Ahogy egyre nagyobb mértékben használjuk a megújuló energiaforrásokat a fejlett iparú országokban, arányaiban úgy nő a mezőgazdaság üvegházhatásúgáz-kibocsátása. Az Iowai Állami Egyetem kutatócsoportja azt tanulmányozta, hogy a szója vetésének és termesztésének változtatásával hogyan csökkenthető a károsanyag-kibocsátás.
Közös érdek, hogy az egyes termények előállításakor a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük a kibocsátást, mégpedig úgy, hogy közben a hozam nem csökken, vagy akár nő is. A kutatók adatelemzést végeztek, hogy felmérjék a monokultúrás kukorica- és szójatermesztés, valamint a kukorica-szója vetésforgó átlagos dinitrogén-oxid kibocsátását. Ez alapján azonosították, hogy mi okozná a legnagyobb mértékű kibocsátáscsökkenést, és hogyan lehetne a gyakorlatban megvalósítani.
Cél a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátásának csökkentése
Az energiaellátást, a közlekedést és egyéb iparágakat magában foglaló iparágak szén-dioxidot bocsátanak ki. Ezeknél már elkezdtek alternatív megoldásokat kidolgozni és használni a dekarbonizáció érdekében és üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésére. Ilyen megoldásokra példát a napenergiától a szélenergiáig és más alternatívákig találunk.
A mezőgazdaság ezzel párhuzamosan arányosan nagyobb részt fog képviselni az üvegházhatású gázok kibocsátásából, noha az ágazat kibocsátása nagyban különbözik más iparágakétól. Ezek az ország élelmiszer-termeléséhez szükséges biológiai folyamatok melléktermékei, és nem a szén-dioxid dominál bennük.
A mezőgazdasági termelésből származó kibocsátás az Egyesült Államokban az összes kibocsátás 10%-át teszi ki, és fele-fele arányban oszlik meg az állattenyésztésből származó metán és a növénytermesztésből származó dinitrogén-oxid között. A dinitrogén-oxid leggyakoribb kibocsátója a kukorica és a szója.
Vetésváltás és optimális műtrágya-kijuttatás
A kutatók az adatelemzésnek köszönhetően máris találtak néhány olyan technológiai megoldást, amelyek segítik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését. Ezek közé tartozik a kukorica és a szója rotációja, valamint annak biztosítása, hogy a kukoricához használt nitrogéntrágya megfelelő mennyiségű legyen.
Ha a műtrágyaarányok optimálisak, egy kétéves vetésforgóban a kibocsátások mintegy 60%-a a kukoricából, a többi pedig a szójából származik. Ha a műtrágya mennyiségét az ideális hozamhoz szükséges szint alá csökkentik, az nem segít csökkenteni a kibocsátást, és nem változtatja meg annak arányát, hogy miből származik, ezért más megoldásokat kell találni.
A szója korábbi elvetése
A csoport két módot azonosított a szójatermesztés során a kibocsátások csökkentésére. A legfontosabb a szója lehető legkorábbi elvetése. Ha ugyanis a talaj túl sokáig marad üresen, a belőle származó nitrogén a légkörbe és a vízfolyásokba kerülhet. Ha a hosszabb tenyészidejű fajtákat korábban vetik el, akkor ugyanaz a nitrogén nem elvész, hanem a növények használják fel, ráadásul a terméshozam is nő.
Ősszel vetett takarónövények hatása
Egy másik megoldás a takarónövények vetése ősszel. A kísérletekből kiderült, hogy ahol takarónövényeket használtak, és a szóját korábban vetették, a dinitrogén-oxid-kibocsátás 15%-kal csökkent, miközben a szója terméshozama 10%-kal nőtt.
A kutatók szerint ugyan a gazdálkodók az elmúlt évtizedben egyre korábban vetették el a szóját, de figyelembe véve a környezeti és termelési előnyöket még korábbi időpontra lenne szükség. És ahogy az éghajlat tovább melegszik, melegebb tavaszok jönnek, a korábbi vetés fontossága csak növekedni fog.
Fotó: Pixabay
