Őseink öröksége A természet adta és őseink által alakított gesztenyéseinket jellemezve mondták a címbeli idézetet nagyszüleink. Bár a gazdálkodó ember számára ez volt az egyik legfontosabb jellemző, ősgesztenyéseink nagy változatossága nem csak a termés tekintetében figyelhető meg.
A földrajzi elhelyezkedésből, a domborzati viszonyokból, kitettségekből adódóan különböző gesztenyés típusok alakultak ki. Más egy északias kitettségű zárt, erdőjellegű, és egy naposabb, dél vagy kelet felé „néző”, kevésbé zárt gesztenyés arculata (1. kép). Ha ide soroljuk még a gesztenye hagyásfás legelőket, vagy éppen a tölgyelegyesekben előforduló gesztenyefákkal tarkított területeket, még színesebb képet kapunk. Az emberi kezelés mértéke, annak változása (felhagyott gesztenyések) szintén befolyásolja egy-egy gesztenyés erdőfolt, gesztenyeliget jellegét.
1 kép Keleties kitettségű, kéregrákos fáktól megtisztított gesztenyeliget
Faegyedek változatossága
Ahogy általában az ősi, természetszerű gesztenyésekre, úgy a gesztenyefákra is jellemző a változatosság. A termőfára vonatkozó megfigyelések, adatok segíthetnek az értékesebb egyedek (tájfajták) meghatározásában, a fajtaazonosításban.
Fák alakja
Bár a természetszerű állományokban a fák külalakját jelentősen befolyásolja az adott gesztenyés jellege (2. kép) (kitettség, koronazáródás), mégis vannak sajátosságok, amelyek egy-egy változatra, fajtára jellemzők, ilyen például a növekedési erély, vagy a koronalak. Erdészeti szempontból előnyösek az erős növekedésű, felfelé törekvő, magas, egyenes törzsű egyedek, kertészeti szempontból viszont jobbnak tűnik az alacsonyabb, böhöncösödő változat (3. kép).
2. kép A fák a koronazáródástól függően megnyúlnak vagy terebélyesednek, zártabb, északias kitettségben a fák inkább magasra törőek
3. kép Alacsonyan elágazó gesztenyefa Zengővárkonyban
Rügyfakadás, virágzás
Jól megfigyelhető és sokszor még közvetlenül egymás mellett álló fáknál is jelentősen eltérő lehet a fakadási idő. Az egyik fán még éppen elkezdődik a rügyfakadás, a másikon már nagyobb levelek találhatók. Ez a fajon belüli változatosság a kártevők és az időjárási viszontagságok szempontjából is jelentős lehet, minél nagyobb a fajon belüli sokféleség, az adott gesztenyés terület összességében annál egészségesebb, ellenállóbb. A virágzás ideje és a virágzási sajátosságok is meghatározó bélyegek lehetnek. A gesztenye a legkésőbb virágzó gyümölcsfajok közé sorolható, ideje június közepe és július közepe közötti időszakra esik. A virágzás kezdete, vége és időbeni hossza is bizonyos mértékben eltérő a természetszerű állományok faegyedeinél, ez is előnyös lehet méhészeti, megporzási szempontokból egyaránt.
A gesztenye egyivarú, egylaki növény, tehát egyazon fán, de külön-külön fejlődnek a nő- és a hímivarú virágai. Megporzása igen érdekes és sajátos: a megporzásban a szél és a rovar is szerepet játszik. Ezért a természetszerű gesztenyeerdő, vagy ültetvény értékes lehet a méhgazdaság, a méhészek szempontjából is. Az időben eltérő, ezáltal is viszonylag hosszantartó virágzás jobb méhlegelőt biztosít (4. kép). A dichogámia formája és mértéke fajtánként eltérő. A jó termőképesség, a sikeres megporzás érdekében több fajtát érdemes (és szükséges) megfelelő távolságra telepíteni és azokat úgy megválogatni, hogy megfelelő mértékben „össze legyenek hangolva”, azaz fedje egymást a megporzandó fajták nővirágzásának és a pollenadó fajták hímvirágzásának ideje. A porzófajta esetében is fontos a kiváló, mai igényeket kielégítő termésminőség. Ha „csak” parkokban díszfaként kívánjuk hasznosítani, érdemes a szebben és viszonylag hosszantartóan virágzó változatokat választani (5. kép).
