Minden évben saját termésversenyt rendeznek a partnereiknek, akik tőlük vásárolják a vetőmagot. Annak előállítása mind szójában, mind búzában és árpában nagyon komoly technológiai fegyelem mellett történik. Rendelkeznek saját repceprés-üzemmel, de az elmúlt években azt inkább leállították. A dolgozókat folyamatosan képzik, oktatják, kifejezetten megbecsülik. A 2000-es évek legeleje óta forgatásnélküli talajművelést alkalmaznak, és mióta megismerték a Väderstad minőséget, legfeljebb kényszerből tekintenek más irányba. Szeptember végén Sárváron jártam a Karyon cégcsoportnál, ahol ifjabb Pusztavámi Mártonnal folytattam rendkívül érdekes szakmai beszélgetést.
Hogyan alakultak a csapadékviszonyok az elmúlt hónapokban, Vas megyében, Sárvár térségében?
Nálunk is aszály volt, de az ország más részeihez képest nem panaszkodhatunk, mert itt azért esett az eső. Amikor a 2000-es években végeztem az egyetemen, még azt tanultuk, hogy az Alpokalja évente nagyjából 770 milliméter csapadékot kap. Nekünk 1996 óta vannak feljegyzéseink, és ez a megállapítás akkor még tényleg igaz volt. Idén, szeptember 26-áig viszont 400-430 milliméternél tartunk az elmúlt hetek esőzéseivel együtt. Tehát messze elmaradunk attól, ami valójában ezt a vidéket jellemezné, amire mi előzetesen számítottunk.
Mindez viszonylag hirtelen változás volt, vagy látszott már a csökkenő tendencia?
A 2001-2002-es feljegyzéseink még meghozták ezt a nagyjából 700 millimétert, aztán elkezdett zuhanni a mennyiség. Folyamatos csökkenés volt a csapadék-ellátottságunkban, amihez próbáltunk is alkalmazkodni.
A gyakorlatban ez mit jelentett?
Édesapám és én is külföldi szakirodalomból szerezzük a tudásunkat. Angol, német szaksajtót olvasunk. Ezekben már évtizedek óta foglalkoznak a vízmegtartó módszerekkel, a forgatásnélküli talajműveléssel, de akár a min-tillel vagy a no-tillel is. Ezekre alapozva 2002-ben aztán egy szárnyas kapákkal ellátott grubbert kezdtünk alkalmazni. Akkor búzánk, árpánk és cukorrépánk volt a vetésforgóban. Később egyre több gyártó jelent meg a hazai piacon, láttuk a portfóliókat az agrárkiállításokon, és elgondolkodtunk azon, hogy a forgatásnélküli technológiánkhoz valamivel komolyabb, nagyobb, modernebb gépre lenne szükségünk. Ekkor vásároltuk meg az első Väderstadunkat, ami egy 3 méteres TopDown magágykészítő volt. Nagyjából 2008-2009 lehetett.
Mik voltak az első tapasztalatok, benyomások?
Üzemanyag-felhasználásban és talajminőségben óriásit ugrottunk előre, de a kopás tekintetében is tapasztaltuk, hogy a Väderstad vasak mit tudnak. Megkezdtük tehát az ismerkedést, aminek részeként hamarosan egy Carrier tárcsa is érkezett a gazdaságunkba.
Bevallom, elsőre meglepett, hogy a technológiai átállás nálatok a 2000-es évek legelejére megtörtént. Feltételezem, hogy nem sokan váltottak ilyen jellegű szemléletet akkoriban. De mi győzött meg titeket? A csapadékviszonyok alakulása akkor talán még nem volt ennyire drasztikus, bár látszottak jelek…
Több érvet is olvastunk a forgatásnélküli talajművelés mellett, de végül az győzött meg minket igazán, hogy amíg 40 liter gázolajjal szántottunk, addig ugyanennyi üzemanyaggal elvégeztük a simítózást, a magágykészítést, sőt akár még egy plusz menetet is be tudtunk iktatni, ha valami indokolta. Rögtön látszott, hogy ezzel a megoldással a költségszintet is csökkenteni tudjuk.
Van azért még ekétek?
