Az utóbbi időben aktuális volt a kankalin (primula) kérdés, mert nőnap után sokan megvették akciósan, majd sorra csalódottan kidobták a komposztra őket. Hol a valódi hiba?
Még Nagypapám kertjében emlékszem a szinte kipusztíthatatlan kankalinokra, melyek sötétzöld leveleikkel és élénk püspöklila virágaikkal fix pontot jelentettek az északi oldalán a kertnek, közvetlen a kapu előtti virágágyásban, páfrányok társaságában és magas törzsre nevelt rózsák alatt. Ehhez képest a manapság kapható kankalinokkal csak a baj van? Mi a hiba a gépezetben?
Amit a kankalinról tudni érdemes
Sokan nem tudják, de a kankalinok között rengeteg az egyéves faj, ami miatt a hazai teleket nem fogják bírni a kiültetés után. A kankalin (Primula) a kankalinfélék családjának 500 faját tartalmazó nemzetsége. Az alacsony növésű, lágyszárú fajok jó részét termesztik dísznövényként.
Eredeti élőhelyük az északi félteke mérsékelt égöve, de elterjedtek Etiópiától Indonézián át a trópusi területekig és Dél-Amerika mérsékelt déli részéig is.
Az egynyári fajok jellemzően tavasszal virágoznak.
Ezzel ellentétben az évelő fajok, mint a sugárkankalin (Primula elatior) a Kaukázusban, Szibériában és Európában honos, évelő lágyszárú gyógynövényként ismert. Itthon védett fajként a Mátrában, Bükkben, Börzsönyben található meg. Ha az egynyári kankalinnal összevetjük eredeti élőhelyét is, már látható a szembetűnő különbség: míg az egyik egy inkább melegkedvelő faj, addig az évelő kankalinok a szibériai hidegnek is ellenállnak.
Ugyanígy a szártalan kankalin (Primula vulgaris) is a hazai klímához szokott, Kaukázustól Magyarországon át Nyugat-Ázsiáig fordul elő gyertyános-bükkös elegyes erdőkben. Hazánkban szintén védett faj.
Az évelő kankalinok listáját erősíti a lisztes kankalin is (Primula farinosa), melynek tojásdad, hosszú levelei, fehér porral behintett virágai és annak kocsánya, csésze- és murvalevelei a jellegzetessége. Az ország északi részén gyakori évelőként, szintén védett növényünk.
Emellett számos évelő kankalin létezik, fokozottan védett a cifra kankalin (Primula auricula subsp. hungarica), vagy akár a hosszúvirágú kankalin is.
Egyedül nem védett hazai kankalinunk a tavaszi kankalin (Primula veris).
A kankalinok ezért nem maradnak meg mindig a kertben
Tehát, ha a fenti évelő fajokat és azok eredeti élőhelyeit megnézzük, teljesen más igényekkel rendelkező fajokról beszélünk, mint ami az egynyári kankalinok listájában szerepel.
A kertészetek polcain igen sok egynyári kankalinnal lehet találkozni, de nem csak ez a probléma.
Sok esetben egy akciós növény olyan betegségekkel rendelkezik már (gombás fertőzés, tőrothadás, baktériumos fertőzés), melyek miatt is leakciózásra kerülnek, nem csak a „kifutott a nőnap, szórjuk ki” elv az oka.
A leakciózott növények viszont sok esetben már sajnos nehezen megtarthatók.
A harmadik probléma ott szokott lenni, hogy az intenzív bevirágoztatáshoz és megneveléshez stabil tápanyagozással és kicsit szabadon fogalmazva, „feltunningolva” kell tartani a növényeket, amit egy hobbikertész gyakorta nem tud a növény számára biztosítani.
Főleg ilyenkor szoktam azt javasolni, hogy minden esetben (akár ódzkodunk, akár nem a műtrágyáktól) még egy darabig tápláljuk a növényt alaposan, hogy ne hirtelen legyen a tápanyagmegvonás a növénytől. Ez is egy szoktatási folyamat, amit állattenyésztésben „takarmányváltásnak” hívunk, a növényeknek is ugyanolyan sokk, ha az „elemózsiát” megvonják tőlük hirtelen, mert a növény és a gyökerek is hozzá voltak szokva egy stabil környezethez.
Tehát, ha évelő kankalint fogtunk ki a kereskedésben és kiültettük, akkor ezzel a dús tápanyagozással lehet megtenni még minden tőlünk telhetőt a siker érdekében.