kiderült, nem teljesen egyedül érkeztek… – Az egyetemet befejezve elhelyezkedtem Budapesten egy multinacionális cégnél, eközben pedig a családommal kezdtük lerakni az elképzelt új gazdálkodási modell alapjait. Édesanyám pályázatírással foglalkozik, az ő segítségével elnyertünk egy uniós támogatást, amely lehetővé tette, hogy vásároljunk sertéseket, amelyek a zöldségtermelés melléktermékeit hasznosítják.

Ekkor értesültünk arról, hogy Vas megyében eladó egy mangalica törzsállomány. Biogazdaság, őshonos állatfaj, ez jó párosításnak tűnt, így megegyeztünk, és rövidesen megérkeztek a mangalicák.

„Túlesve a hosszú utazás fáradalmain, amikor a malacok már az ólakban falatoztak, tudtuk meg, hogy az állomány több, mint fele vemhes. Ez volt az a pont, amikor gyökerestől megváltozott az életem, és ezt a mai napig nem bántam meg.”

A multinacionális cégnek búcsút intve Zsóka, mint azt hangsúlyozza, családi támogatással a háta mögött állt neki a lehető leggyorsabban elsajátítani mindent, de mindent, amit a mangalicák tartásáról, hasznosításáról és feldolgozásáról tudni kell és érdemes. Eközben kikristályosodott számára, hogy milyen is a gazdaság, amilyet ő szeretne, és ezt meg is valósította: – Jelenleg 300-350 egyedből áll az állomány, és már több, mint 50 anyakocából a tenyészetem. Ezt a méretet nem is szándékozom növeli, ez az, amelyet még a magam által meghatározott elvek szerint tudok tartani, feldolgozni.

Szigorú elvek mentén

Ezek az elvek pedig igen szigorúak. Az állatok ún. kifutós tartásban vannak, ez azt jelenti, hogy a megfelelő feltételek biztosítása mellett, akár a mínusz 20 fokban is kint turkálhatnak a szabadban. – Csak biotakarmányt fogyasztanak, édesapám gazdasága ugyanis teljességgel átállt a takarmányozás biztosítására. Kukorica, árpa, búza, borsó, tök és fehérje kiegészítésnek lucerna az, amin növekednek. Van egy speciális pelletálló gépünk, amely segítségével granuláljuk a takarmányt, így annak hasznosítása is optimálisabb, mint ha azt hagyományos formában fogyasztanák. Ezek az állatok, hangsúlyozza Zsóka, lényegesen lassabb ütemben növekednek, mint a hússertések. – Körülbelül egy-másfél évet híznak nálunk, ekkor érik el a 160-180kg-ot, ekkor kezdjük el őket vágni. Éves szinten 72 darabot vágunk, nem túlzás, ha azt mondom, minden egyes porcikájukat feldolgozom.

A vágóhíd a telep közelében van, az állatjóléti előírásokat maximálisan betartva, kettesével vagy hármasával szállítjuk ide az állatokat. A vágóhídról a feldolgozóig magam hozom el a hasított sertést. Itt a hentesem előkészíti feldolgozásra az alapanyagokat, szétszedi a félsertést, megtölti a kolbászt stb. A termékek ízesítését, csomagolását füstölését is én végzem. A hús minőségének érzékeltetésére azt tudnám elmondani, hogy más az állaga, a textúrája, hiszen a takarmányozás nagyban befolyásolja azt. Az elmúlt években elvégeztünk egy vizsgálatot egy analitikai laborban, ahol kimutatták, hogy az átlagosnál jóval magasabb a termékeimben a telítetlen zsírsavak szintje, emiatt van ez az érzékelhető különbség.

A feldolgozó gépesítése, akárcsak a kertészeti gépek beszerzése szintén uniós forrásból valósult meg. A húsdaráló, keverő, töltő mind kisüzemi gyártásra alkalmasak, nagyban megkönnyítik a munkámat. A munkanapom így is reggel hattól este nyolcig tart, kéthetente pedig hétvégenként Budapesten árulom a Lehel piacon a termékeimet.

Adott egy fajta, aminek hízlalási ideje közel háromszorosa egy átlagos sertésének, ill. míg az 12-14 darabot fial ez átlagosan csak 6 darabot. A velük töltött munkaórák száma közelít a végtelenhez. Ekkor érkezünk el a beszélgetés azon pontjához, hogy meg kell kérdeznem: Mindez úgy összességében megéri? Illetve, hogyan lehet egyáltalán úgy csinálni, hogy megérje?

Nyereségesen is lehet

„Kétféleképpen lehet növelni az árbevételt: az egyik, hogy a tartás nagyüzemi körülmények között történik, én ezt már előre kizártam, a másik pedig az a gyakorlat, amit folytatok, miszerint minden részét feldolgozom a mangalicának és így értékesítem. Ezzel elértem azt, hogy idehaza a termékért körülbelül kétszeres árat kérhetek el, egy nagyüzemi termelésből történő értékesítéshez képest.”