4. kép A gesztenye virágzása, mint méhlegelő a méhészet számára is értékes
5. kép A virágzó gesztenyefa tájesztétikai szempontból is jelentős
Ősz: termés, kupacs, lombszín
Az érés ideje ősszel, szeptember közepétől egészen november végéig elhúzódhat. Az adott év időjárása is befolyásolja az érésidőt, egy-egy faegyed esetében is. Megkülönböztethetünk korai, közép-korai, középidei, késői és nagyon késői változatokat. Az érési mód is fajtabélyeg lehet: a kupacs a szabályosan felnyílótól a fel sem nyílóig változhat. Van olyan változat, ahol a kupacs úgy hullik a földre, hogy csak kissé, vagy egyáltalán fel sem nyílik és van egyed, amelyik esetében a magok külön, már a kupacs nélkül potyognak a földre. E tulajdonságok nemcsak a termés begyűjtése, hanem a tárolása szempontjából is érdekesek. Háztáji gazdálkodás esetén kupaccsal együtt tárolva lényegesen tovább eltartható a termés. Az érés lefolyása nemcsak a gesztenyés egészén, hanem faegyedenként is fontos tulajdonság. Fánként eltérő, hogy az érés kezdetétől számítva mennyi idő alatt érik be a fa összes termése. Van fa, amelyen hosszan elnyúlik és van, amelyiken hirtelen, gyorsan lezajlik ez a folyamat. A fáknak ez a tulajdonsága is befolyásolja a termés összegyűjtésének idejét, módját. A makkok számát tekintve előnyös, ha 1, 2 vagy 3 makk van egy kupacsban. Ha ennél több, akkor azok már torzulnak és általában apróbbak. Érdekes ismertető bélyeg az őszi lombszíneződés (6. kép) és -hullás, ezt a tulajdonságot azonban a különböző betegségek, illetve az évenkénti időjárás nagyobb mértékben befolyásolja.
6. kép Az őszi lombszín is lehet fajtameghatározó bélyeg
Terméstulajdonságok
Erdészeti szempontból kevésbé (mint vadtakarmány lehet érdekes), de kertészeti szempontból annál inkább fontosak a termés tulajdonságai. A termés alakját nézve lehet csúcsosabb, vállasabb. A mérete, szélessége, hosszúsága, vastagsága, tömege is változó. A terméshéj felülete lehet sima, bordázott, hullámos. A terméshéj színe is változatos az egészen világos vöröses barnától a feketésig sokféle, lehet mattabb és fényes, enyhén, vagy sötéten csíkozott (7. kép). A termés világosabb, fénytelen felületű köldökrésze a pecsét, melynek alakja, mérete is változatos, rajzolata, mintázata is eltéréseket mutat (8. kép). Értékesítés szempontjából az egyik legfontosabb tulajdonság a belső maghéj benövésének mértéke (9. kép). Friss fogyasztás esetén (piacosság), annál értékesebb egy változat, minél kevésbé türemkedik be a belső maghéj. A változatosan elkészíthető és tálalható gesztenyének a beltartalmi értéke, íze, zamata, a bél színe is fontos tulajdonság, amely meglepő, de fajtánként/változatonként szintén bizonyos mértékben eltérő.
7. kép Változatos termés
8. kép A termés színe, a pecsét, alakja, mérete, mintázata fajtánként eltérő, meghatározó bélyeg
9. kép A belső maghéj benövése és annak mértéke is befolyásolja a termés piaci értékét
A kupacs jellemzői is nagy változatosságot mutatnak, ilyen a tüskézettség. A tüskék változatos alakúak, hosszúságúak és elágazási szerkezetük is különböző. A tüskézettség mértéke pedig a sűrűtől az egészen ritkáig terjed (10. kép). A kártevők szempontjából vizsgálatra érdemes a kupacs héjvastagsága is, amely szintén eltérő, változatos.
