A zöld levelek sárga, narancs, barna és piros árnyalatúvá válása évente csak néhány hétig tart. Mindannyian tudjuk, hogy ez megtörténik, de elgondolkodott már azon, hogy vajon miért van ez így? És miért csak bizonyos növényeken megy végbe ez a színváltozás? Az alábbiakban minden kérdésére válaszolunk.

Miért változik meg a levelek színe ősszel?

A levelek színének megváltozása, amit ősszel láthatunk, akkor következik be, amikor a fák és a növények elkezdenek felkészülni a télre. A legtöbb fa és növény, amely ősszel színt vált, lombhullató. Az örökzöldekkel ellentétben ezek a növények nyugalmi állapotba kerülnek, hogy energiát gyűjtsenek a következő évre. Ahelyett, hogy fagyálló leveleket hoznának létre, amelyek képesek túlélni a hideget, lehullatják a leveleiket. Az örökzöldek másképp működnek; az új hajtásokból származó energiát raktározzák el, ami lehetővé teszi számukra, hogy megtartsák a lombozatukat.

Ahogy a nappalok rövidülnek és a hőmérséklet csökken, a lombhullató növények elkezdik újrahasznosítani és a lehető legtöbb tápanyagot elraktározni a leveleikből. A levelek zöld színét adó klorofillt értékes tápanyagokká, például vassá és nitrogénné alakítják át. E folyamat során a kromoplasztok és a kloroplasztiszok napvilágra kerülnek. Karotinoid pigmentjeiknek köszönhetően sárga és narancssárga árnyalatokban jelennek meg. A sötétvörös és lila szín, amelyet egyes növényeken látunk, az antocián pigmenttől származik. Ez a pigment a téli hónapokban nap- és kártevők elleni védelemként működik.

A levelek ősszel érzékenyek a leégésre, mivel az alacsony hőmérséklet miatt a fotoszintézis gátolva van. A piros és lila színek tehát nem csak szép látványt nyújtanak, hanem fontos funkciót is betöltenek: a rovarok nagyobb valószínűséggel tartják távol magukat a piros színű levelektől, mivel azok általában sok növényvédő anyagot tartalmaznak.

Tipp: az úgynevezett indián nyár során végbemenő színváltozások különösen ragyogóak. A hideg időjárás és a sok napsütés kombinációja levélkárosodást és leégést okozhat. Ennek megelőzésére szabadul fel az antocianin nevű pigment, melynek hatására a levelek élénkpiros vagy lila színűvé válnak, szürke időben azonban a színváltozások kevésbé élénkek.

Mely növények színe változik ősszel?

Leginkább a lombhullató növények levelei változtatják meg a színüket ősszel. A Páfrányfenyő (Ginkgo biloba), a Vörös tölgy (Quercus rubra), az Amerikai ámbrafa (Liquidambar styraciflua), az Ecetfa (Rhus typhina) és a Nyírfa (Betula spec.) különösen lenyűgöző őszi színeket mutat.

Vannak olyan lombhullató növények, amelyek színváltozása csak rövid ideig tart, nagyon halvány színekkel. A Kőris (Fraxinus spec.), az Éger (Alnus spec.) és a Bodza (Sambuccus spec.) csak nagyon rövid ideig mutatkozik halvány sárga és barna színekben, mielőtt a leveleit lehullajtja.

Vannak olyan örökzöld fajok, mint a Mahonia (Mahonia spec.) és a Madárbirs fajok (Cotoneaster spec.), amelyek ősszel szintén színt váltanak. Ezek többnyire sárga helyett vörösre színeződnek, mivel a klorofill lebomlása csak minimális. Ehelyett a vörös és lila színű antocián pigmentet képeznek.

Megjegyzés: a tűlevelűek is hullatják leveleiket, de ez folyamatosan, tűről tűre történik, így a lombozat mindig zöld marad.

Miért hullanak le ősszel a falevelek?

A lombhullató növények ősszel védekezésképpen hullatják le leveleiket. Számos tényező akadályozza a növényeket abban, hogy télen is megőrizzék lombozatukat és fotoszintetizáljanak. Az egyik ilyen tényező a talajmenti fagy, amely lényegében megakadályozza, hogy a növények elegendő vizet szívjanak fel a gyökereikbe. A levelek párolgásával együtt, amely akkor következne be, ha a fák télen is megtartanák leveleiket, ez úgynevezett fagyos szárazságot eredményezne. Ez például az örökzöld rododendronoknál gyakori.

Azzal, hogy a lombhullató növények télen nyugalmi állapotba kerülnek, energiát takarítanak meg. Ha a növény megtartaná a lombját, a lágy levélszövetet tél előtt fagyállóvá kellene tennie, ami sok energiát igényelne. A talajban lévő tápanyagok csökkent mennyisége és a télen zajló fotoszintézis hiánya miatt a növényeknek nincs elegendő energiájuk a fagy elleni védekezéshez. Következésképpen nyugalmi állapotba kerülnek és lehullatják leveleiket.

A csupasz fáknál sokkal kisebb a valószínűsége annak is, hogy az ágak vagy gallyak letörnek az erős havazás miatt. Mivel az ágakat csak kevés lombozat nehezíti, a hó nem tud összegyűlni rajta.

Hogyan működik a levélhullás?

A levélhullás mechanizmusa egyszerű és hatékony. Minden egyes levél tövénél vékony elparásodó réteg képződik. Ez védelmet nyújt, mert lezárja a levelek ereit, és így véd a fagytól és a kórokozóktól. Amikor a levelek színe elkezd megváltozni, de még nem alakult ki teljesen a pararéteg, a növényhez való kapcsolódás még mindig elég erős, így a levelek nem mozdulnak el könnyen. Egy-két héttel később, amikor az elparásodó réteg már teljesen kialakult, a levelek a legkisebb nyomásra is elveszítik a kapcsolatot az ággal – egy suhintás vagy széllökés hatására lehullanak.

Hogyan tudják az örökzöld növények megtartani a lombozatukat?

Az örökzöld növények lombja jobban védett a fagy ellen. Nagy erőfeszítésükbe kerül, hogy ilyen szilárd lombozatot hozzanak létre, ezért keményen dolgoznak azért, hogy azt a fán tartsák. Az örökzöldek genetikai felépítése miatt alacsonyabb a fotoszintézisre való képességük, de ha a körülmények lehetővé teszik, rövid ideig télen is képesek használni a leveleiket.

A cikket fordította: Ordódy Eszter