Miért nem vált be a kaszáló gyümölcsös?

Gépesítsük az almatermesztést!

A gyümölcstermesztésben a legnagyobb kézimunka igénnyel járó munkafolyamatok, a metszés és a szüret. Egyben ezek a legnehezebben gépesíthetők. A szakemberek azonban sohasem adták fel a harcot, és régóta próbálkoznak a probléma megoldásával. Az idők során nagyon sokféle ötlet született, amelyekből csak kevés vonult be a mindennapi gyakorlatba. Ha nem is váltak be, mindegyik előrelépés volt a növények és a technika, illetve ezek összehangolási lehetőségeinek rögös útján.

A magyarul leginkább „kaszáló gyümölcsösnek” vagy „gyümölcsmezőnek” nevezett művelési rendszer (angolul „meadow orchard”) egyenesen azt tűzte ki célul, hogy emberi kéz érintése nélkül oldja meg a metszést és a szüretet is, ráadásul a telepítés után nem kell évekig várni az ültetvény termőre fordulására, hanem szinte azonnal nagy tömegű, egységes és kiváló minőségű árut tudunk piacra vinni. Először almára dolgozták ki a rendszert, később őszibarackra is adaptálták.

Az első meadow orchard ültetvény

Az 1970-es évek elején az angliai Long Ashtonban, a Bristoli Egyetem kísérlet telepén létesült az első alma „meadow orchard” kísérleti ültetvény. A végleges helyükre, 30 x 40 cm-es sor-és tőtávolságra telepítették az alanycsemetéket. Ez elvileg hektáronként 70.000 db oltványt jelent, a gyakorlatban a gépek művelőútjai miatt 60.000 fa/ha volt az állománysűrűség.

Többféle alanyt kipróbáltak. Az MM 106-os és hozzá hasonló alanyok váltak be. A gyenge növekedésű (M 9, M 27) alanyok azért nem voltak jók, mert a gyökérzetük túl gyenge volt, és a termés súlya alatt kidőltek a fák. Nyáron beszemezték az alanycsemetéket nemes fajtákkal.

Az Angliában elterjedt fajták közül jól bevált az ’Egremont Russet’, de a ’Cox’s Orange Pippin’ kevésbé. Jó eredményeket adott a ’Golden Delicious’ és néhány spur típusú fajta. A következő tavasszal elvégezték a szemremetszést.

Fontos lépés a hormonális kezelés

Az erőteljesen növekvő nemes hajtást júliusban borostyánkősav-dimetilhidrazid (SADH) nevű vegyszerrel lepermetezték. Ez a szer a gibberellinsav szintézisének gátlása révén úgy változtatta meg a növények hormonháztartását, hogy a hajtások hosszanti növekedését csökkentette, és az oldalukon a virágrügyek kialakulását serkentette. Enélkül a szer nélkül az alma hajtások csak a végükön képeztek volna virágrügyet, az oldalukon csak elvétve.

Így viszont az őszi lombhullás idejére virágrügyekkel jól berakódott vesszőket kaptak a növényeken. A következő évben ezeken a vesszőkön képződött a termés. Ebben az évben is permeteztek a fent említett növekedésgátló szerrel májusban, hogy az erős hajtásnövekedést és a gyümölcshullást megakadályozzák.

A szüret kaszáló géppel

A szüret úgy történt, hogy az egész ültetvényt a terméssel együtt levágták egy kaszáló szerkezettel, az oltási pont felett 10-15 cm-el. A gép ezután a gyümölcsöket elválasztotta a vesszőktől. A következő évben nem volt termés, csak hajtásnövekedés és vegyszerrel indukált virágrügyképződés, majd az azt követő évben szüreteltek újból. A termesztés tehát két éves ciklusban folyt (1. ábra).

Az ültetvény egyik felét egy évvel később ültették, így érték le, hogy minden évben tudtak szüretelni hol az egyik, hol a másik feléről. Erről a fejlesztésről a magyarországi szaklapok és szakkönyvek is lelkesen számoltak be az 1970-es években. Sokan úgy vélték, hogy ez a „komplexen gépesített szántóföldi gyümölcstermesztés” oldja majd meg az alma minőségi tömegtermesztésének problémáját.

