Az oltványok ára jelentősen emelkedett az utóbbi évek stagnálását követően. Nyilván ez negatívan hat a telepítésekre. Hazánk gyümölcstermesztésének volumene az elmúlt időszakban csökkenő tendenciát mutat, ugyanakkor egyfajta tömbösödés is megfigyelhető a vállalkozások esetében.
A termesztésből végleg kifutó gyümölcsfajok mellett azonban akad néhány perspektivikus is. Ezek közé tartozik a szilva, amely hullámzó termésátlagok mellett örök visszatérőnek számít a hazai gyümölcskultúrák között.
Miért érdemes még mindig foglalkoznunk a szilvatermesztéssel? Milyen buktatókat rejt ennek a kivételes csonthéjasnak a gondozása? Hogyan határozza meg a szilvatermesztésünket a megfelelő alany használata? Ezeket a kérdéseket járjuk körben a következőkben.
Nem könnyen termeszthető
A szilva a közhiedelemmel ellentétben nem egy kozmopolita és „könnyen termeszthető” faj. A múlt században divatos volt a szilva- és almatermő területeket ott kijelölni, ahol már a szántóföldi növénytermesztés kevésbé volt életképes megoldás. A XXI. században azonban megváltoztak a fajtakörök és a piaci elvárások is. A hazánkban is köztermesztésben álló faj (Prunus domestica) mellett ismert még a ringló változat is, amely az utóbbi alváltozata.
A hazai gyümölcstermesztés alakulását alapvetően három fő dolog határozza meg. A kereslet, a klimatikus viszonyok, illetve a munkaerő kérdése. A jövőben azok a kultúrák lesznek vonzóak a kertészek számára, amelyek az előbb említett három feltételnek megfelelnek. A szilva pedig éppen ezek közé tartozik.
Fontos elkülönítenünk a friss fogyasztásra szánt és az ipari gyümölcsöket. A termék a betakarítás után nem igazán tárolható minőségvesztés nélkül. Alapvetően egy-két hétig, azután már komoly feldolgozási veszteséggel kell számolnunk.
A felhasználhatóságnak azonban számtalan változata van. A sűrítménygyártástól (az új lédús fajtakörök lehetővé teszik) a klasszikus lekvárfőzésen keresztül az aszalványokig és a szeszgyártásig.
A betakarítás gyorsan és hatékonyan megoldható a rázógépek használatával. A klimatikus viszonyok (habár drasztikus változás tapasztalható az elmúlt 20 évben) még mindig kedvezőek lehetnek az ország egyes termőkörzeteiben.
Azonban a sok jó hír mellett ki kell emelnünk számos olyan tényezőt, amely rövid időn belül rémálommá teheti a szilvatermesztést. A gyümölcsfák ápolási műveletei során például bizonyos sérülésekre eltérően reagálnak a különböző fajok.
A szilva- és kajszioltványokat leggyakrabban hazánkban myrobalán (Prunus cerasifera) alanyra oltják. Ez az alanytípus rendkívül jó növekedési erényt és megfelelő törzsszilárdságot biztosít a nemes számára. Főleg szárazabb területeken érzi jól magát, érzékeny a belvízre.
Sarjhajtások burjánzása
A sérülések során viszont rendkívül gyorsan és erősen hajt sarjhajtásokat. Gyakran külön növény fejlődik a nemes mellett az oltási pont mellett. A sarjhajtások burjánzását okozhatják az oldalazó talajmarók, fűkaszák és tőközkaszák által okozott sebzések.
Ezek a kezdetben egy-két éves hajtások és vesszők jelentősen megnehezítik a tőközök gyomirtását. Továbbá plusz energiát von el a növénytől, illetve rontja a növény termőképességét. Gyakran ad otthont levéltetvek átteleléséhez is. A tősarjak kialakulása után a mechanikus eltávolítást is választhatjuk. Illetve az új típusú gyomirtószer-hatóanyagok is felhasználhatóak a tősarjak leszárításához (pl. piraflufen-etil).
A szilva termesztése mellett szól továbbá az a tény is, hogy a gépi betakarítás során alacsonyabb tőszámmal vagyunk kénytelenek telepíteni a gyümölcsösöket. Általában az 5 méteres sortáv és a 3,5-4 méteres tőtáv az elfogadott. Az alacsony tőszámot a rázógép mozgásigénye és a koronaforma típusa is indokolja.
Összegezve: a szilva mint nagy visszatérő sok esetben új távlatokat nyithat a hazai gyümölcstermesztésben. Megőrizve az elmúlt évszázadokban is bizonyított sokoldalú felhasználhatóságát.
