A tavasz közeledtével megindul az őszi vetésű szántóföldi kultúrák mellett a fás szárú növények fejlődése is. Ezzel egyidejűleg azonban a fákra, illetve a termésükre leselkedő kártevők és kórokozók egy része is életre kel és lehetőséget keres arra, hogy életét és szaporodását a gazdálkodók kárára tovább folytathassa.
Tafrinás levélfodrosodás – a szinte elpusztíthatatlan ellenfél
Az őszibarack egyik legfontosabb és potenciálisan az egyik legnagyobb kár okozására képes kórokozója a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans). Súlyos fertőzése esetén képes akár egy eredetileg jó erőben levő, termő őszibarack fa kipusztítására pár év alatt. Viselkedése sok tekintetben eltér más, az egyéb csonthéjas kultúrákat veszélyeztető gombáétól, amely a védekezést is megnehezíti.
A tafrinás levélfodrosodás kórokozójának fertőzése indulhat a fertőzött vesszők felületéről, a megfertőzött, de még el nem pusztult rügyekből, esetlegesen még a lehullott levelekről is. Alapvetően hideg kedvelő gomba, amelynek nedvesség és pára igénye meglehetősen nagy. További kellemetlen tulajdonsága, hogy a kórokozó inkubációs ideje, vagyis a fertőzéstől az első tünetek megjelenéséig tartó időszak nagyon hosszú, 1-2 hét! Ezért gyakorlatilag ha a legelső tüneteket észleljük, akkor már igen jó eséllyel sokkal több fertőzött levél, vagy rügy a fákon.
A kórokozó szerencsére nagyon érzékeny a rézre. Így az előrelátó gazdák már az elmúlt évi vegetációs időszakot is egy alapos réz hatóanyagú lemosó permetezéssel zárták le és az idei szezont is egy ugyan olyan alapos rezes lemosó permetezéssel nyitották. Ez egyébként a rügyek belsejében telelő és a rézre egyáltalán nem reagáló őszibarack lisztharmat (Sphaerotheca pannosa f. persicae) lisztharmat kivételével az őszibarack valamennyi gombás és baktériumos eredetű betegsége ellen hatásos. Az elmúlt években gyakoribbá vált levéllikasztó gomba (Stigmina carpophila) ellen is.
A rügypattanás utáni időszakban azonban az őszibarack, mint a csonthéjas kultúrák leg érzékenyebbike réz tartalmú szerekkel már nem igazán permetezhető. Bár a termesztett fajták között vannak a fitotoxicitás tekintetében különbségek és az egyes réz készítmények perzselő hatása is igencsak eltérő, nem igazán szerencsés megoldás a saját barackfáinkon kikísérletezni azt, hogy mely fajták mely készítmények milyen dózisával kezelhetőek úgy, hogy az okozott perzselés és egyéb károsodás még elviselhető mértékű.
A keskeny nyomtávú kategóriában kihagyhatatlan a Kubota M5001N széria. Páratlan japán minőség, kimagasló teljesítmény, országos szerviz hálózat.
A nap megállhat, a Kubota nem.
A réz használata a perzselés mellett ugyanis okozhatja a bimbók, virágok, vagy a kis gyümölcsök elrúgását is, így csak a virágok rendkívül gyatra termékenyülése lesz az a kellemetlen, terméskieséssel járó következmény, amelyet a réz már arra alkalmatlan időszakban történő használata okozott.
A rügypattanás után eleinte lassan növekvő mértékben megjelenik a levelek hegye a rügyek végén és ezzel megjelenik a kórokozó számára megfertőzhető zöld felület is. Ekkor (ha csak nincs huzamosabb időn át meleg és nagyon száraz időjárás) mindenképpen szükséges valamilyen engedélyezett készítménnyel megvédeni a gyümölcsfákat. Bár a levélfodrosodás ellen sok hatóanyag van engedélyezve, ebben az időszakban igazán egyik sem tudja teljes mértékben megvédeni a kultúrnövényt a gomba támadásától.
