A kelőfélben lévő, vagy már intenzíven fejlődő kalászosokban máris megtalálhatók a csócsároló kártételének első tünetei.
A kártevőről
A csócsároló a gabonatermesztés egyik, hazánkban közönségesnek tekinthető kártevőjének, a gabonafutrinkának a lárvája. A kifejlett, sötét színű, nagy méretű egyedeket az érőfélben lévő gabonatáblákon főként a kalászokon találhatjuk meg, ahol a tejes- vagy viaszérésben lévő szemeket fogyasztják (1. kép).
A tojásrakás ugyanott, a tábla talajában történik meg, ezért a kikelő lárvák a területre visszavetett kalászos növényeket károsítják. Ez többnyire a levelek szöveteinek elfogyasztását, „csócsárolását” jelenti, amely után csak az összegubancolódott szállító edénynyalábok maradnak meg. A kártétel során előfordulhat a teljes növény talajszint alatti átrágása is, de nem ez a legjellemzőbb tünet. A fénykerülő lárvák a növények töve körül függőleges aknákat készítenek, ahol a nappali órákat töltik. Ezekből csak éjszaka jönnek elő, ekkor károsítják a leveleket. Táplálkozásukra jellemző, hogy az az egészen alacsony hőmérsékletű (1-2 °C) de fagymentes időszakokban is zajlik, ezért az enyhébb teleken folyamatos lehet a kártételük. Ennek nyomán tőpusztulás is bekövetkezhet, ami az állomány kiritkulásához vezethet.
Hol keressük, mit figyeljünk?
A csócsároló kártétele szempontjából az egyik legfontosabb tényező a kalászos monokultúra, ezért elsősorban azokon a területeken érdemes figyelnünk a kártételére, ahol a kalászosunk önmaga után került visszavetésre. Ebből a szempontból az őszi búzát és az őszi árpát is veszélyeztetett kultúraként kell kezelnünk, bármelyik kerül bármelyik után, a futrinkakártétel veszélye fennáll.
Bár a tojásrakás a táblán elszórtan történik, mégis vannak olyan helyek a területen, ahol a kedvezőbb körülmények miatt ez nagyobb valószínűséggel történik meg. Ezek a szalmarendek, szalmacsomók alatti részek, ahol a környezethez képest kedvezőbb, párásabb mikroklíma kialakulása, a nedvesebb talaj kedveznek a tojásrakásnak, az embrionális fejlődés megindulásának. Ezért, amennyiben megállapítható ezek helye, érdemes a kártevő keresését ezeken megkezdeni. Ugyancsak érdemes a táblaszélen lévő füves szegély felől is megvizsgálnunk a táblánkat, mert sok esetben indul el onnan, és húzódik a tábla belseje felé a kártétel.
A növényeket közelebbről megvizsgálva, több jele is van a futrinkalárva jelenlétének. Az első a károsított, „csócsárolt”, összegubancolódott levélmaradványok (2. kép) megléte. Ezek nagyon sokszor látványosan mutatkoznak, előrehaladott kártétel esetén akár tömegesen is előfordulhatnak.
Azonban, ha a kártevő a leveleket behúzza abba az aknába, amelyben fejlődik, ez nem minden esetben szembetűnő, különösen nem a kártétel kezdetekor. Ilyen esetekben azok a tövek körül kialakult kis földkupacok (3. kép) is nyomra vezethetnek minket, amelyeket a lárva az akna készítésekor halmoz fel.
Ez a függőleges akna egyébként könnyen megtalálható a növény töve mellett (4. kép), sokszor különösebb keresgélés nélkül is rátalálhatunk.
Ugyanez nem mondható el a lárváról (5. kép), amelyet gyakran egészen mélyen, akár harminc centiméteres mélységben érhetünk el.
A védekezésről
A gabonafutrinka lárvája ellen a korábbiakban alkalmazott felszívódó hatású rovarölő, csávázásra is alkalmazható hatóanyagok kellő védelmet biztosítanak. A jelenleg engedélyezett kontakt termékek esetében is tapasztalható hatás, azonban ezek alkalmazása korántsem olyan széleskörű, mint az előzőekben említett hatóanyagoké volt. Ezért felértékelődik az állományban történő védekezés szerepe, amelynél egyértelmű nehézséget jelent, hogy a nappali időszakban a talajban rejtőző lárvát nem érjük el a permetlével. Ezért, hacsak nem tervezünk éjszakai permetezést, érdemes a védekezésre olyan készítményt választani, amelynek hatása több napig is fennáll, mint például a mikrokapszulázott piretroid termékeké.
Talán kijelenthető, hogy a csócsároló kártételétől a felszívódó rovarölő hatású csávázószerek széles körű használata miatt egyszerűen elszoktunk, még az is lehet, hogy kisebb figyelem irányul rá, mint korábban. Azonban az önmaga után vetett kalászos gabonában valós veszélyt jelent a kártevő, ezért érdemes az ősz során figyelemmel kísérni kártételét.
