A gyümölcsösökben a virágzás után is tovább folyik a harc az egyes kártevők és kórokozók, illetve a gazdálkodók között a naponta növekvő tömegű zöld biomasszáért, amelyben a vegetatív szervek mellett most már a fiatal, és kialakulóban levő termések is részt vesznek. Ha „új fogás kerül az étlapra”, azaz már jelen vannak a termések is a fák lombozatában, akkor várható, hogy megjelennek az arra specializálódott károsítók is. Gyümölcsök esetében jelen esetben a különböző gyümölcsmolyokról van szó.
A gyümölcsmolyok döntően a sodrómolyok (Tortricidae) családjába tartozó molylepkék. Kivételt képez a barackmoly (Anarsia lineatella), amely a sarlósajkú molyok (Gelechiidae) családjának képviselője. Az általában rózsaszínű hernyók a gyümölcsök húsos részét fogyasztják, kivéve az alma- és körtemolyt, amelyek a magházat és a magokat is elfogyasztják. Kártételük sokrétű, hiszen a hernyót tartalmazó gyümölcsök sok esetben nem adhatók el, legfeljebb pálinka előállításra lehetnek alkalmasak. A hernyók rágása következtében kialakuló sebeken, sérüléseken megindulhat a gyümölcsmonília (Monilia fructigena) fertőzése, amely a későbbiekben könnyedén átterjedhet az egészséges gyümölcsökre is.
A gyümölcstermesztésben érdekelt gazdálkodók, kerttulajdonosok ismerik is ennek a veszélynek a nagyságát, és igyekeznek is minden lehetséges módon küzdeni a molyok ellen. Szerencsére a gyümölcsmolyok java része monofág vagy oligofág, azaz egy vagy néhány közeli rokon gyümölcsfajon képes csak kifejlődni. A barackmoly csak az őszi- és a kajszibarackot károsítja. A szilvamoly csak a szilván és ringlón él meg. A viszonylag ritka körtemoly egyedül a körtén képes kifejlődni. Az almamoly az almát és a körtét is szereti. A keleti gyümölcsmoly a legkevésbé válogatós, a cseresznye és meggy kivételével minden csonthéjas gyümölcsöt megtámad, de fejlett hernyói telelés céljából gyakorta károsítják a birsalmát is.
A különböző gyümölcsmolyok ellen kiváló, nagy hatékonyságra képes rovarölő szerek vannak forgalomban. Annak eldöntése, hogy ezeket a készítményeket mikor használjuk fel, rendkívül fontos a védekezés sikeressége szempontjából. A kártevők imágói szerencsére kiválóan csapdázhatók szexferomoncsapdákkal, amelyek igen jól mutatják az egyes fajok esetében a lepkék rajzását.
A feromoncsapdák – bár esetenként hatalmas mennyiségű imágót is befoghatnak – nem a kártevők irtására lettek kitalálva, hanem azok rajzásának nyomon követésére. Előrejelzési eszközök, amelyek adatai alapján lehet dönteni a felhasználandó készítmények jellegétől függően a védekezések optimális időzítéséről. Ilyenkor, közvetlenül virágzás után a gyümölcsök még túl kicsik ahhoz, hogy a molyok petéket rakjanak rájuk és a hernyók belőlük táplálkozhassanak.
Ugyanakkor az imágók pl. a szilvamoly (Grapholita funebrana) és a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) esetében már javában rajzanak. Ilyen esetekben lehetőségünk van kontakt hatású inszekticidekkel a kirajzott lepkék elpusztítására még a peterakás és a kártétel kezdete előtt. Ehhez viszont a feromoncsapdák adatai nélkülözhetetlenek. Imágók ellen leginkább a rajzás csúcspontján, vagy kicsivel utána érdemes a kezelést elvégezni.
Nem csupán a szinte minden gyümölcsfaj tekintetében veszélyes molylepkék fellépése időszerű mostanság. A virágzás legvégén nemcsak a poloskaszagú gyümölcsdarazsak rajzanak, hanem a különböző levélgubacs szúnyogok (Putoniella spp.) is. A monofág, egynemzedékes fajok közül hazánkban a szilva levélgubacs szúnyog (Putoniella marsupialis) a gyakoribb. A szúnyog peterakása után a lárva egy, a levél hosszában kialakuló kis üreges gubacsot képez és a kis nyű ebben, védett helyen táplálkozik. Szerencsére ez a rovar általában nem okoz érzékelhető károkat, bár kártétele, jelenléte meglehetősen látványos, gyakran fordul elő olyan szilvásokban, ahol az alanynak használt myrobalan kellő gondozás híján bokorrá, fává is nőhet.
Védekezni általában nem szükséges ellene. Ha mégis úgy döntenénk, hogy visszaszorítjuk ezt a károsítót, úgy a virágzás végén valamilyen kontakt inszekticiddel kezeljük a fákat és a környezetükben lévő vad myrobalan egyedeket is. Fontos figyelni arra, hogy ha a gyümölcsösben még bármely növény, akár a gyomok is virágoznának, úgy a védekezést csak olyan szerrel és technológiával végezzük, amely a méhekre nem jelenthet semmiféle veszélyt.
A virágzás után a csonthéjas állományokból álló gyümölcsösökben megjelennek a csonthéjas monília (Monilia laxa) fertőzése nyomán hervadásnak, pusztulásnak induló hajtások is. Ezek megjelenése jó 3-4 hetes folyamat és igen fontos tudni, hogy ilyenkor a kórokozó már bent halad a fás részekben, és ott már semmiféle gombaölő szerrel nem lehet korlátozni, elpusztítani. A fertőzés mélyebbre hatolásának megelőzése céljából az ilyen, fertőzött hajtásokat le kell vágni és megsemmisíteni. Egy alapos mechanikai tisztítás a koronában, amely eltünteti a kórokozót az általa már amúgy is megbetegített hajtásokkal együtt később, a szüret idején fog nagyon kifizetődni. A fertőző anyag mennyiségének csökkentésével a termés megvédését szolgáló, meglehetősen költséges fungicides kezelések esetleg ki is válthatók a metszőolló helyes, megfelelő időben történő használatával.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
