A helyspecifikus gazdálkodáson belül az egyik legfontosabb terület a precíziós tápanyag-gazdálkodás. Sorba vesszük azokat a tudnivalókat és gyakorlati lépéseket – műholdképek, hozamtérképek használata, talajmintavétel a művelési zónákban, tápanyag-gazdálkodási terv készítése –, amelyek e környezetkímélő és jövedelmező módszer alkalmazásához elengedhetetlenek.
„A precíziós mezőgazdaság magába foglalja a termőhelyhez alkalmazkodó termesztést, táblán belül változó technológiát, integrált növényvédelmet, a csúcstechnológiát, távérzékelést, térinformatikát, geostatisztikát, a növénytermesztés gépesítésének változását és az információs technológia vívmányainak behatolását a növénytermesztésbe. Jelenti továbbá a talajtérképek mellett a terméstérképek készítését és termésmodellezést, talajtérképek összevetését a terméstérképekkel, kártevők, gyomok, betegségek táblán belüli eloszlásának törvényszerűségeinek figyelembe vételét.”
(Győrffy Béla: A biogazdálkodástól a precíziós mezőgazdaságig)
Mielőtt a cikk tárgyára térek, szeretném a bevezetőben alátámasztani a helyspecifikus gazdálkodás létjogosultságát. Ezzel kapcsolatban elmondható, hogy az a gazdálkodó, aki tapasztalta, hogy az általa művelt táblák talajai, illetve terméspotenciálja között szignifikáns különbség van, könnyen beláthatja, hogy ezek a különbségek adott táblán belül is jelentkezhetnek. A homogén zónákat a tápanyag-gazdálkodás tervezésekor és a vetőmag meghatározásakor is célszerű külön művelési egységként kezelni.
Első lépések
Hogyan indulhat el az újításokra, modern technológiákra nyitott gazdálkodó a precíziós növénytermesztés irányába? Véleményem szerint jelenleg sokkal több információ áll rendelkezésünkre egy tábláról, mint azt elsőre gondolnánk. Első körben nem a hozamtérképekre, illetve a nitrogénellátottság szenzoros felvételezésére kell gondolni, hanem a különböző műholdképekre, melyek sok évre visszamenően szolgáltathatnak információt az adott területről. Ezek a képek kétheti rendszerességgel készülnek, így gyakorlatilag a vegetáció bármely időszakáról könnyedén szerezhetünk NIR, illetve NDVI térképet (1. ábra).
1. ábra Műhold által készített NDVI kép
A műholdas felvételek hátrányaként kell megjegyezni, hogy felbontásbeli korlátokkal állnak rendelkezésre, így a legkisebb táblák kiesnek ebből az adathalmazból.
További adatforrás lehet, ha a kombájnt hozamtérkép készítésére alkalmas felszereltséggel rendeljük, amely monitorra rögzíti az adatokat (2. ábra).
2. ábra Betakarításkor készített hozamtérkép
Könnyen belátható, hogy a kombájn beszerzésének töredék költségét teszi ki a hozamtérképező rendszer megvásárolása. Ennek a technológiai elemnek előnye, hogy a külső tényezőktől függetlenül, a betakarítás minden mozzanatában rögzít adatokat. Ha már az aratás közben is szeretnénk valós idejű, objektív adatokat szerezni, akkor elengedhetetlen a rendszer precíz kalibrációja. Ennek elmaradása sem okoz hosszabb távon problémát, ugyanis a mérlegelt eredmények segítségével később újrakalibrálhatóak az adatok.
Még mindig az adatgyűjtésnél maradva, plusz információt nyújthatnak a különböző talajszkennerekkel készített szervesanyag-, illetve vezetőképességi (EC) térképek, de ezek értelemszerűen többletköltséget jelentenek.
Ha sikerült összegyűjtenünk a megfelelő adatokat, kialakíthatunk olyan művelési zónákat (management zones), melyekről úgy gondoljuk, hogy homogén egységet képeznek a táblán belül.