Van, de kizárólag speciális esetben használjuk, amikor a mélyen fekvő területeinket konkrétan szárítani akarjuk, mert olyan nedvesek, hogy nem tudunk rajtuk hatékony munkát végezni. Egyfajta szike ez a gazdaságban, amivel betegséget gyógyítunk, ha nagyon szükséges. De valójában az altalajlazítással a problémák nagy részét sikerül megelőznünk. Ezt az elemet még a mostani energiaárak mellett is beleerőltettük a technológiánkba, mert fontosnak tartjuk. Látszik is az eredménye a talajaink állapotán. Belvizes területünk gyakorlatilag évek óta nincsen, és a növényeken szintén látszik, hogy akkor is találnak még nedvességet, amikor a szomszéd táblákon már a száradás jelei tapasztalhatók.
Mekkora területen és milyen vetésszerkezettel dolgoztok?
2000-ben a vetésszerkezet még az árpa, búza, cukorrépa hármasból állt. Utóbbit aztán felváltotta a repce, ami nagyon sikeres növénynek bizonyult. Volt olyan évünk, hogy 30-40 százalékban ezt az olajos növényt vetettük, 1500-1700 hektáron is foglalkoztunk vele. Még repceprés-üzemet is működtettünk, de az utóbbi években jelentősen lecsökkentettük a repceterületünket, és leállítottuk a feldolgozót is.
A növényvédő szerek kivonása és az időjárás miatt?
Mindkettő benne volt a döntésben, ahogy a méhészekkel folytatott küzdelem is. Van olyan perünk, ami 20 éve tart. Közben azt látjuk, hogy a repcét alig tudjuk megvédeni a kártevőktől. Amíg korábban tavasszal három kezeléssel megoldottuk a permetezést, addig az utóbbi években három-négynaponta kell belemennünk az állományba valamilyen kegyszerrel, amit talán még engedélyeznek. Mindez abba az irányba terelt minket, hogy inkább elengedjük a repcét, és keresünk mást. Ez a más pedig a szója lett. Kimatekoztuk, és már látszik, hogy a jelenlegi műtrágyaárak mellett különösen jól döntöttünk.
Tehát jelenleg búzából, árpából, szójából, és némi repcéből áll a vetésszerkezetünk. Nagy területen folytatunk vetőmag-előállítást, saját üzemünk van, és főleg a Vas megyei gazdáknak értékesítjük a vetőmagot. Hat zsákkal kezdődött, és mára komoly üzletágunkká fejlődött. Saját termésversenyünk is van, aminek az első helyezettje 1 millió forintot nyerhet. A Karyon cégcsoport Vas és Győr-Moson-Sopron, illetve Veszprém megyében tevékenykedik.
Visszatérve a Väderstad eszközeire, azt már elmesélted, hogy egy TopDown-nal, illetve egy 650-es Carrier tárcsával kezdődött az együttműködés. Mi érkezett a folytatásban, és milyen megfontolásból?
A következő egy Rapid vetőgép volt. Akkorra annyira meggyőzött minket a svéd gyártó, hogy nem is gondolkodtunk másban. Brutális, hogy mekkora területen használtuk az évek során, hektárban több tízezres nagyságrendről beszélhetünk. Szinte 0-24-ben ment, miközben alig kopott. Ha pedig valamit mégis cserélni kellett, egy nap alatt minden ideért. Amikor mi gépet választunk, akkor nem is kifejezetten a színét nézzük, hanem azt, ami mögötte van. A Väderstad pedig ebből a szempontból kiemelkedő. Nekünk az a fontos, hogy megkapjuk a háttértámogatást, és a gépeink folyamatosan dolgozhassanak. Nem vagyunk túlgépesítve, abszolút kiélezett a helyzetünk, amikor munkacsúcsok vannak, tehát a gépek kényszerpihenőjéről szó sem lehet. Az a hozzáállás, amit a kezdetektől fogva a Vaderstad Kft.-től tapasztaltunk, megszilárdította nálunk a pozíciójukat. Az évek során arra jöttünk rá, hogy nem a márka számít, hanem az, ami mögötte van.
