A galagonya a rózsafélék családjának egyik nemzetsége, az ide tartozó növényeknek kiváló gyógyhatásuk miatt nem csak a díszértékük jelentős.
A Kárpát-medencében is vannak őshonos fajai a galagonyának: egybibés galagonya, fekete galagonya, rózsaképű galagonya, cseregalagonya, tehát még azt is mondhatjuk, hogy vadon is gyűjthető akár, ha gyógynövényként tekintünk rá.
Mivel egy viszonylag lassan fejlődő növényről van szó, az első pár évben díszfaként igen kicsi növekménye van, de ha begyökeresedik és elkezdi jól érezni magát, akkor nagyon szép lombot nevel és éke lesz a kertnek.
Az almatermései igen aprók, mely a vacok megduzzadásával keletkezik. A magjának héja nagyon kemény, melynek az a lényege, hogy amikor az állatok elfogyasztják a kis almaterméseket, akkor a mag a bélcsatornán sértetlenül áthalad és így messzire el tud jutni az anyanövénytől.
Egyes botanikusok szerint a galagonyáknak közel ezer faja van. Ezek között sok az átmeneti vagy hibrid alak. Főleg az északi féltekén terjedt el.
Milyen gyógyhatással rendelkezik a galagonya?
A galagonyát a szív jótevőjének is nevezik, rengeteg szívet támogató teakeverék alapvető összetevője.
Annyira elfogadott, hogy a szívre jó hatással bír, hogy sokszor kardiológusok is előszeretettel írják fel gyógyszerek mellett, vagy akár helyett.
Hatóanyagát a növény leveléből, virágából vagy terméséből főzött teán keresztül nyerik ki, melyet akár házilag is megtehetünk gyógytea formájában.
Hatóanyagok szempontjából igen gazdag összetétellel rendelkezik. A galagonya flavonoidokat (vitexint, hiperozidot, rutint), amin-származékokat (feniletilamint, tiramint), proantocianidokat és triterpéneket tartalmaz. Ezek a hatóanyagok egyszerre fejtik ki kedvező hatásukat, így jótékony hatással van a fáradt, túlterhelt, stresszes szívre, javítja a szívizomsejtek aktivitását, serkenti a szívizom vérellátását. Teakeveréke értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, fogyasztása javallt koszorúér-betegségek esetén, ami miatt a kardiológusok is szívesen vetik be a kezelések során.
Egyes tanulmányok szerint a visszerek esetén is javasolhatják a szakorvosok. Segít a vérkeringési problémák enyhítésében, visszaszorítja az érelmeszesedés kialakulását.
Érdekessége, hogy már az időszámítás előtti időkben is használták, de akkor még nem a szívre, hanem a köszvény kezelésére. Szívre gyakorolt hatása csak a 17. század óta ismert.
