Az erdők a Föld vízgazdálkodásának kiemelkedő szereplői; elég csak arra gondolni, hogy az erdősült vízgyűjtő területek a világon hozzáférhető víz 75 százalékát adják.
Beszédes példa az is, hogy a világ nagyvárosai egyharmadának ivóvízkészlete jelentős részben erdőterületekről származik. A 2022-es aszály szemmel látható nyomokat hagyott a Pilisi Parkerdő területén is. A sajnálatos tendencia egyértelmű: a szélsőséges eloszlás hatalmas, a talaj számára „feldolgozhatatlan” mennyiségű csapadékot és hosszú, száraz és forró időszakokat okoz. A vizes élőhelyek világnapja alkalmából a Pilisi Parkerdő a csapadékvízzel történő innovatív gazdálkodás jelentőségére szeretné felhívni a figyelmet.
Az, hogy a klímaváltozás milyen hatással van az erdők természetes vízháztartására, a Pilisi Parkerdő területén is érzékelhető. A csapadékeloszlás szélsőségessé vált: rövid idő alatt olyan nagy mennyiségű csapadék hullik, amit a talaj nem képes azonnal befogadni így a lezúduló víz amellett, hogy eróziót okoz, kárt tesz az ilyen extrém időjárási körülményeknek ellenállni képtelen erdei infrastruktúrában. A csapadékban gazdag, intenzív és rövid időszakokat pedig hosszú aszályok és kánikula váltja fel, ami egyre növekvő kihívást jelent az erdei ökoszisztéma élővilága számára.
Éppen ezért a Pilisi Parkerdő stratégiai célkitűzése a területén lévő vizes élőhelyek megőrzése, megújítása, újak létrehozása. E hegyvidéki vizes élőhelyek helyreállítását 2008-ban kezdte el a Pilisi Parkerdő, a „Parkerdő természetesen” program keretében. A programban természetes, „természetszerű” vizeket és mesterséges tározókat egyaránt felújítottak. Ez utóbbiak jellegzetessége, hogy alapvetően az erdőgazdálkodás és vadállomány támogatására (pl. csemetetermelés, vaditató, dagonyázóhely) hozták létre ezeket, de mára már természetes elemeivé váltak a helyi ökoszisztémának. E program keretében újult meg a Miklós-deák-völgyi tó Pilismarót határában, az Apát-kúti-völgy tórendszere Visegrádnál és Hajagvölgyi-forrás, amely egy kis erdei tavacskával gazdagítja a környezetét. Mindezek mellett a Parkerdő a Magyar Biodiverzitás-kutató Társasággal közös fajmegőrzési programot indított az ilyen élőhelyek egyik fontos lakója, a gyepi béka pilisi állományainak megmentésére.
Az erdők vízvisszatartási képessége azért is fontos a klímavédelem szempontjából, mert a fák a talajban összegyűlő víz, csapadék egy részét elpárologtatják, és visszajuttatják a levegőbe. Ennek számos, a klímánkra nézve pozitív hatása van: javul a levegő minősége, csökken a hőmérséklete, fenntarthatóvá válik a víz körforgásának folyamata, ráadásul az erdők szűrik és tisztítják is a vizet. Az erdők ezen túlmenően a víz visszatartásával növények és állatok számára hasznosíthatóvá teszik a csapadékot.
Vizes élőhelyek napja
1971. február 2-án írták alá az iráni Ramsarban a ramsari egyezmény néven ismertté vált nemzetközi megállapodást a vizes élőhelyek védelméről. A dokumentum vizes élőhelyként határoz meg többek között minden olyan állandó vagy időszakos, sós vagy édesvízzel borított területet, amely őshonos vagy veszélyeztetett fajoknak ad otthont. Magyarország 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, hazánkban jelenleg közel 30 ramsari terület található. Az egyezmény elfogadásának évfordulóján tartják a vizes élőhelyek világnapját.
