A legújabb almaültetvényekben a klasszikus, alsó vázkaros karcsú orsót egyre inkább fölváltják azok a szuperorsónak, vagy füzérorsónak nevezhető faalakok, amelyeknél már nem az alul széles, fölfelé keskenyedő piramis alak kialakítása a cél, hanem a fák közel henger alakúak.
Ezekből a sűrűn egymás mellé ültetett, kisméretű, henger alakú fákból termőkorban egy összefüggő, produktív lombfal alakul ki.
Milyen legyen a sor- és tőtávolság?
A vezető almatermesztő országokban Olaszországtól az Amerikai Egyesült Államokig a részleteket tekintve sokféle megoldással találkozunk az almaültetvényekben, de mindenütt a kisméretű orsókból kialakított, sövényszerű művelési rendszereket tartják a legkorszerűbbnek.
Az ültetvény tervezésekor sok mindent el kell döntenünk.
A sor- és tőtávolságot a fajta és az alany növekedési erélyének megfelelően, a termőhelyi adottságok figyelembe vételével kell kialakítani. Az intenzív almaültetvényekben a leggyakrabban alkalmazott alany az M 9-es, ennek különböző változatai, valamint a hasonló erősségű, újonnan nemesített alanyok. A nemes fajták növekedési erélyében vannak igazán különbségek.
A triploid ’Jonagold’ például nagyobb fát nevel, mint a diploid fajták. A termőhely jellemzői közül a talajadottságok és a klíma egyaránt befolyásolják a fák növekedését. Humuszban gazdag, tápanyagdús, középkötött talajon erősebb növekedést fogunk kapni, mint sovány homoktalajon. Hűvös, atlanti klímájú termőhelyeken gyengébb a hajtásnövekedés, mint a meleg nyarú, kontinentális klímájú vidékeken.
Mindezeket figyelembe véve a korszerű almaültetvényekben a sortávolság 3 és 3,5 méter között, a tőtávolság pedig 60 és 100 cm között változik.
Milyen oltványt ültessünk?
A telepítéshez többféle ültetési anyagot használhatunk. Ültethetünk félkész oltványt, suhángot vagy knipp fát.
A félkész oltvány az, amit közvetlenül a szemremetszés után termelünk ki, és ültetünk el végleges helyére. Ez a legolcsóbb, és nagy előnye, hogy géppel is telepíthető. Vigyázni kell, hogy a nemes szem ne sérüljön meg a művelet során. Ha félkész oltványt ültetünk, a telepítés utáni évben a faiskolában szokásos műveleteket kell végeznünk, vadalást, hónaljazást, majd a második évtől kezdődhet el a korona kialakítása.
A suháng, vagyis a koronaelágazások nélküli, egy éves oltvány a leggyakrabban használt ültetési anyag. Suhángból az első tavasszal egy erős visszametszéssel indítjuk a fákat. Az első évben a végálló rügyből függőlegesen növő hajtást folyamatosan hozzákötözzük a támrendszerhez, ebből lesz a központi tengely. Az oldalelágazásokat lekötözzük, minél magasabban vannak, annál jobban, a fa fölső részén vízszintes alá leívelve.
A további években a központi tengely függőleges továbbnevelése mellett, az oldalelágazásokat továbbra is leíveljük, hogy hamar termőre forduljanak. A harmadik évben fánként 2-3 kg termést hagyhatunk meg, ha az nem megy a hajtásnövekedés rovására. A negyedik évben fánként 10-15 kg termést hagyunk, majd az ötödik évtől várunk az ültetvénytől teljes termést. Suhánggal telepítve tehát 4-5 év az ültetvény termőre fordulása.
Mi az a knipp fa?
Ha gyorsabb termőre fordulást szeretnénk, ültethetünk knipp fákat. Ezek olyan több évig nevelt oltványok, amelyeket a faiskolában úgy alakítottak ki, hogy a suhángot (esetleg koronás oltványt) erősen visszametszették a talajfelszín fölött 50-60 centiméterrel. Ezután az oltvány koronarészét egy tenyészidőszak alatt nevelték ki úgy, hogy az sok másodrendű elágazásból álljon.
A nehezen elágazó fajtáknál ehhez növekedést serkentő hormonális kezelést is szoktak használni. A faiskolában intenzív víz és tápanyag-ellátásban kell részesíteni ezeket az oltványokat, hogy gyors ütemben fejlődjenek. A másodrendű hajtások nagy előnye, a hagyományos koronás oltványok elsőrendű oldalvesszőivel szemben, hogy lapos szögben állnak, ami elősegíti a korai termőre fordulásukat.
A knipp fák másodrendű oldalelágazásainak végén sok termőrügy (vegyes virágrügy) differenciálódik már a faiskolai nevelés során, így ezeket elültetve az ültetvényünkbe, már a telepítés utáni első évben képesek termést hozni.
A képződött gyümölcsök közül fánként 1-2 kg-ot akkor hagyunk meg, ha az nem veszélyezteti a megfelelő hajtásnövekedést. Az első évben ugyanis jól be kell gyökeresedni a fának, és az év végére legalább 80-100 cm-es átlagos hajtásnövekedést kell produkálnia, hogy kialakuljon a megfelelő termőfelület.
Íveljük le az oldalelágazásokat!
A knipp fák oldalelágazásait le kell ívelni, ha azok nem állnak eléggé lapos szögben. Az intenzív almaültetvényekben ez nagy munkát jelent, de ez az egyik kulcsa a korai termőre fordulásnak, és a vegetatív növekedés mérséklésének.
A második évben 4-5 kg termést hagyunk a fákon, a harmadik évben már egy jó fél termésre, a negyedik évben pedig teljes termésre számíthatunk, ha mindent jól csináltunk. A knipp fákkal telepített intenzív almaültetvény tehát 3-4 év alatt fordul termőre, egy évvel korábban, mintha suhángokat ültettünk volna.
A fák magassága
Fontos kérdés, hogy milyen magasra neveljük a fákat. Amikor a klasszikus karcsú orsó divatba jött, az volt az egyik fő cél, hogy olyan kisméretű, ember léptékű fákat alakítsunk ki, amelyeken minden művelet a földről elvégezhető. A fák magasságát 2,5 méterben határozták meg, és ehhez igazítva tervezték a támrendszert is. A szuperorsókat is kezdetben 2,5 méter magasra nevelték.
A gazdaságosság egyik kulcskérdése azonban a terméshozam, és ma a vezető almatermesztő országokban egyre inkább a 100 tonna/ha elérése a cél. Ez pedig nem lehetséges 2,5 méter magas fákkal, mert azoknak ehhez nincs elegendő termőfelületük. Időközben aztán előtérbe került az is, hogy a gazdaságosság másik kulcskérdése a termésbiztonság, amit viszont jégeső és napégés ellen védő hálókkal tudunk megoldani. Ezekhez általában 4 méter magas támrendszert építünk.
Ha már ott van ez a támrendszer, a fák megtámasztására is alkalmas, és nyugodtan nevelhetjük a fáinkat akár 3,5 méter magasra. Gondos kialakítással és fenntartással ezek biztosítani fogják nekünk a kívánt terméshozamot.
Elvesztettük persze azt az előnyt, hogy földről lehet metszeni és szüretelni. A magas fákhoz állványok, létrák, emelvények kellenek. Ezek is sokfélék. Ha a beruházási költségbe belefér, érdemes olyan önjáró platformokat beszerezni, amelyeket direkt ezekhez a művelési rendszerekhez fejlesztettek ki.
Dr. Szalay László, Szentpéteri Tamás
