A FAOSTAT adatbázis szerint 2023-ban a dió (Juglans regia) termésmennyisége rekordnagyságú volt Földünkön, megközelítette a 4 millió tonnát. Történt ez azután, hogy a 2022. évi, szintén igen nagy termés egy része még a raktárakban volt. A két év soha nem látott termésmennyisége zavarokat okozott a dió nemzetközi piacán.
A 2024. évről még nincsenek végleges adatok a statisztikai adatbázisokban, de a szakmai portálok hírei szerint ebben az évben sokkal kevesebb dió termett, mint az előzőekben. Ez rosszul érintette azokat a gazdákat, akik termése odalett, de átmenetileg megoldotta a túltermelési válságot. A termésmennyiségekről szóló statisztikai adatokat szárított héjas termésként kell értelmezni.
Ázsia
A világ összes diótermésének több mint a fele Ázsiában terem, egyben itt vannak a legnagyobb népességű országok is, így a belső fogyasztás is jelentős. A földrész diótermése évenként nagy ingadozást mutat, a termesztés eléggé extenzív módja miatt. Ázsián belül is Kína kiemelkedően a legjelentősebb termesztő, és sok diót értékesítenek külföldön. A világpiacon ma meghatározó a kínai dió.
Nem volt ez mindig így, 2005 előtt nem voltak nagy ültetvények Kínában, behozatalra szorultak. Az utóbbi években viszont az 1,4 millió tonna termésük 15%-át exportálják. Ez 2023-ban 152 ezer tonna héjas és 66 ezer tonna béldiót jelentett. Ázsiából még Törökország és Kirgizisztán termése jelenik meg a nemzetközi piacon, a többi helyen országon belül értékesítenek.
Amerika és más földrészek
A másik meghatározó exportáló az Amerikai Egyesült Államok, ezen belül is Kaliforniában vannak a legnagyobb ültetvények. A dió nem őshonos Amerikában, de már nagyon régen termesztik ezen a vidéken. Kaliforniában 1867-ben létesültek az első ültetvények. A 20. század második felétől folyamatosan fejlesztik a fajtahasználatot és a technológiát.
Ma korszerű ültetvényekben, naprakész módszerekkel dolgoznak és nagy termésátlagokat érnek el. Fő fajtájuk a ’Chandler’, de ezen kívül még sok helyi nemesítésű fajtával dolgoznak, amelyek közül a ’Pedro’ hazánkban is ismerősen hangzik. Ezt a fajtát használta ugyanis föl Szentiványi Péter a nemestés során a hazai fajták termőképességének javítására. Az USA diótermésének 30%-a kerül külföldi értékesítésre, Európába is, nagy része béldióként.
Közép- és Dél-Amerikában az új évezred kezdetéig nem voltak jelentős dióültetvények. Mára azonban Chile és Mexikó beléptek a fő exportálók sorába. Megjelenésük a nemzetközi piacon zavarokat okozott, némileg fölborította a megszokott kereskedelmi kapcsolatokat. Argentínában is létesítettek ültetvényeket, de innen évente csak 6-8 ezer tonna termés kerül a piacra.
Afrikában főként hazai fogyasztásra termesztenek diót Egyiptomban, Marokkóban és Burkina Faso területén.
Ausztráliában a diótermesztés korábban nem volt jelentős, de az utóbbi években nagy telepítések történtek, amelyekből a termőre fordulásuk után jut majd külföldre is.
Európa
Európában a minőségi dió piaca szempontjából Franciaország a meghatározó. Ukrajnából és Romániából is sok dió kerül exportra, főként béldióként, többnyire nem korszerű ültetvényekből, hanem szórvány gyümölcsösökből begyűjtve.
Franciaországban két nagy diótermesztő körzet van, mindkettő az ország déli részén. Mind a Provance-i, mind a Perigold-i körzetben régóta foglalkoznak ezzel a növénnyel, nagy termesztési hagyománya alakult ki, saját fajtákkal. Egyéb kisebb körzetek termését is ide számítva régóta évente 35-40 ezer tonna kiváló minőségű diót állítottak elő az elmúlt időszakban. 2022-ben rekordtermés volt, közel 50 ezer tonnával, amit két rossz év követett.