A kontakt hatóanyagok még a legjobb kijuttatási technika mellett is csak azt a felületet tudják megvédeni, amellyel a permetezés pillanatában találkozhattak. Akár egy nap múlva már lesz friss növekmény, amely a kijuttatott kontakt gombaölő szerrel már nem védett. A felszívódó hatású hatóanyagok számára ebben az időszakban az jelenti a korlátot, hogy rendkívül kicsi a felszívódó felület. Akármilyen készítmény, vagy kombináció mellett döntünk is, ebben az időszakban rendkívül fontos a tapadás fokozó segédanyagok használata és a minél jobb felületborítás. Ennek hiányában még a legjobb készítmények sem képesek megvédeni az állományt.
Színre lépnek az állati károsítók is
A növénykórtani eredetű veszélyek mellett a gyümölcsösökben rövidesen megjelennek az állati károsítók is. A levéltetvek az időnként meglehetősen zord telet eléggé nagy egyedszámban élték túl és az áttelelő tojásokból már megkezdődött az ország déli tájain az idei első nemzedék egyedeinek kelése. Levéltetvek szinte minden termesztett gyümölcs- és díszfánkon előfordulnak, néhány fajon akár olyan mennyiségben is, hogy számottevő kártételt is okozhatnak. Az ellenük hatékony lemosó permetezéssel mostanra már elkéstünk ugyan, de van még lehetőségünk ezen károsítók elpusztítására úgy, hogy a felszaporodásra és a nagyobb kártételre nem jut már idejük.
Ebben az időszakban a levéltetű fajok döntő többsége, még a később növényi deformációkat okozó fajok is „nyílt terepen”, a levelek felületén találhatóak ráadásul könnyedén le is permetezhetőek. A zöld alma levéltetű (Aphis pomi), a levélpirosító alma levéltetű (Dysaphis devecta), vagy a cseresznyét károsító fekete cseresznye levéltetű (Myzus cerasi) mind ilyen, az általuk okozott deformációk védelmében károsító fajok. Ha most védekezünk ellenük, akkor nem kell az általuk később létrehozott torzulások okozta védelem miatt felszívódó készítményt alkalmaznunk. Elég most bármilyen olcsó, kontakt hatású engedélyezett készítményt használni.
Van még egy nagy előnye az ilyenkor végrehajtott inszekticides védekezéseknek. A levéltetvek természetes ellenségei ilyenkor általában csak kis egyedszámban, vagy egyáltalán nincsenek jelen. A fátyolkák, zengőlegyek megjelenéséhez már levéltetű kolóniák szükségesek, amelyek most, kora tavasszal még nincsenek. A katicabogarak megjelenhetnek ugyan a fertőzöttebb gyümölcsösökben már kora tavasszal is, de egyedszámuk általában nem szokott magas lenni, mivel – kolóniák híján – a táplálék potenciális mennyisége sem nagyon magas. Egy szintetikus piretroiddal most, a beporzó rovarok és a hasznos ragadozó szervezetek betelepülése előtt elvégzett kezeléssel több későbbi, esetleg toxikusabb, nagyobb kockázatot jelentő kezelés is kiváltható.
Az alma esetében a levéltetvek mellett ilyenkor egy ismét terjedésben levő, alattomos kis kártevő, a bimbólikasztó bogár fellépésére is számítanunk kell. Ez a kis, ormányos bogár inkább a kis gyümölcsösök, szórványok és házikertek károsítója, a nagyüzemi gyümölcsösökben jelenleg még ritka. Rendkívül jó rejtő színe miatt a fák ágain szabad szemmel alig látható. A kárt a lárvája okozza, amely egyesével él és rágcsál egy – egy alma bimbóban. A megtámadott bimbóból virág, majd termés helyett egy barna szirmokból álló kis gömb lesz, amelyből virágzás végére a kifejlett lárva ki is rágja magát és lehull a talajra.
Az egérfüles állapothoz közeli időszakban az Aphis pomi és társai ellen elvégzett kontakt inszekticides kezelések jó védelmet nyújthatnak ez ellen a kártevő ellen is. Kiskertekben eredményes lehet a fák ágainak lekopogtatása is. A fák alá helyezett fóliára, vagy a fára akasztott esernyőre hullott bogarak könnyedén összegyűjthetőek. Ezzel a vegyszer használat mentes, bio megoldással akár nagy mennyiségű termés is megmenthető, mivel egy elhanyagoltabb kertben a kopogtatással néha rendkívül sok bimbólikasztó imágó gyűjthető össze egy – egy fáról.
