Lehet-e eleget beszélni a szójáról? Magyarországon még mindig mostohagyereknek számít ez az értékes fehérjenövény, amely pedig a tavalyi szezonban is bizonyított.
Hatékonyság 2025 címmel rendezett agrárkonferenciát a Magro.hu február 13-án Debrecenben. A rendezvényen – amelynek az Agrofórum médiapartnere volt – a Karintia Kft. fejlesztési vezetője a szója kínálta lehetőségekről is beszélt előadásában.
„Trendfordulóhoz értünk: ami eddig működött, az mostantól nem feltétlenül fog, és bizonytalan, hogy mi áll előttünk. Ilyen körülmények között az alkalmazkodás a legfontosabb” – emelte ki Kőrösi Tibor.
A vasvári székhelyű, három évtizedes múltra visszatekintő Karintia Kft. a Pannon régióra nemesíti szója- és kalászos vetőmagjait. Nem akárhol, hanem Ausztria szárazabb, arid klímájú területén, 400 mm-es éves csapadékmennyiség mellett, a kifejezetten erre a régióra nemesített genetikák így Magyarország teljes területére adaptálhatók.
Kőrösi Tibor bevezetésként felsorolta azokat a külső hatásokat, amelyekkel a növénytermesztőknek egyszerre kellene megbirkózniuk. A klímaváltozás és a kiszámíthatatlan terményárak például ezek közé tartoznak, ma már nincs olyan, hogy raktárba tesszük a terményt és bizton tudhatjuk, hogy később jó pénzért eladhatjuk.
Az öt éve kirobbant koronavírus-járvány következményei még mindig éreztetik hatásukat, de az emelkedő inputanyagárak, valamint az adminisztrációs terhek növekedése szintén a nehezítő körülmények közé tartoznak. Akárcsak a zöld szervezetek nem feltétlenül szakmai alapú, meg-megújuló támadásai, valamint az orosz-ukrán háború, és annak következményeként az olcsó termények beáramlása az európai piacra.
Ígéretes növények
Ennyi bizonytalanság közepette mégis akadnak ígéretes növények a termesztők számára, a Karintia Kft. fejlesztési vezetője a hajdina, a pohánka, a tönköly, a köles vagy a csicseriborsó mellett leginkább az általuk is forgalmazott szóját sorolta ezek közé.
Amely viszont hiába értékes és sokoldalú, és hiába bizonyított a tavalyi – számos kihívást rejtő – szezonban, továbbra is „mostohagyerek” Magyarországon Kőrösi Tibor szerint. A fehérjenövényt 2024-ben még mindig csupán 110 ezer hektáron vetették a gazdák, a hektáronkénti termésátlag pedig 2,24 tonna lett.
A szakember bizton állítja, hogy stabil kereslet lesz rá a következő években, az állattenyésztés óriási felvevőpiacot jelent a kultúra számára. A számok is beszédesek: hazánkban évente 650 ezer tonna szójadarát használunk fel, miközben a megtermelt mennyiség csupán 240 ezer tonna – igaz, az mind GMO-mentes.
Vagyis bőven akad tér a bővülésre, kontinentális, közösségi viszonylatban pedig még inkább, hiszen az Európai Unió importja irdatlan mennyiséget, 35 millió tonnát tesz ki, van fantázia tehát a szójában. Még úgy is, hogy jól körülrajzolható földrajzi határai vannak a termesztésének: Magyarország klímája jórészt megfelelő a számára, bár a Balatontól északra a korai érésidejű szójákat érdemes vetni, míg a Balatontól délre a kései érésidejűekkel is lehet próbálkozni.
Értékes tulajdonsága a növénynek, hogy 4 tonnás hektáronkénti mennyiségig a teljes nitrogénszükségletét elő tudja állítani, nincs tehát szükség költséges műtrágyázásra. Jobban bírja a kukoricánál a szélsőséges időjárást, a hőtűrése például több fokkal magasabb.
Jelenleg nincs kivédhetetlen, jelentős kártevője sem, ami a vegyszerhasználat terén eredményezhet megtakarítást. Mindent összevetve a szója akár 100-200 ezer forinttal alacsonyabb hektáronkénti ráfordítással termeszthető, mint a kukorica, a nullpontja 2,5 tonnánál van.
