Télen mindig feljön a kérdés: mit ehetünk a kertből szezonálisan? Aki már ki van éhezve a zöldségekre, annak jó hír: télre is tartogathat kincseket a veteményeskert!
Cékla
A kedvenc listám egyikével kezdem, ami nem más, mint a cékla.
A cékla (Beta vulgaris ssp. vulgaris var. conditiva) talán lehet azt mondani, hogy az egyik nagy kedvenc. Kiváló vitamin- és ásványianyag-forrás, még januárban is vígan elvan a magaságyásokban, így igazán problémamentesen lehet vele dolgozni a téli veteményezéskor. Magassága levelekkel együtt 20-30 cm, mivel levele is ehető, így a salátától kezdve a köretekig bármire felhasználható az egész növény. Októbertől érdemes csak a betakarítását kezdeni, de vetési ideje június közepétől július végéig történik.
Magaságyásba, melegágyba és növényházba is vethető.
Betegségek szempontjából a levélfoltosság (Cercospora) jelenthet gondot, de ez inkább esztétikai probléma és a cisztaképző répa-fonálféreg az inkább, ami kártevők oldaláról izgalmas: vetésforgóval és a céklaágyás gyommentesen tartásával megelőzhető.
TIPP: amelyik ágyásban fonálféreg van, ott a mustár jó növény lesz a vetésforgóban, mert fonálféreg-űző hatása van.
Csicsóka
A csicsókáról (Helianthus tuberosus) csak kevés szó lesz ebben a cikkben, mert annyira megosztó növény, hogy talán az olvasók között is alig fog akadni, aki szereti. Boltokban is nem véletlen lehet ritkán kapni. Rendkívül puffasztó hatása miatt sem feltétlen kedvelt, pedig egy nagyon hasznos növény. Érdemesebb dézsában termeszteni, mert a gumókat könnyebb betakarítani, ha nem kell ásni a hideg talajban.
Talajban nagyon terjed, magas, akár 2 méteres növények is lesznek belőle.
Endívia
Az endívia (Cichorium endivia) viszont igen kedvelt téli veteményeskerti növény.
Ha van ideje befejesedni, akkor szép is, de sokszor a kései vetéseknél csak a leveleket szedhetjük, nem fejesedik be. A nagylevelű endíviafajták, mint a ’Wallone’, nagyobb eséllyel vészeli át az első fagyokat is. A frizé típusú endíviák, melyek levelei is keskenyek, sokkal kevésbé bírják a fagyokat, de takarófólia alatt ideig-óráig télállók.
Ázsiai saláták
Az ázsiai saláták (Brassica juncea és Brassica rapa) a káposztafélék rokonságába tartoznak, salátafélék, bár megjelenésük a klasszikus salátáktól eltérő. Magaságyásban, melegágyban és balkonládában is megnevelhető. Ezek a klasszikus gyors levélzöldségek, igazi kezdő szintet képviselnek. Tápanyagigényük sem túl magas, fagytűrésük közepes, tehát -5-10 Celsius-fok között vígan termeszthetők. Természetesen a szerves trágyázást meghálálják, száraz körülmények között pedig öntözni kell. Egyes években, amikor sok a téli csapadék, akkor viszont gyökérrothadása lehet magaságyásokban, erre érdemes figyelni.
3-6 hét alatt szedéséretté növekedik, szeptember elején sincs késő a vetésére.
Ízvilágukban is izgalmasak. Mustárszerű ízű, kicsit csípős a B. juncea ’Red Giant’, káposztaszerű ízvilágú a sokak számára csak ’Mizuna’-ként ismert fajta.
Az ázsiai salátákat nagyon kedvelik a földibolhák. Ezen rovarok apró, ugró állatok, melyek foltokat rágnak a levelekbe. Megelőzni rendszeres öntözéssel lehet.
A káposztafélék gyökérgolyvája is megjelenhet, ez víz- és tápanyagfelvételi gondokat okozhat. Vetésforgóval vagy a talaj 6,6 pH felett tartásával lehet megakadályozni.
Bimbós kel
A bimbós kel (Brassica oleracea convar. gemmifera) tipikusan az a növény, aminek jót tesz, ha megcsípi az első dér. Viszonylag sokat kell rá várni a palántázás után, de megéri várni. Pár „szem” egy téli levesbe vagy köretként olvasztott sajttal kiváló téli konyhaszínesítő étel. A tenyészideje – tehát mire a magból szüretelhető élelmiszer lesz – 6-7 hónap! Így már áprilisban gondolni kell a vetésére!
Érdemes a megvetés után a kikelt kis palánták között egyelni, a palántákat egyesével szétültetni cserepekbe. A kicserepezés után 4-6 héttel ültethető ki a végleges helyére.
Őszre a bimbós kel szára már elérheti az egy méteres magasságot is, így mindenképpen karózni érdemes. Őszre jelennek meg a bimbók is, melyek valójában az oldalhajtások. Az alsó lomblevelek természetükből fakadóan folyamatosan lehullanak, ettől nem szabad megijedni. Egy-egy száron 30-50 db rózsácska fejlődik, mindig a legalsó kelbimbók lesznek a legnagyobbak.
Növényvédelem szempontjából igazi kártevőmágnes, mint a legtöbb káposztaféle: a káposztalepke és a káposzta-levéltetű igencsak kedveli. Rovarhálóval sikeresen védekezhetünk ellenük.
Kiemelt kép: Pixabay