Ki csinálja jobban? – Búza termesztéstechnológia hazánkban és az Egyesült Államokban

2014-ben az egyetemi szakmai gyakorlatom alkalmával fél évet töltöttem el Észak-nyugat-Kansas-ben egy 10 400 hektáros nagygazdaságban, ahol lehetőségem nyílt a gyakorlatban is látni, hogyan működik az Egyesült Államok mezőgazdasága. Számos jó megoldást láthattam egy olyan területről, ahol hazánkhoz képest kb. 30%-kal kevesebb csapadék mellett gazdálkodnak. Az eltérő búzatermesztési gyakorlat mellett szembetűnő volt a gondolkodásmódban való különbség is. Érdemes és érdekes lehet mindenki számára ez az összehasonlítás.

Területkiválasztás kulturális alapon!

Hová rangsoroljuk mi, magyarok az őszi búzát, milyen megbecsülése van hazánkban ennek a növénynek? Szinte mindenhol kihagyhatatlan elem a vetésváltásban, őszi kalászosként jól hasznosítja a téli csapadékmennyiséget, tavasszal-nyáron pedig még az általános felmelegedés és időjárási szélsőségek ellenére is egészen megbízhatóan fejlődik. Stabil, megbízható növényünk, emellett a magyar kenyérgabona képe Európa szerte jogosan vált fogalommá. Büszkék vagyunk erre a szimbólumra. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a génmódosított kukorica-szója „szentkettősség” mellett nem igazán „rúg labdába”. Főképp ott termesztik a bikultúra megszakításaként, ahol a szója hüvelykötődése lehetetlenné válik a nyári egy számjegyű páratartalom miatt, vagy a kukorica monokultúra számára kevés a csapadék. Inkább víztakarékos pihentető növény szerepét tölti be, ennek okán kiszorul a kedvezőtlenebb klímájú területekre. Részben tehát ökológiai kényszerből történik a termesztése, ez a termesztéstechnológia bizonyos elemein is tükröződik.

A (nem is olyan) nagy mumus: talajművelés

Állandó kérdés volt és marad is a megfelelő talaj-előkészítés az őszi kalászos vetése előtt. Az okszerű alapművelés, elmunkálás, magágykészítés megválasztását számos környezeti körülmény, elvégzését pedig munkaszervezési körülmények nehezítik. Jól dönteni csakis az állandó talajtulajdonságok, valamint a talaj aktuális nedvességtartalmának, térfogattömegének, szerkezetének ismeretében lehet. Ha túl nedves, gyúrom, műveleti talpat képzek, ha száraz, lehetetlen elmunkálni, forgatás/nem forgatás, „de agyontaposom”, „de ha nem csinálom, kicsúszom az időből” – mi, gazdálkodók jól ismerjük ezeket az örök dilemmákat.

Nem könnyíti a dolgunkat az időjárási szélsőségek sűrűsödése sem, kéthetes aszály, vagy éppen egyik napról a másikra 60 mm csapadék. Az újabban tendenciává váló nyári 40 °C-os hőségnapok lassítják/gátolják a talaj biológiai érettségének beállását, ha pedig a környezeti feltételek nem adottak, a baktériumtrágyák sem tudnak csodát tenni. Ennek a rengeteg tényezőnek az állandó figyelését az amerikai farmer gazdatársak egy huszárvágással megoldották: no-till. Hazánkban is volt már rá példa az elmúlt években, hogy az elhúzódó kánikula idején a legjobb megoldás a szecskázott növényi maradványok tarlóhántás nélküli meghagyása volt.

Bár a kapillárisokat így nem törjük meg, a szalma hővisszaverése okán alacsonyabb hőmérsékleten tartjuk a talajt, és így a kiszáradástól is jobban védhetjük azt. Nagy mennyiségű takaró mulcs kerül így a felszínre, ami segíti az intenzív csapadék beszivárgását, a gyökerek pedig a talaj szervesanyagát gazdagítják (1. kép).

A magyar szemnek elsőre idegen, de időben és munkában is sokat takaríthatunk meg, ha például a kukoricatarlóba direktvetéssel kerül bele az őszi búza (2. ábra).