– Ma már – ez kijelenthető – nagyobb a kereslet, mint amit ki tudok elégíteni. Az előállított mennyiségen, és ezt ismét szeretném hangsúlyozni, nem kívánok változtatni. Folyamatosan élek a pályázati források lehívásával, felhasználásával, és keresem a külföldi értékesítési lehetőségeket. Az látható, hogy Németországban is nagy igény van erre termékre, ennek a piacnak a kiépítését folytatom jelenleg is.  Összességében így hat év után áll meg saját lábán ez a vállalkozás, és termel bevételt. A legnagyobb gond a munkaerő, jelenleg két alkalmazottam van, plusz a már említett hentes segítség. Édesapám folyamatosan támogat, segít a telepi munkálatokban, édesanyám a szükséges adminisztrációs munkákat, pályázati támogatásokat végzi el. Nagy szükségem lenne még egy főre, aki helyettesíteni tud, ha úgy tetszik, a jobbkezem lenne. Ezidáig nem találtam erre alkalmas személyt, de nem adom fel. Amíg keresem, addig is ellátom a feladatokat, és bármennyire hihetetlen is, de élvezem a munka minden percét.

*

De milyen is a szőke mangalica?

A magyar mangalicafajta kialakítása a szőke változattal 1833-ban kezdődött, amikor Szerbiából sumadia-sertéseket hoztak be. Ezek között különösen a kisjenői uradalom számára vásárolt két kanból és kilenc kocából álló törzs volt értékes. A hazai parlagi sertésállománynak (a bakonyinak és a szalontainak) a sumadia sertéssel való fajta-átalakító keresztezése, a megfelelő egyedek céltudatos kiválogatása és okszerű takarmányozása révén jött létre a magyar mangalica, amely mind küllemében, mind belső tulajdonságaiban lényegesen jobb a balkáni rokonainál. A szőrzet finom szálú, télen gyaluforgácsszerűen göndör, nyáron ritkább, rövid és sima, színe a vidék talajának minőségétől függően a szürkétől a sárgáspirosig minden árnyalatban megtalálható. A pilla, a szemöldök és a tapintószőrök, valamint a farokbojt belseje fekete.

A mangalica sertések bőre pigmentált szürkés-fekete, a természetes testnyílások és a túrókarima feketék, a csecsek és a körmök ugyancsak feketék. A fültő alsó szélén egy világos (3-5 cm átmérőjű) folt található fokozatos átmenettel a pigmentált bőrön, az úgynevezett „Wellmann folt”, ami a mangalica fajtajellegéhez tartozik. Hibának számít a fülszőrök tűzdeltsége barna és fekete szálakkal, az apró csigába göndörödő ún. bárányszőr, a durva, sörteszerű szálkás szőr. Nem kívánatos fiatal korban a hasaljon, a haskorc táján kitüskésedő szőrseprű. Az idősebb korban bekövetkező sörtésedés már nem olyan nagy hiba, mint fiatalabb korban. A fej középhosszú az orrhát enyhén megtört, a fülek közép nagyok és előre hajlóak. A szemek barnák a szemöldök és a szempillák feketék. A faroktő jellegzetesen vastag, a farokbojt mindig fekete. Forrás: Haszonállat-génmegőrzési Központ (HáGK)

Szarvasmarha-ágazati Szeminárium – Gyepápolási Szakmai Nap Gödöllőn

2019. május 30. 10:17

Idén tavasszal első alkalommal került megrendezésre 2019.05.21-én egy olyan gyepápolásról szóló szakmai nap, ahol a tantermi előadások mellett terepi gépbemutatót is tartottak az érdeklődőknek.

Robot fejőgép, agrárvilágítás, biztonsági nyakfogó... - Állattenyésztési innovációk Hódmezővásárhelyről

2019. május 22. 16:46

Az agrárinformatika és tartástechnológia kapcsán a megosztott helyezéseknek köszönhetően a szakmai zsűri összesen hat fejlesztést emelt ki.

Szinte tökéletesek az adonyi Angus tenyészbikák - Fajtaelőnyök és tartástechnológia

2019. május 9. 04:36

2018-ban 93 százalékos vemhesülést értek el az adonyi Angus marhák. Összesen 19 tenyészbika dolgozott az előző idényben, amelyek közül négy állat 100 százalékos eredményt produkált.

Állattenyésztés Képgaléria Videó

„Ilyen etetőkocsit még nem láttunk” – Megérkezett az első önjáró Trioliet Magyarországra

2018. december 5. 08:24

A közelmúltban a Pusztaszabolcsi Mezőgazdasági Zrt. szarvasmarhatelepén adták át Magyarország első Trioliet Triotrac önjáró takarmánykeverő-kiosztó kocsiját.

Megszavazták, kerítés épül Dánia és Németország között

2018. június 11. 07:48

Ősszel 68 km hosszú szakaszon kerítést építenek a német határ mentén annak érdekében, hogy megvédjék a dán sertéságazatot az afrikai sertéspestis terjedésétől.

Kacsatetemekkel etették a sertéseket, lecsapott a Nébih - Képek a telepről

2018. december 4. 08:27

A telepen nevelt sertések jelöletlenek voltak, eredetük és állategészségügyi állapotuk egyaránt ismeretlen.

Épül az ország egyik legnagyobb sertéshizlaldája

2018. március 30. 08:01

Magyarország egyik legnagyobb sertéshizlaldáját építteti meg a magyar tulajdonú Claessens Group a Somogy megyei Böhönyén, a 4 milliárd forintos beruházással.

1900 malac veszett oda Alsómocsoládon

2018. október 14. 14:21

A tűzoltók a nagy füst miatt nem tudták kiterelni az állatokat az épületből, ezért valamennyi malac elpusztult.