Az almafák föld feletti hajtásrendszeréről sokat tudunk, hiszen ott van a szemünk előtt. Metszéssel, koronaalakítással rendszeresen foglalkozunk is vele. A fák föld alatti részéről, a gyökérzetről azonban sokkal kevesebb információnk van, mivel rejtett elhelyezkedése miatt sokkal nehezebb azt vizsgálni. Ezek a rejtőzködő gyökerek márpedig legalább olyan fontos részei a fáknak, mint a jól látható föld feletti részek.
A gyökerek feladatai
A gyökérzet szerepe sokrétű a fák életében. Fontos feladata a fa rögzítése a talajban, a víz és a vízben oldott tápanyagok felvétele, raktározása és szállítása a lombozat felé. Ezen kívül biológiailag aktív anyagok képzésével aktívan részt vesz az egész fa anyagcsere folyamatainak szabályozásában is.
A gyümölcstermesztőnek fontos tudni, hogy a gyökérzet hogyan helyezkedik el a talajban és hogyan működik, mert számos műveletet, talajművelést, tápanyagellátást, öntözést ennek megfelelően kell végeznie.
Részletes vizsgálatok
Hazánkban Tamási János és munkatársai végeztek úttörő munkát az almafák gyökérrendszerének vizsgálata terén. A hazai árutermelő ültetvényekben részletes gyökérfeltárásokat végeztek. Vizsgálati eredményeik szerint az alany, a fajta, a talajtípus, valamint a talaj víz- és tápanyag-ellátottsága nagymértékben befolyásolta a gyökérrendszer kialakulását.
Döntő a talajtípus szerepe
Az azonos korú, fajtájú és alanyú, de különböző talajtípusra telepített almafák gyökérzete eltérő méretű tenyészterületet és talajtérfogatot hálózott be, és az elágazásrendszer szerkezete is eltérő volt. M 4 és vad alanyon álló ’Jonathan’ fajtájú fákat vizsgáltak 19 éves korukig olyan, különböző talajtípusú ültetvényekben, ahol sekély ugarművelés (tárcsázás, kultivátorozás) folyt és nem volt öntözőrendszer.
A középerős növekedésű M 4-es alanyon szaporított, termőkaros orsó alakra nevelt fák gyökérzete laza homoktalajon 5 éves korban 29,1 m2 tenyészterületet hálózott be. A fák gyökérzetének döntő tömege a talaj felső egy méteres vastagságú rétegében helyezkedett el, a gyökérrendszer 20%-a volt a talaj felső 20 cm-es rétegében (1. ábra). A közel vízszintesen növekedő vastag támasztógyökerek közül néhány a koronacsurgón kívül függőleges irányban 2 méterig lehatolt.
Vályogtalajon az ugyanilyen alanyú, fajtájú és koronaformájú fák gyökérzete 18,2 m2 tenyészterületet foglalt el. A fák gyökérzetének döntő tömege a felső 50 cm-es talajrétegben helyezkedett el, a gyökérzet 31,8%-a foglalta el a felső 20 cm-es talajréteget (2. ábra).
Homoktalajban 5 éves korban a sorokon belül a szomszédos fák gyökérzete már egymásba nőtt, és a szomszédos sorban lévő fa gyökérzetét is helyenként elérte. A fák gyökérrendszere vízszintes irányban messze túlnőtt a koronacsurgón.
Vályogtalajban viszont 5 éves korban a soron belüli szomszédos fák gyökérzete éppen összeért, a koronacsurgót csak kis mértékben nőtte túl, és a szomszédos sorban lévő fák gyökérzetétől még nagyon messze volt.
Kötöttebb talajban sűrűbb, de kisebb tömegű gyökérzet
Összefoglalva, minél kötöttebb a talaj, az almafák annál kisebb talajtérfogatot behálózó, de annál sűrűbb gyökérzetet fejlesztenek. Laza homoktalajban a koronacsurgón jócskán túlnyúló, laza szerkezetű a gyökérrendszerük. Kötött talajokban viszont a gyökértömegük döntő része a koronacsurgón belül helyezkedik el, ezt a területet sűrűn behálózzák. A fák idős korában a legvastagabb vázgyökerek, a föld feletti ágrendszer idős tartóágaihoz hasonlóan felkopaszodnak.
A laza homoktalajban álló fák összes gyökértömege nagyobb, mint a kötött talajban nevelkedetteké. Ez azzal is összefügg, hogy a kötöttebb talajoknak jobb a vízháztartása és a tápanyag-szolgáltató képessége. Homoktalajban a gyökérzetnek messzebb el kell menni a vízért és a tápanyagokért. A gyökérzet fő ágai a talajtípustól függetlenül közel a talajfelszínnel párhuzamosan növekednek. Minden esetben faiskolában nevelt oltványokkal telepített fákról van szó.
