A gyümölcstermesztő számára a gyümölcsöskert, gyümölcsültetvény minden évszakban szép és vonzó, de két olyan időszak van az évben, amikor a legszívesebben megyünk ki a fák közé.
Az egyik természetesen akkor van, amikor megérett a gyümölcs a fákon és lehet szüretelni, hiszen ekkor várható majd a bevétel, amiért egész évben dolgoztunk. A másik kétségtelenül a virágzás időszaka. Szinte minden érzékszervünk számára élvezetet jelent a gyönyörű látvány (feltéve, hogy nem volt fagy, mert akkor nagyon szomorú a látvány), a virágok illata (a legtöbb gyümölcsfánk virágainak kellemes illata van, kivétel talán csak a körte), és a hangok, amik fogadnak bennünket.
A rovarok számára, akiktől a hangok származnak, szintén nagyon vonzó a virágzó gyümölcsöskert, hiszen egyik fő megélhetési forrásuk ebben az időszakban, amikor még kevés kinyílt virág van a környéken. Miközben nektárt és pollent gyűjtenek a fákról, hasznos munkát végeznek számunkra azzal, hogy beporozzák a gyümölcsfák virágait. Enélkül nem lenne termés.
Méhek sokasága
A rovarmegporzású növények és a megporzó rovarok kölcsönös egymáshoz való alkalmazkodása hosszú fejlődési folyamat eredménye. A gyümölcsfák virágait sokféle rovar látogatja, ezek közül a méhek alkalmazkodtak leginkább a viráglátogató életmódhoz.
Saját maguk és utódaik számára is kizárólag a virágokból gyűjtik a táplálékot, ami nem más, mint nektár és a virágpor. Ehhez speciális szájszervet fejlesztettek ki az idők során, testüket pedig olyan szőrök borítják, amelyeken a pollen jól megtapad. Egyes pollengyűjtő rovarok lábán speciális pollentartók is kialakultak.
A gyümölcsfák virágzásának időszakában sokféle méh repül az ültetvényben (karcsúméhek, bányászméhek, művészméhek, poszméhek), de a megporzásban a mézelő méhek, más néven házi méhek játsszák a legfontosabb szerepet. Ezt több tudományos vizsgálat is igazolta.
A gyümölcsfák virágai
A gyümölcsfák részéről is megfigyelhetők a rovarmegporzáshoz való alkalmazkodás határozott jelei (Hazai gyümölcsfajaink közül csak a dió és a mogyoró szélmegporzású, a többi termesztett gyümölcsfaj rovarmegporzású). Nagy méretű, színes sziromlevelű virágokat fejlesztenek, amelyeknek látványa messziről vonzza a rovarokat.
A sziromlevelek mintázata olyan, hogy a rovarokat a virág központi része felé tereli, ahol a nektárium és a megtermékenyítésre váró bibe található. Sokszor ezt a mintázatot emberi szem nem is látja, lényeg az, hogy a rovarok látják. A virágok illatosak, ez is nagyban hozzájárul a vonzóerőhöz. A gyümölcsfák a méhek által elvégzett munkát, a megporzást bőségesen megjutalmazzák, nektárral és pollennel látva el a dolgozókat.
Egyéb rovarok
Gyümölcsfáink megporzásában részt vesznek egyéb rovarok is, nemcsak a méhek. Szívesen látogatják a virágokat különféle legyek, bogarak, darazsak, de ezek nemcsak innen szerzik be táplálékukat, így nem kötődnek olyan szorosan a kinyílt virágokhoz, mint a méhek. Megfigyelések szerint a körtefák megporzásában a méhek mellett jelentős szerepet játszanak a legyek is. A többi gyümölcsfajnál a méhek szerepe a döntő.
Károsítók
Vannak olyan rovarok is, amelyek károsítják a gyümölcsfák virágait. Ilyenek például a bundásbogarak, amelyek nem vándorolnak egyik virágról a másikra, hanem betelepszenek egy-egy virág belsejébe és nemcsak a pollent, hanem a termőt és más virágszerveket is jó ízűen elfogyasztják. Ha nagy tömegben jelennek meg az ültetvényben, védekeznünk kell ellenük.
Fajtatársítás
A gyümölcsfák virágainak megfelelő termékenyüléséhez sok minden szükséges a megporzó rovarok jelenlétén kívül. Az öntermékenyülő fajtáknál egy fán belül létrejön a megporzás, de az önmeddő fajták virágainak megtermékenyítéséhez egy másik fajta pollenjére van szükség. Erre már az ültetvény tervezésekor gondolnunk kell, és megfelelő fajtatársítást kell kialakítanunk az ültetvényben. A fajtaleírások segítséget nyújtanak a megfelelő pollenadó fajták kiválasztásához.
Nagyon fontos, hogy az önmeddő fajta mellé választott pollenadó fajta is ugyanakkor virágozzon. Ha eltérő a virágzási ideje, nem jöhet létre a megporzás. Nem elegendő azonban az egy időben történő virágnyílás, fontos az is, hogy a pollenadó fajta pollenje ténylegesen meg tudja termékenyíteni a fő fajtánkat, ne legyenek inkompatibilisek.
Az inkompatibilitás, vagyis az, hogy az egyik fajta pollenje a másik fajta bibéjén nem tud pollentömlőt fejleszteni, a gyümölcsfáknál genetikai okokra vezethető vissza. Leggyakrabban a közeli rokon fajtáknál fordul elő. Csak egy példát említek, a Ceglédi óriás kajszifajtához semelyik másik óriás kajszi nem alkalmas megporzónak.
