Vajon képesek-e a növények valódi kommunikációra? A médiában sokszor romantizált formában jelenik meg ez a téma, mi pedig fontosnak tartjuk tisztázni, mi bizonyítható és mi nem.
A tudomány jelenlegi állása szerint a növények valóban továbbítanak egymás felé információt, de ezt nem „beszédként”, hanem biokémiai jelzések formájában teszik. Agrárszakmai nézőpontból az a kérdés, hogyan fordíthatjuk hasznunkra ezeket a jelzéseket a termesztéstechnológiák fejlesztésében. A valóság jóval izgalmasabb, mint a mítoszok, csak épp másként működik.
Illékony szerves vegyületek: a levegőben utazó üzenetek
Az illékony szerves vegyületekkel (Volatile Organic Compounds) történő jelcsere a növények közti kommunikáció legjobban bizonyított formája. Richard Karban és munkatársai kimutatták, hogy a zsálya (Artemisia tridentata) sérülésekor olyan illatanyagokat bocsát ki, amelyekre a közeli növények is védekezéssel reagálnak.
Ez a vizsgálat azért fontos, mert kísérletesen igazolta, hogy a növények képesek felismerni a szomszédból érkező stresszjeleket. A mezőgazdasági gyakorlatban mindez új utakat nyithat a biotikus stressz korai jelzésének megértésében, különösen a kártevők és kórokozók betelepedése előtt.
Talajon keresztüli jelzések: a gyökérzóna mint információs tér
A gyökérváladékok szerepe a növények közti interakciókban szintén igazolt jelenség, bár sokkal komplexebb, mint ahogy azt gyakran említik. A témáról átfogó, szakmailag hiteles összefoglaló a New Phytologist folyóiratban jelent meg.
A cikk részletesen bemutatja, hogyan hatnak a gyökérváladékok a szomszédos növények fiziológiájára és miként változtatják a talaj mikrobiális közösségeit. Fontos megjegyeznünk, hogy a tudomány nem igazolja egyértelműen azt a médiában népszerű állítást, hogy „a gabonák gyökérváladékokkal figyelmeztetik egymást a patogénekre”. A bizonyított jelenség inkább az, hogy a gyökérváladékok módosítják a rizoszféra mikrobiomját, amely így befolyásolhatja a stresszreakciókat.
Ez agronómiai szempontból nem kisebb jelentőségű, csak másképp kell értelmeznünk: a talajélet támogatása közvetetten javítja az állomány stressztűrését.
Mikorrhiza-hálózatok: tápanyagok és jelek áramlása
A mikorrhiza gombák szerepére a növények közti jelcserében dózisolt, de bizonyított kutatások állnak rendelkezésre. A leghivatkozottabb eredmények Suzanne Simard munkacsoportjához köthetők.
A tanulmány kimutatta, hogy a mikorrhiza hálózatokon keresztül szén áramolhat az egyedek között, és bizonyos környezeti jelzések hatással lehetnek erre az áramlásra. A kommunikáció médiahype-jától eltérően azonban nem beszélhetünk „tudatos üzenetküldésről”, a jelenség egyszerűen a szimbiózis működésének következménye. A talajbiológia erősítése mégis kiemelten fontos következtetésként jelenik meg.
A növényi hangkibocsátás mint új kutatási irány
A Tel-Avivi Egyetem kutatócsoportja a Cell folyóiratban 2023-ban publikált munkájában mutatta ki, hogy a stresszelt paradicsom- és dohánynövények ultrahangtartományba eső, levegőben terjedő hangokat bocsátanak ki, amelyek gépi tanulással a stressz típusára is osztályozhatók (Khait et al. 2023).
Ez izgalmas kutatási irány, de nincsen arra bizonyíték, hogy más növények értelmezik ezeket a hangokat. A jelenség élettani alapjainak feltárása még folyamatban van.
Mi a tudományos konszenzus határa?
A növényi kommunikáció létezik, de biokémiai jelzésekre korlátozódik. A növények nem gondolkodnak, nem éreznek, nem beszélnek, viszont adaptív válaszokat indítanak el a környezetükből érkező ingerek alapján. A termesztés szempontjából az a legfontosabb üzenet, hogy a növényállományok közötti jelcserét támogató talajélet és környezet javítja az állomány ellenállóképességét.
Képek: Pixabay.