Magyarország
Magyarországon nagy hagyománya van a diótermesztésnek. Kis ország lévén azonban nem nagyon tudunk a nemzetközi piaci folyamatokba beleszólni. A FAOSTAT adatai szerint a 29. helyet foglaljuk el a diótermesztő országok rangsorában. Az elmúlt években 8 és 12 ezer tonna között alakult a termésmennyiség.
A Kárpát-medence területén nagy változatossága alakult ki a diónak a hosszú időn keresztül történt magról való szaporítás révén. Szentiványi Péter három kiváló termésminőségű fajtát szelektált, amelyek megalapozták a magyar dió hírnevét itthon és külföldön is. Ezek az ’Alsószentiváni 117’, a ’Milotai 10’ és a ’Tiszacsécsi 83’.
Az 1970-es évektől létesültek nagyobb ültetvények hazánkban, főként ezekkel a fajtákkal. Főként a Balaton és a Velencei-tó környékén, Budapest térségében, valamint az ország keleti részén telepítettek diósokat. A kezdeti bukdácsolások után, a technológia részleteit kidolgozva megvalósultak a korszerű termesztés feltételei. A három klasszikus fajta kiváló piaci értékű, egy hibájuk van, hogy nem túl bőtermők, mert csak a vesszők végén képeznek termőrügyeket.
Ezen úgy próbáltak segíteni a nemesítők, hogy a magyar fajtákat keresztezték a bőtermő kaliforniai ’Pedro’ fajtával. Így születtek a ’Bonifác’, az ’Alsószentiváni kései’, a ’Milotai bőtermő’, a ’Milotai intenzív’ és a ’Milotai kései’ fajták. A 2000-es évek elejétől ezek is szaporíthatók és ültethetők. Rajtuk kívül a ’Pedro’ és a ’Chandler’ fajtákat is ültetik a gazdák.
Az utóbbi 20-25 évben sokan telepítettek új ültetvényeket, ma már 9300 hektár a termőterülete. A FruitVeB adatai szerint azonban csak kb. 3000 hektár tekinthető korszerűnek, vagyis a terület 2/3-a nem felel meg a mai követelményeknek. Ebből adódik, hogy az országos termésátlag nagyon alacsony, 1 t/ha körül van. A későbbiekben csak azok az ültetvények tudnak talpon maradni, amelyekben elérik rendszeresen a 2,5-3 t/ha hozamot.
Az 1970-es évek elejétől a hazai diótermesztés kiváló szakemberei megteremtették a külföldi értékesítés lehetőségét, kiépítették a piacainkat főként Németország, Ausztria, Svájc és Nagy-Britannia irányába. A magyar héjas dió keresett lett Nyugat-Európában nagy mérete és kiváló íze miatt. 1995-ig szinte kizárólag szárított héjas termék ment külföldre, évente 800-1000 tonna.
A gépesített törés megoldása után már béldiót is tudtunk értékesíteni. Egészen 2015-ig szinte töretlenül fejlődött ez a projekt, megközelítve a 4500 tonnás kivitelt, aminek a fele héjas a fele pedig béldió volt. Azóta folyamatosan csökken a kivitelünk. Korábban versenyelőnyünk volt a kiváló minőség mellett a korai szüret is, így hamar tudtunk piacra menni.
Ez az előny elveszni látszik, mivel az új bőtermő hibridek később érnek, és a dél-amerikaiak is nagy mennyiségekkel léptek be a piacra. A termesztők összefogására, átgondolt marketing munkára, korszerű ültetvényekre és kiegészítő létesítményekre lesz szükség az elkövetkező években, hogy korábbi piaci pozíciónkat visszanyerjük.
A cikk az Agrofórum újság 2025. júniusi számában jelent meg.
További szakmai tartalmakért: KATTINTSON!
Kiemelt kép: Pixabay.