10. kép A kupacs tüskézettségének mértéke az „átláthatatlanul” sűrűtől az egészen ritkáig terjed
Ősgesztenyések és gesztenyeültetvények, telepítések
Míg az ősgesztenyésekre és azon belül a faj egyedeire is a nagy változatosság a jellemző, ültetvények, telepítések esetében más az összkép. A természetszerű gesztenyeállományok esetében a nagy változatosság sok szempontból előnyt jelent, de például egy modern ültetvény esetében, ahol gépi betakarítás történik más törekvések és célkitűzések alapján – a fajon belül – sok esetben csak néhány fajta kap szerepet (11. kép). Ennek előnye a termés érésidejének, várható minőségének és mennyiségének pontos ismerete, ezáltal a gépi betakarítás, feldolgozás, piaci értékesítés biztos támpontok alapján történő megszervezése. A várható kiadások és a bevétel is pontosabban meghatározható. A megfelelő fajta (fajták) kiválasztása a telepítéskor kiemelten fontos szempont, mely meghatározza az állomány hosszú távú, gazdaságos fenntarthatóságát.
11. kép Az ültetvény kialakítása igazodik a modern, nagyüzemi gazdálkodás elvárásaihoz
Kutatás
Mivel a gesztenye a múltban nagyobb jelentőségű volt, sokrétű kutatás is zajlott mezőgazdasági és erdészeti szempontok alapján egyaránt. Az erdőgazdasági célú kutatások során a szelektálás elsősorban a fahasznosítást vette figyelembe, mivel a gesztenye kiváló, sokoldalúan felhasználható faanyagot ad. Az erdészeti célok között fontos érv a hazai, erdei élőfakészlet összetételének bővítése, értékesebbé tétele is, kihasználva, hogy a gesztenye jól sarjad, viszonylag gyorsan, nagy fatömeget ad. A gesztenye a vadgazdálkodást is érinti, mivel az erdészeti faanyagként való hasznosítás során a termés – mint erdészeti melléktermék – vadtakarmányként a vadkárenyhítésben játszhat szerepet. A gesztenyetermés fogyasztásával a nagyvad jobb kondíciót szerezhet, értékesebb trófeát „adhat”. A mezőgazdasági, kertészeti kutatások fő célja a gesztenye nagyüzemi termesztésbe vonása, a termés hasznosítása. A kutatások ennek okán kiterjedtek a tájfajta-szelekcióra és a termesztéstechnológiai módszerek fejlesztésére egyaránt. A Kertészeti Kutató Intézetben a tájszelekciós munkák, termesztéstechnológia fejlesztési kísérletek Szentiványi Péter és munkatársai nevéhez kötődnek, gépesítés terén Andor Domokos végzett fontos munkát. A tájszelekciós kutatások eredményeként ma 3 nagymarosi (Nm22, Nm37, Nm38), két iharosberényi (Ib2, Ib29) és egy kőszegszerdahelyi (Ksz29) tájfajta van kereskedelmi forgalomban. A növényvédelmi kutatások szerepe is fontos, különösen két fő probléma, a szelídgesztenyét pusztító, krifonektriás kéregkárosodást (kéregrák) okozó gombabetegség (Cryphonectria parasitica), és a szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus) terjedése miatt. Mindkét esetben fontos feladat a hatékony biológiai védekezés kísérleti, gyakorlati alkalmazása. A kéregrák elleni védekezésben Szabó Ilona, Varga Mária, Vidóczi Henriett, Radócz László és munkatársaik által fontos kutatások és eredményes kezelések történtek. A szelídgesztenye gubacsdarázs túlzott kártételének megfékezésében Melika George, Csóka György és munkatársaik végeztek és végeznek fontos kutatásokat, eredményes szabadföldi „kezeléseket”. Mások mellett a NAIK kutatási intézményei is folytatják a kutatásokat, megfigyeléseket több témakörben a gesztenyetermesztés jövője érdekében.
A változatos termésből és a főbb növényvédelmi problémákból adódóan az értékes változatok felkutatása termesztésfejlesztés szempontjából jelentés előrelépés lehet. A fa- és terméstulajdonságok vizsgálata mellett az ellenállóság meghatározása is kiemelt szempont. A meszes talajra kevésbé érzékeny, azt jobban elviselő változatok megtalálása is nagy jelentőségű lehet. Mindezek okán az ismert termővidékek mellett minden terület bejárása szükséges, ahol egészséges, életerős gesztenyefa (12. kép), -facsoport található, ezek vizsgálata alapvető feladat.
12. kép Életerős, magányos fa Szokolyán
Zeller Zoltán
NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet, Érdi Kutató Állomás
Fotó: A szerző felvételei