Az Államokban töltött nyár során vizsgáltam a no-till búzatarlók talajait, összehasonlítva más, talajművelés alatt álló területekkel. Az összehasonlításban a már legalább 5-6 éve nem bolygatott talajok nedvességtartalma még a nyári hőségnapok során is magasabb volt. A 10-15 éve így művelt területek felső 15-20 cm-e alatt nyirkos, jó szerkezetű talajt és földigilisztát is találtam, 40-41 °C-os nyári napokon (3. kép). Bár a hazai klimatikus viszonyok nem indokolják a no-till bevezetését, de az időjárás szélsőségesedésével, vagy kedvezőtlen adottságú területeken lehetséges alternatíva lehet.

Növényvédelem: ki ül fordítva a lovon?

Az őszi búza növényvédelmében a területkiválasztás az első beavatkozási pont a gazdálkodó számára. Ahogy az előbbiekben említettem, a magyarországi gyakorlatnál számos korlátozó tényezőt figyelembe vesznek a vetésváltás összeállításakor, ezzel több növényvédelmi problémát is elkerülve. Gyomflóra, fekvés, elővetemény, talajtulajdonságok, talajvizsgálat, korábbi termesztési tapasztalatok a fontosabb döntési paraméterek a jövedelmezőség mellett. Ezek nélkül a szabályok nélkül jelentősen eltolódna a környezeti egyensúly, ezzel pedig nőne a szükséges növényvédelmi beavatkozások száma és így csökkenne a jövedelmezőség.

Az Egyesült Államokban ezt a folyamatot pont az ellenkező irányból közelítik meg. A vetésváltást igazítják az abszolút gazdasági érdekekhez és jövedelmezőséghez, a gazdasági érdekeknek kedvező biológiai állapotot pedig emberi beavatkozások útján igyekeznek kialakítani, a lehető legjobb lehetséges módon szabályozva. A rendszer fenntarthatósága erősen kérdéses, véleményem szerint a transzgén technológiák fejlődésével együtt is csak folyamatos a versenyfutás a károsítókkal.

A búza gyomszabályozása szintén a területválasztásból indul ki. A termőterület általános állapota, gyomflórája, gyomfertőzöttsége, gyommagkészlete határozza meg azt, hogy szükséges lesz-e tavaszi kémiai gyomszabályozást beiktatni. Folyamatos szemlézést, gondolkodást, döntéseket kíván, a természet szabályainak tiszteletben tartásával. Ezzel szemben az amerikai farmer olyan kész technológiát kap a kezébe, amivel nem igazán kell gondolkodnia, elég csak protokoll-szerűen végrehajtania annak elemeit. A rendszer igen hatékony, azonban számos probléma gyökere, amit viszont a kutatók, nemesítők, biotechnológusok oldanak meg a gazdák helyett.

Példaként említeném a Kochia scoparia gyomfajt, amely Kansas-ben jelentős problémákat okoz, ugyanis gyorsan alakít ki ellenállóságot a gyomirtószer-hatóanyagok ellen. A 4. képen látható gyomnövényeket magas dózisú glifozát, dikamba és 2,4-D hatóanyagok kombinációjából álló „koktéllal” kezeltük, eltérő hatékonysággal. Jól látható a tankönyvbe illő példa a fogékony, toleráns és rezisztens törzsek együttes jelenlétéről.

Fontos a növényvédelem és a korábban taglalt talajművelés kapcsán beszélni a mikotoxin kérdésről is. Ha megnézzük az 5-7. képeket, rögtön látjuk, hogy mi lenne hazánkban a fő probléma a no-till technológiával.