Az ültetvényekben gyakori megoldás, hogy az egymás mellé ültetett árufajták kölcsönösen megporozzák egymást, feltéve, ha van elegendő rovar, amelyek átviszik a pollent egyik fáról a másikra.
Méhcsaládok kihelyezése
A házi méhek (mézelő méhek) szerepét emeltük ki. Ezért fontos, hogy a gyümölcsültetvénybe a virágzási időszakban méhcsaládokat helyezzünk ki. Különösen fontos ez ott, ahol önmeddő fajták is vannak.
A méhcsaládokat eredeti, megszokott repülési körzetüktől messzebbről kell az ültetvénybe szállítani. Ez azt jelenti, hogy az ültetvény legalább 5 km-re legyen a korábbi otthonuktól. Ha a régi repülési körzeten belül vagyunk, a méhek a kaptárak régi helyére repülnek, és mivel ott nem találják meg családjukat, elvesznek. Ha ezen a körzeten kívül vagyunk, a méhek kénytelenek betájolni a kaptár új helyét, és alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez.
Az új helyen először a felderítő méhek repülnek ki, és az utánuk kirepülő gyűjtőméheket a környéken található legbőségesebb táplálékforráshoz irányítják. A kaptárak kihelyezésének időpontja ezért nagyon fontos. Ha az új helyre való megérkezéskor még nem nyíltak ki a virágok az ültetvényünkben, a méhek más környékbeli méhlegelőkre szoknak rá, és nem fogják elvégezni a munkát a mi ültetvényünkben.
A kihelyezés legjobb időpontja tehát a virágzáskezdet napja, amikor az ültetvényünkben a virágok 5-10%-a éppen kinyílt. A megporzás szempontjából az lenne a jó, ha a kaptárakat elszórtan helyeznénk ki az ültetvénybe, például minden sor végére egyet-egyet, de ez a méhész számára kezelhetetlen. Neki az a jó, ha az ültetvény szélén, egy helyen van az összes méhcsalád. Kompromisszumos megoldás lehet, ha a családokat 300-400 méterenként 15-20 kaptárból álló csoportokban helyezzük ki.
Hány méhcsalád szükséges?
A szükséges méhcsaládok száma elsősorban a gyümölcsfajtól és az ültetvénysűrűségtől függ. A szakirodalom 1 és 10 között adja meg a hektáronként kihelyezendő családok számát. Egy intenzív, szuperorsó fákból álló almaültetvénybe 6 családot javasolnak hektáronként, egy kevésbé intenzív almaültetvénybe 3-4 is elég.
Önmeddő fajtákat is tartalmazó, félintenzív meggy, cseresznye, kajszi, szilva ültetvénybe 4-6 család szükséges. Az őszibarack minden fajtája öntermékenyülő, ezért elegendő hektáronként 1 méhcsalád is. A mandula viszont önmeddő és nagyon korán virágzik, ezért a mandula ültetvény jó megporzásának érdekében hektáronként 10 méhcsalád kihelyezése javasolt.
A méhcsaládok munkája
A gyümölcsfák virágzásának időszakában, március-április folyamán a méhcsaládokban főként még csak az áttelelt példányok találhatók. Ebben az időszakban kezdődik a fiasítás, a populáció fölszaporodása. Jól áttelelt, egészséges és erős méhcsaládok tudják a megporzó munkát jól elvégezni az ültetvényünkben.
A család életképességét, erejét három tényezővel lehet jellemezni. Az egyik az áttelelt, kifejlett imágók száma, a másik a méhcsalád össz-tömege, a harmadik pedig az utódok (lárvák) mennyisége a populáció tavaszi gyarapodásának idején. Erős családnak számít az, amelyik a gyümölcsfáink virágzásakor legalább 10.000 méhet számlál összesen.
Fontos, hogy a családban folyamatosan utódnevelés (fiasítás) legyen, mert ez sok pollent igényel. A dolgozók az intenzív pollengyűjtő munka során megbízhatóan megporozzák a meglátogatott virágokat. A pollengyűjtés és ezzel párhuzamosan a fák megporzásának intenzitása növelhető, ha a begyűjtött pollen egy részét folyamatosan eltávolítjuk a kaptárból. Ez történhet a keretek cseréjével, vagy pollencsapdával.
A pollencsapdákat a kaptár bejáratánál helyezik el, és ezek leszedik a hazatérő méhek pollentartójából az összegyűjtött virágpor egy részét. Pollencsapdákkal hatékonyan növelhető a dolgozók között a pollengyűjtők aránya, de állandóan nem alkalmazható, mert az a növekedésben lévő utódok táplálékkal való ellátását veszélyeztetné.
A méhcsaládok megporzási hatékonysága cukorszirupos etetéssel is növelhető. A könnyen hozzáférhető mesterséges nektárforrás miatt kevesebb nektárgyűjtő dolgozóra lesz szükség, és a család tagjai közül nagyobb arányban fognak pollengyűjtéssel foglalkozni. A cukorszirupos etetés a család tavaszi felerősítésében is fontos szerepet játszik.
Méhpusztulás
Világszerte nagy probléma a mézelő méhek számának csökkenése, különféle káros környezeti hatások és betegségek miatt. Nagyon fontos, hogy a növényvédelmi munkák során ne károsítsuk őket. Arra is oda kell figyelni, hogy a vadon élő méhek és egyéb megporzó rovarok élőhelyeit se károsítsuk, mert ezek is nagyon hasznos munkát végeznek a gyümölcsfák virágzásakor.
A képek a szerző felvételei.
