Legalapvetőbb, hogy milyen alapadatokat használunk és, hogy mi alapján határoljuk le menedzsmentzónát.
Talajszkennelés
Milyen lehetőségek vannak?
Leginkább magától értetődőnek a hozamtérképek tűnnek. Viszonylag elterjedtek, a rendszerek anyagilag is elérhetőek. Sajnos azonban sok nem megfelelő minőségű hozamtérkép készül. Legtöbb gond a kalibrálás körül adódik, de a gomba módra szaporodó különböző rendszerekből származó hozamtérképek rendszerezése, rendezése is problémás. Sokszor amiatt nem olvashatók össze az évjáratok, mert a térképek elnevezése, elrendezése nem egységes struktúrában készül. A hozamtérképező rendszer pillanatnyi termés mennyiséget mér, és nem érzékeli a nem talajfüggő eltéréseket (gyomfoltok, vadkár). Az is előfordult a gyakorlatunkban, hogy teljesen inverz (fordított) térképeket kaptunk (fagyhatás). Több növény nem hozam-térképezhető, vagy ha igen, nem minden faj értékei relevánsak. (Mustár terméséből nehéz a kukoricára tanácsot adni.)
A biomassza térképek-ből (NDVI)szintén ki lehet indulni, de ezek a hozamtérképekhez képest még kevesebb információt adnak. Nem a valós termést, hanem pillanatnyi „fitneszt” mutatnak, így kevésbé megalapozott infót szolgáltatnak, mint a hozamtérképek. Ebben az esetben is bezavarnak az egyéb, korábban említett nem specifikus hatások. Ha műholdas felvételeket használunk, azok előnye, hogy historikusan több évjárat elérhető, összehasonlítható és pontosítható (az említett hibák mellett). Az alapvető probléma az, hogy a műholdfelvételek eredeti célja éppen nem a kisterületre összpontosító precíz pontosság, hanem a nagy területre kiterjedő különböző globális becslések megalapozása stratégia alkotására. Természetesen, mint „hulladék információ” jó alapokat ad arra, hogy a meglévő rendszerünkkel gyakorlatozzunk, de operatív beavatkozásra, „pénzkereséshez” korlátos információt adnak.
A drón mennyiben segíthet ebben?
Nem a beszélgetés e szakaszában tettem volna fel a kérdést, de innen is „rájuk lehet közelíteni”. Alapvetően –ha most használható – a biomassza felméréseket nézzük, akkor használhatóságuk hasonló a műholdas felvételekhez, jobb azonban a felbontásuk. Ellenben jelenleg –újdonság lévén- kevés, több évre kiterjedő idősoros felvétel áll rendelkezésre. A drónok igazi jövője most van fejlesztés alatt. A multi- és hiperspektrális felvételek és a gammasugárzás kutatási célú elemzése még tartogat innovációs tartalékokat, de most még semmi konkrétum, ami a gyakorlat számára áttörést hozna. Jól lehetne alkalmazni N fejtrágyázás megalapozására, de szerintem itt ugyanazokat az elméleti vitákat kellene lefolytatni, mint a N-szenzor esetében. Alapvető nézetbeli különbség, hogy atlanti klímahatás alatt fejlődött talajon fejlesztett algoritmusok korlátos eredményeket hoznak kontinentális (egyes évjáratokban szubszaharai) adottságok mellett. Ezen nem változtat az sem, hogy egy teljesen eltérő klimatikus és talajtani adottságú területen historikusan ki, hány millió hektárra készít javaslatot. (Hazai kísérletekből, hazai adat kell, a hazai tanácsadáshoz).
Hogy a kérdésre konkrétan válaszoljak, a drónokban vannak még tartalékok a jövőre nézve, jelenleg elsősorban kiválóan alkalmasak felvételezésekre, az alkalmazott technológiák visszaellenőrzésére és azok későbbi pontosítására.
Mi áll(hat) most a rendelkezésünkre?
Most –nemzetközi szinten- legkiforrottabb a talaj vezetőképességén alapuló termőzóna lehatárolás. Erre a tengerentúlon egy-másfél évtizedes tapasztalat áll rendelkezésre. Már megjelent a második-harmadik generációs talajszkenner is, amelyek könnyebb, nem érintkezik közvetlenül a talajjal, és a talaj nedvességi állapotára kevésbé érzékenyek. A különböző eszközök, különböző mélységeket képesek „áttekinteni”(minél mélyebb annál jobb). Előnyük, hogy ezt a felmérést csak egyszer kell elvégezni és az adatokat utána hosszú éveken át használhatjuk. (Fontos, – hogy egyes téves feltevésekkel ellentétben – nem alkalmasak közvetlenül a talaj felvehető tápanyag tartalmának meghatározására.) Fel kell hívnom a figyelmet, hogy ezeket az eszközöket nem alkalmazhatjuk sablonszerűen. Minden talajt a felmérés után, a felmért mélységig meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a talajtani tulajdonságok, amelyek az eltéréseket okozzák. Ez a folyamat a validálás, amely egyben a sikeres alkalmazás kulcsa. Enélkül szisztematikus (rendszer szintű) hibát követhetünk el, a mi a legmagasabb szintű hiba a tanácsadási procedúrában (ennél még az is hasznosabb, ha nem csinálunk semmit). A harmadik generációs talajszkenner előnye, hogy valós időben a talajművelő eszköz változó művelési mélység szabályozásárai is alkalmas, ugyanis képes meghatározni a káros talajtömörödés mélységét, ezáltal automatikusan a gépkezelőtől szabályozza a munkamélységet. Ez a funkció folyamatosan alkalmazható, jelentős üzemanyag megtakarítás érhető el vele, miáltal jelentősen javul a termelés versenyképessége és az eszköz kihasználtsága.
A jó minőségben, tapasztalt szakemberek által elvégzett „talajszkennelés” lehet jelenleg a szántóföldi precíziós gazdákodás meghatározó alapja, amelyet a korábban említett lehetőségek jól kiegészíthetnek, de nem helyettesíthetnek.
Hogyan kapcsolódnak ezek most az Agrofield programhoz?
A fent említett eszközök mindegyike rendelkezésünkre áll. Most tavasszal –a kapacitásunk erejéig- díjtalanul végeztünk felméréseket (talajszkennelés) készítettünk differenciált vetéshez térképeket és szükség esetén -országosan több esetben partnereinkhez el is szállítottuk a saját erő-vetőgép kapcsolatunkat és elvégeztük a bemutató vetést, amelyben üzemi kísérleteket is beállítottunk a tőszámreakciókra, illetve az üzemi- és differenciált tőszámú vetés összehasonlítására. A elkezdett munkát folytatjuk, a kísérleteket értékeljük és a keletkező eredményeket kiértékeljük. Úgy gondoljuk, hogy ezt a technológiát mindenkinek meg kell ismerni, aki a jövőben nyitni akar a valós profitot is ígérő precíziós gazdálkodási elemek irányába. Velünk jó irányba halad!