A közös gazdanövény és az ilyen mennyiségű felszínen hagyott növényi maradvány a fuzáriózis „melegágya”. Az általam látott gazdaság a búzát takarmánynak termelte, de mikor az agronómust a mikotoxin határértékek betartásához szükséges kalászvédelemről kérdeztem, leginkább csak kérdőre vont szemöldökökkel találkoztam. Elmondása szerint annyira száraz a levegő nyáron, hogy nem jellemző a gombakórokozók fokozott fertőzése. Az általam olvasott szakirodalmak szerint a fitotoxint termelő Fusarium gombafajok eltérő környezeti feltételekhez alkalmazkodtak, így időjárástól függetlenül mindig számíthatunk a fertőzésükre. Bár a gyakorlat sokszor mutat mást a tankönyvekhez képest, véleményem szerint ez nem követendő példa. A kukoricát nagyrészt bioetanol-gyáraknak értékesítik, így a mikotoxinszintekkel szerencsésen nem kell törődniük.

A fent említettek miatt az Egyesült Államokban folytatott növényvédelem nehezen egyeztethető össze a fenntarthatósággal, főleg növényvédelmi szempontból. Jól működik a rendszer, mert a farmer egyszerűen végrehajtható technológiát kap a kezébe, amivel eredményes és magas szinten folyhat a termelés, azonban ez várhatóan meg fogja kérni az árát. Európában betiltott hatóanyagok további forgalmazása, a szabályozás lazasága és a betartatás, ellenőrzés hiányosságai is mind-mind kellenek a gördülékeny működéshez. A hazai és európai körülmények ezzel szemben jóval bonyolultabbak, a törvényi szabályozás pedig néhol már-már túlbonyolított a hétköznapok számára. Eredményül a gazdáknak több nehéz döntést kell hozniuk, azonban a fenntarthatóság mindenkinek közös érdeke.

Az agrotechnika egyéb elemeiben jelentős különbség csak a gépesítettség mértékében (8. kép), illetve a környezeti feltételekhez szabott input-anyagokban van. Mivel kevés a csapadék, ami mellé a talajadottságok sem kiemelkedőek (szervesanyag-tartalom: 1-2,5%), a vetőmag- és műtrágyamennyiség is a Magyarországon megszokottnak kb. 60%-a.

GPS helyett füzet és toll

Nem mehetünk el szó nélkül azonban az amerikai gazdálkodók példaszerű technológiai precizitása mellett, amely a termesztés minden egyes elemére kiterjed. A pontos kijuttatástechnika, precíz munkavégzés és részletes dokumentáció bevett gyakorlat, és hazánkban is minden gazdálkodó ismérveinek kell válnia. Ez utóbbi, az adatgyűjtés az, amely területen a magyar gyakorlatban hiányosságokat látok. Nem kell rögtön a GPS-es hozam- és kijuttatási térképekre gondolni, ezek a léptékek egy bizonyos üzemméret felett jönnek be. Ennél sokkal fontosabb saját tapasztalataink feljegyzése, azok évenkénti összehasonlítása, az ismétlődő jelenségek tanulságainak felismerése és oda-vissza megosztása más gazdálkodókkal.

Az évenkénti GPS-alapú, precíziós talajvizsgálat, az az alapján összeírt fenntartó trágyázás és a kiválasztott terület talajadottságaihoz illeszkedő vetésnorma olyan technikák, amelyek több mint tízéves múltra tekintenek vissza az Államokban. Hazánkban egyelőre most zajlik ezeknek a technológiáknak a kisebb területtel rendelkező gazdák között való elterjedése. Véleményem az, hogy tényleges megtelepedésükhöz és általánossá válásukhoz a generációváltásnak is nagyrészben le kell zajlania. Hasznos és előremutató technológiák ezek, azonban számos helyen még sok más, fontosabb dolgot kell pótolni.

Összefoglalva, a folyamatos fejlődéshez elengedhetetlen, hogy nyitott szemmel és gondolkodással járjunk a minket körülvevő világban. Az újító szellem és a kísérletezés, az eredmények feljegyzése és értelmezése az élen járó és előremutató gazdaságok sajátja. Minden arra érdemes új ötletet kritikus gondolkodással kell megközelíteni, kicsit átgyúrni a saját viszonyainkra. Így alkalmazva azokat elkerülhetjük azokat a hibákat, amelyeket manapság egyre kevésbé engedhetünk meg magunknak a mezőgazdaságban.

Fotó: A szerző felvételei