Talajmintavétel a kialakított zónákban
A kijelölt művelési zónákban talajmintavételi útvonalat kell kijelölnünk, majd ez alapján megfelelő számú részmintát kell vennünk egységenként. A talajminta laboratóriumi vizsgálatának természetesen van költsége, de ezt érdemes úgy időzíteni, hogy a nitrátérzékeny területeken 5 évente kötelező talajvizsgálatot is teljesítsük ezzel, így jelentős plusz költséget nem fog jelenteni a gazdaság számára.
Tápanyag-gazdálkodási technológia
Következő lépésként, ha már megvannak a lehatárolt területeink, valamint tudjuk azok talajtani adottságait, elkészíthetjük a kijuttatási térképeinket. Először azt kell eldöntenünk, hogy mely elv mentén szeretnénk differenciálni a kijuttatandó tápanyagot. A gyengébb területekre kevesebbet, míg a jobbakra többet, vagy a homogenizálás elvét követve a gyengébbekre többet, míg a jobb területekre kevesebbet?
Erre a választ Dr. Nagy Bálint A rendszer nem vonal! Nem hajlítható, csak deformálható! (Agrofórum, 2008. 19. évf. 2. szám, 97-98.) cikkében találtam meg, miszerint:
„… Vagyis, a magasabb minőségű talajok rovására növeljük a gyenge foltok műtrágya dózisát!
Ez meg agrárkemizálás-ökonómiai analfabétizmus!”
valamint
„… felhívhatjuk a gazdák figyelmét: ha menedzser tanfolyamon felszedett marketing blöffel operáló személyek, azt akarják vele elhitetni, hogy a jobb minőségű területek számlájára a gyenge minőségű foltokra juttassanak több tápelemet, küldjék oda őket, ahova valók. A műholdra! Amelynek segítségével, méregdrága berendezésekkel azt akarják bizonyítani, hogy az a racionálisabb, ha a jobb fülünket a bal kezünkkel vakarjuk.”
A tápanyag-gazdálkodási terv elkészítését követően a tervezett műtrágyaféleségek és az alkalmazott technológia függvényében meg kell határozni, hogy melyik hatóanyagok melyik szakaszban kerülnek differenciálásra. Konkrét példaként, ha őszi búza esetében szeretnénk a nitrogént, foszfort és a káliumot is helyspecifikusan kijuttatni, az alaptrágyázáskor a kijuttatandó mennyiséget érdemes először a káliumigényhez igazítani, startertrágyaként alkalmazott foszfor-túlsúlyos komplex műtrágya mennyiségét a foszforigényhez igazítani, míg a további fejtrágyázásokkor kijuttatandó mennyiséget a fennmaradó nitrogén-hatóanyag szükséglethez igazítani (1. táblázat).
Minden egyes tápanyag-kijuttatáshoz külön térképet kell feltölteni a monitorba, amely aztán a kijuttató eszközt vezérelve megvalósítja a differenciált kijuttatást (3. ábra).
3. ábra Menedzsment zónák alapján készített kijuttatási térkép
Beszéljenek a számok!
Betakarításkor értékelhetjük az alkalmazott technológiánkat, melyhez megint a hozamtérképre lesz szükségünk. A vegetáció során felmerült költségek ismeretével, a kijuttatási térképek alapján ténylegesen kijuttatott tápanyagértékek és a hozamtérkép segítségével könnyen elkészíthetjük a beszédes költség/jövedelem térképet minden táblára (4. ábra).
4. ábra Napraforgó tábla költség/jövedelem térképe
Az elkészített térképen nemcsak a vizuális megjelenítés a fontos, hanem a program által számolt statisztika is, szám szerint az, hogy mennyi volt a minimum, maximum és átlag jövedelem, illetve, hogy az egyes jövedelem kategóriák a táblán belül mekkora területen keletkeztek.
A cikkben tárgyalt téma további részteleiről egy következő írásban olvashatnak, amelyben különböző kísérletek tapasztalatait fogom megosztani.
Fotó: A szerző felvételei