Visszatérve a Rapidra, tényleg nagyon szerettük a megbízhatósága és a felépítése miatt. A tárcsasor-vetőelemek-visszatömörítő kerekek sorrendje kiváló megoldásnak bizonyult. Végül meg kellett válnunk a géptől, de csak azért, mert méretben, munkaszélességben szintet szerettünk volna lépni, és 2014-ben érkezett hozzánk a 9 méteres Spirit vetőgép. Bevallom, fogalmam sincsen, hogy hány hektár van már mögötte, mert csak megy, és megy. Semmilyen gondunk nincsen vele. Nem véletlen, hogy Zircre is vásároltunk egyet. Akkoriban vettünk még egy – szintén nagyobb – 7 méter munkaszélességű TopDown-t is a 600 lóerő teljesítményű, gumihevederes traktoraink mögé. Idén pedig érkezett egy újabb darab ebből a típusból. Műszakonként 35 centiméteres munkamélységgel 40-45 hektárt meg tudunk csinálni egyetlen gép segítségével.
Ha már vetés, akkor adott a kérdés, hogy TEMPO-tok van-e?
Igen, és azt az igényt elégítette ki, hogy 45 centiméteres sortávra tudjunk repcét és szóját vetni.
Őszintén bevallom, hogy igazán csak most tűnik fel a kukorica hiánya a vetésszerkezetben…
Édesapám búzatechnológiája olyan magas színvonalú, hogy a kukoricának esélye sincs mellette. Nálunk időjárástól függetlenül a 9-11 tonna búza a cél, amit kukoricából nem tudnánk elérni. Ráadásul az jobban kitett a nyári hőségnek is. Búzában idén is 8,6 tonna/hektár volt az üzemi átlagunk, de lokálisan akadtak 11 tonnás tábláink is.
Akkor tehát a TEMPO nálatok kukoricát nem vet, repcét és szóját viszont annál többet. Mik a tapasztalatok?
Ez egy fronttartályos, mikrogranulátum-szóróval ellátott, „fullos” vetőgép. De a méretei alapján kicsit szerényre sikerült a beszerzésünk. Most már látjuk, hogy a központi magtartályos, vontatott típust kellett volna megvennünk. Nagy szívfájdalmunk egyébként, hogy Európában nem vásárolható a TEMPO-ból 12 méteres kivitel. Ez ugyanis a közelmúltban igényként megjelent nálunk. Emiatt most egy más típusú eszköz is áll az udvarunkon, ami csak kényszermegoldás. A nagyobb tábláinkban az a gép megy, a kisebbekben pedig a TEMPO. Hozzáteszem, hogy szempont volt a beszerzésnél, hogy a gép direktvetésre is alkalmas legyen, mert gondolkodtunk a no-till rendszer kipróbálásában. De főleg a táblaméreteink miatt egyelőre kevésbé látjuk benne a lehetőségeket.
Azt mondtad, hogy kényszermegoldás született a 12 méter munkaszélesség miatt. Ezek szerint a TEMPO ilyen mértékben tudott bizonyítani nálatok?
A TEMPO vetése rendkívül pontos. Megyünk mögötte mérőszalaggal, és minden szem a helyén van. Hihetetlen. Mi 12-13 kilométer/órával vetünk, de persze kipróbáltuk gyorsabban is, és kiváló volt a teljesítménye, a precizitása. Az első évben meg is lepett bennünket a repce robbanásszerű kelése. A szokottnál három nappal korábban kibújt a földből. A megszokottak szerint úgy gondoltuk, hogy még nem kell megnéznünk a táblát, mert úgysem látszana semmi. Mire azonban odaértünk, már szinte eltűnt az állomány, akkora bolhakárunk lett. Erre azóta figyelünk, tanultunk a hibánkból, és tudjuk, hogy a TEMPO-val vetett repce hamarabb kel.
Arról hangsúlyosan beszéltél már, hogy a szerviz- és alkatrészellátás kiváló, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy lehetőség szerint mindig a Väderstad gépek mellett döntötök. A jövőben terveztek még valamilyen beruházást?
A TEMPO-nál gondolkodunk azon, hogy a korábban már említett vontatott típusra váltsunk, illetve a fiatalítás rendszeresen napirenden van. Ha pedig a gyárból mégis tudnának nekünk hozni egy 12 méter munkaszélességű szemenkénti vetőgépet, akkor annak biztosan lenne helye nálunk…