Előnyként említették, hogy a kis almafákon az azonos kitettségű, azonos tápanyag- és fényellátottságban részesülő gyümölcsök egyöntetűen jó minőségűek. Az angliai kísérleti ültetvényben fánként átlagosan 1-1,2 kg körüli termésmennyiséget tudtak szüretelni. Ez 60-70 t/ha-nak felel meg. Mivel mindegyik évben csak az ültetvény egyik fele termett, évenként 30-35 t/ha terméssel számolhattak egy ilyen ültetvényben.

Kísérleti ültetvények sokfelé

A kezdeti angliai sikereken felbuzdulva sokfelé létesültek ilyen kísérleti ültetvények. Többek között Mexikóban és Romániában próbálták a rendszert a helyi fajtákra adaptálni. Magyarországon is volt egy kis parcella a Kertészeti Egyetem tangazdaságában, de nálunk nem volt hozzá gép, a növények levágását kézzel kellett végezni.

Miért nem terjedt el?

Egy-két kisebb ültetvénytől eltekintve Angliában sem terjedt el a gyakorlatban, pedig ott a gépet is kidolgozták hozzá. Ennek fő oka, hogy nem volt gazdaságosan üzemeltethető. Megspórolták ugyan a szüret és a metszés kézi munka szükségletét, de a hektáronként 60.000 db oltvány ára, a gép és annak üzemeltetési költsége nem térült meg.

Csak a beruházási költségek jelentős csökkentése, és a termésátlag növelése tehette volna gazdaságossá. Ezeket viszont nem sikerült megoldani. Oltványok helyett dugványozással, vagy mikroszaporítással előállított növények telepítése lehetett volna a megoldás, ha az almát lehetne ilyen módon jól szaporítani, de kiderült, hogy nem lehet.

A termésátlagok növelése is korlátokba ütközött. Hiába ültettek sok növényt egységnyi területre, az asszimilációs- és termőfelület a növények alacsony mérete miatt kicsi volt, nem tudták a fánként 1,2 kg-os termésmennyiséget túlhaladni. Az almatermesztés fejlesztése más irányt vett, a karcsú orsó, majd a szuperorsó művelési rendszerek váltak uralkodóvá és a kaszáló gyümölcsös szép lassan feledésbe merült.

Őszibarackra adaptálva

Közben azonban az ötletet átvették az izraeli őszibaracktermesztők. Az őszibarack egészen más növény, mint az alma. Mindenféle vegyszeres kezelés nélkül is a hosszú vesszők oldalán képzi a gyümölcsöket. Izraelben a klimatikus adottságok ezen kívül lehetővé tették azt, hogy ne legyen kihagyó év, hanem minden évben tudtak szüretelni a növényekről. Korai érésű ’Sunred’ nektarinfajtával létesítették az első kísérleti kaszáló gyümölcsös ültetvényeket.

Paradocsomkombájnnal vágták le a vesszőket a gyümölcsökkel együtt. Ezután még elegendő idő volt arra, hogy a kis növények új hajtásokat képezzenek, és azokon virágrügyek differenciálódjanak az őszi lombhullás előtt. A jobb eredmény érdekében Paclobutrazol nevű növekedésgátló szerrel permetezték a növényeket, ami csökkentette a hajtásnövekedés intenzitását és növelte a virágrügy-berakódottságot.

Ezt a rendszert azonban csak korai fajtával és szubtrópusi termőhelyen lehet megvalósítani. Az őszibarack érése elhúzódó, nem egyszerre érnek a gyümölcsök, ráadásul sokkal érzékenyebbek az ütődésre, nyomódásra, mint az alma. Az ültetvény évente 40 t/ha mennyiséget termett, de ennek minősége nem érte el a hagyományos művelési rendszerben termesztett gyümölcsökét. Izraelen kívül Dél-Olaszországban próbálták még ki, de a kezdeti felbuzdulás után mind a két helyen felhagytak vele.

Nincs újabb hír róla

Az 1970-es és 80-as években, még a 90-es évek elején is sok cikk számolt be arról, hogy hol tart a „meadow orchard” művelési rendszer fejlesztése, azóta azonban nem találkozunk vele a szakirodalomban, a gyümölcstermesztés történelmének részévé vált.

Irodalom:

Erez, A.: Peach meadow orchards. Acta Horticulturae 173:405-412. 1985.

Gyuró Ferenc (szerk.): A gyümölcstermesztés alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1974.

Gyuró Ferenc: Művelési rendszerek és metszésmódok a modern gyümölcstermesztésben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980.

Luckwill, L. C.: Meadow orchards and fruit walls. Acta Horticulturae 65:237-244. 1978.

^{Kiemelt kép: Pixabay.}