Amikor valaki random fajtákat kép alapján összevásárol a gazdaboltok kínálatából, netán a nagy áruházláncok polcairól, akkor egy nagyon nagy hibát szoktak elkövetni a hobbikertészek. Rendre megkérdezik tőlem, hogyan válasszanak paprikafajtát a kertbe?
A hangzatos fajtanevek és szépen befotózott borítóképek mögött sok egyéb információ is lapul, és gyakran olyan fóliaházba való fajták termesztését kezdi el a hétköznapi hobbikertész, hogy nem is csoda, ha beletörik a bicskája.
Intenzív fajták és háztáji paprika
Az intenzív fajtákkal az az alapvető probléma, hogy olyan mesterséges körülmények közé vannak nemesítve, melyet házikerti körülmények között nem tudunk tartani. Gondoljunk csak akár a páraigényre, a kiegyensúlyozott tápanyag-ellátottságra, vagy akár a kiegyensúlyozott éjszakai hőmérsékletre. Míg egy üvegházat és fóliaházat kellő hőfokon tudunk tartani vagy minimális hőmérsékleti anomáliákat tudunk biztosítani, az szabadföldön, kint a kertben gyakorlatilag lehetetlen.
A paprikafélék komolyan megsínylik a manapság egyre gyakoribb abszurd időjárást. Azt mondják, melegszik a klímánk, az utóbbi két évben még az alföldi homokhátsági részen is gyakori volt az éjszakai 15 fokos hőmérséklet, míg nappal 40 fokos hőség tombolt légköri aszállyal.
A paprikának alapesetben teljesen más igényei lennének. Még a napsütéses órák száma meg is lenne, de az elképesztő hőmérsékletingadozások és a gyakori viharos, hideg esős és szeles napok nem kedveznek a termelésnek. Ehhez már olyan jó egészséggel megáldott paprikatövekre van szükségünk, amit nagyon kevesen tudnak kialakítani.
A növényeknek is ugyanúgy van immunrendszerük, csak ezt kicsit másképp kell értelmezni, mint az emberi szervezet esetében. De egy erős immunrendszerű növény a betegségekre is kevésbé lesz fogékony, és sokkal kiegyenlítettebben tud teremni, bőségesen tud megajándékozni termésmennyiséggel.
A paprika igényes növény
A paprika rendkívül igényes a talajra. A talaj jó vízellátottsága mindenképpen jó levegőellátottsággal kell, hogy párosuljon.
A régi időkben árasztásos öntözést alkalmaztak, melyet kombináltak a sorközök kapálásával. Szabadföldi termesztésnél meghálálja a szezonban akár 2-3 alkalommal végzett kapálást, mely nemcsak a gyomirtásra irányul, hanem a talaj levegőzésének fenntartására is.
Hajtatásos termesztésben nyilván nehezebb a kapálást kivitelezni. Sokszor pontosan ezért történik a konténeres termesztés kőgyapoton vagy kókuszroston, mert ott nincs is erre szükség. Ezek a modern termesztőközegek mind a vízellátottságot, mind a levegőzöttséget kiválóan megteremtik. Ezért is tudtak nagyon gyorsan teret hódítani, elterjedni. Mindemellett ezek a közegek mentesek a gyommagvaktól és minden olyan betegségtől, amelyek a nem megfelelő minőségű talaj által terjedhetnek (pl. a fuzárium, a fonálféreg stb.).
Viszont pont itt izgalmas, hogy amikor háztáji paprikát nevelnénk, akkor a nagyüzemi fajták többnyire nem lesznek megfelelőek erre a célra, mert teljesen más technológiához igazodva lettek kinemesítve.
Mi a baj a szedett vetőmaggal?
Nagyon gyakori kérdés, hogy “megszedhetjük-e a paprika magját”? A kérdés nem egyszerű. Sokszor azt kell mondanom, hogy semmi értelme. De sok esetben vannak már annyira tájfajták, melyeknél már nincs akkora különbség az eredeti paprikafajtához képest a következő növényeknél.
Sok fajta F1, tehát ha megszednénk a magját, akkor a fajta szabadosan fogalmazva szétesik és sokféle más paprikaforma és ízvilág is lesz a belőle „készült” növényeken, ami nyilván viszont nem cél.
Ha a “szomszéd nénitől” kapunk palántát, amire meg azt mondja, hogy száz éve ezt használja és ezt veti vissza, és így lesz a paprikája, akkor ott már többnyire nem lesz nagy meglepetés.
A háztáji kiszerelésekben kapható vetőmagoknál is érdemes a fajtáknak utánaolvasni, mert attól még, hogy kis kiszerelésben kapható, nem feltétlenül kerüljük el azt, hogy nagyüzemi fajtát vásárolunk. És akkor a kör bezárult: az adott fajtának az igényeit kell tudni biztosítani.
Kiemelt kép: Pixabay