Az alany szerepe
A gyengébb növekedési erélyű alanyokon nevelt almafák gyökérzete sekélyebben gyökerezik, mint az erősebb növekedésű alanyokon nevelteké. Tamási (1974, 1979) részletes gyökérfeltáráson alapuló vizsgálataiban erős és középerős növekedési erélyű alanyokon vizsgálta az almafákat. A korszerű ültetvényekben ezeket már nem használjuk, megállapításai azonban a mai szakemberek számára is nagyon hasznosak.
Intenzív ültetvények
Az intenzív almaültetvényekben ma a legelterjedtebb a gyenge növekedésű M 9 alany, valamint annak változatai, és a hozzá hasonló növekedési erélyű újabb alanyok. A régi ültetvényekhez képest a fák tenyészterülete is jelentősen csökkent, jóval kisebb sor- és tőtávolságra telepítjük azokat. M 9 alanyon álló ’Golden Delicious’ fák gyökérzetének és föld feletti hajtásrendszerének fejlődését többféle tenyészterületen, középkötött talajban vizsgálva a következőket állapították meg (Atkinson 1978, 1980):
Amennyiben nagy távolságra ültették a fákat és nem volt korlátozva a gyökérzet oldalirányú növekedése, a gyökérzet növekedési jellege nagyon hasonló volt ahhoz, amit erősebb alanyokon korábbi kutatások során tapasztaltak. A fő gyökérágak a talajfelszínnel párhuzamosan növekedtek, a gyökérzet termő korban túlnőtte a koronacsurgó vonalát, néhány gyökérág az elágazódása után függőlegesen lefelé folytatta fejlődését.
A fő különbség az volt a vizsgálati eredmények szerint, hogy a gyenge növekedési erélyű alanyokon a fák föld feletti része és gyökérzete is kisebb, mint az erős növekedést biztosító alanyokon. M 9 alanyon, nagy térállásban a vizsgált fák gyökérzetének 85%-a a felső 50 cm-es talajrétegben helyezkedett el. A lefelé növő gyökérágak 120 cm mélységbe hatoltak le.
Állományhatás
Ha viszont az M 9 alanyú ’Golden Delicious’ fákat sűrűbben ültették, és a rendelkezésükre álló területet csökkentették, a gyökérzet egyre kisebb lett. Minél kisebb volt a tenyészterület, annál kisebb volt a gyökértömeg és ezzel párhuzamosan a korona mérete is, és a gyökérzet annál inkább döntően lefelé növekedő gyökérágakból állt. Ez nem más, mint az állományhatás. Sűrű ültetésben az egymás melletti fák korlátozzák egymás növekedését.
Tápanyagok, levegőzöttség
A talaj tápanyagtartalma is erősen befolyásolja a gyökérzet alakulását. A tápanyagban gazdag talajban ugyanaz a fa kisebb tömegű, de sűrűbben elágazó gyökérzetet fejleszt, mint a tápanyagban szegény talajban. Szerkezet nélküli, tápanyagokban szegény talajban kevés, hosszú és mérsékelten elágazódó gyökérzet fejlődik. A gyökerek levegőigényével is összefügg, hogy minél tömörödöttebb és kötöttebb a talaj, annál sűrűbben és közelebb nőnek a talaj felszínéhez.
Az alma a közepesen levegőigényes gyökérzettel rendelkező gyümölcsfajok közé tartozik. Az almafák huzamosabb ideig nem viselik el a talaj vízzel való borítottságát, mert a levegőtlenség miatt gyökérpusztulás következik be.
A levegőtlenség a rosszul kezelt homoktalajokon is bekövetkezhet. Erre sokszor nem is gondolunk. A homoktalajokat általában laza talajnak tekintjük, márpedig a sorközökben, ahol rendszeresen járnak a művelőeszközök, a homoktalajok is erősen tömörödötté válnak.
A levegőzöttség biztosítása érdekében fontos, hogy lazítással, altalaj-lazítással, szervestrágyázással, a talaj kolloid tartalmának növelésével a homoktalajok porozitását is folyamatosan biztosítsuk a gyökérzónában.
Szakirodalmi források:
Atkinson, D. 1978. The use of soil resources in high density planting systems Acta Hort. 65:79-90.
Atkinson, D. 1980. The distribution and effectiveness of the roots of tree crops. Hort. Reiews 2:424-490.
Tamási J. 1974. A gyümölcstermő növények gyökérrendszere. In: Gyuró F. (szerk.) A gyümölcstermesztés alapjai. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. pp. 220-239.
Tamási J. 1979. A gyümölcstermő növények gyökérrendszere. In: Papp J., Tamási J. Gyümölcsösök talajművelése és tápanyagellátása. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. pp. 15-28.
Kiemelt kép: Pixabay.
