Utolsó részéhez érkeztünk az őszi kalászosok előző szezonjában történtek visszaidézésének. Az eddigiekben szó volt gyomnövényekről, gombabetegségekről, rovarkártevőkről, most pedig azokat az élettani eredetű tüneteket szeretném megmutatni, amelyekkel a búza- és árpatáblákon találkoztam.
Ahogyan eddig minden részt a vetést követő őszi időszakban tapasztaltakkal kezdtem, most is ezt kell tennem, ugyanis az első tüneteket ebben az időszakban találtam. Ez a „colour banding” jelensége volt, amelyet kénytelen vagyok ezen a néven emlegetni, mert tudomásom szerint nem született még rá magyar elnevezés. Ennek tünetei sajátosak, a fiatal növényeken élénk színű, sokszor lilás, rózsaszínes szegéllyel körülhatárolt, sárguló, fakuló foltok, sávok alakulnak ki (1. kép).
Ezekben a későbbiekben a levél szövetei elhalhatnak, így barnás színt vehetnek fel (2. kép). Megjelenésük akkor várható, ha erős éjszakai lehűlést, esetleg fagyot követő napos reggelen gyorsan emelkedik a hőmérséklet. Gyakrabban fordulhat elő a jelenség a mélyre vetett állományokban, valamint a nagy nedvességtartalmú talajokon. Bár első látásra akár ijesztő is lehet a sárgán „csíkozott” növények tömegének látványa, az a terméseredményre nem lesz hatással, a növények különösebb probléma nélkül kinövik. A jelenségre egyébként most is találhatunk példákat, több állományban láthatjuk jelenleg is a tüneteket.
A téli időszakban, főként az árpatáblákon fordulnak elő általános fakulásos, sárgulásos tünetek. Ha az egyes növényeket nézzük, ilyen módon jelentkezhet gombabetegség vagy vírusfertőzés is, azonban táblaszinten ilyen ritkán tapasztalható. Ezek a tünetek nagyon gyakran nitrogénhiányra utalnak, amely lehet pusztán relatív is, amikor ugyan elegendő tápelem áll rendelkezésre, azonban a növények valamilyen ok miatt azt nem tudják felvenni. 2020-2021. telén nagyon sok helyen láthattunk a jelenséggel érintett árpatáblákat, megkockáztatom, hogy többet, mint a megszokott és a tünetek is sokkal markánsabban jelentkeztek, mint általában (3. kép). Ehhez hozzájárult, hogy a mély fekvésű területeken vízállások is kialakultak, vagy a talaj olyan mértékben telítődött vízzel, hogy annak hatása „víznyomás” formájában megmutatkozott a növényállományon (4. kép).
Kalászosaink elmúlt termesztési szezonjában egy ritkán tapasztalt jelenségnek is szemtanúi lehettünk, a fagyhatás miatt károsodott növények, levelek tömegének (5. kép). A februári időjárás okozta ezt, amikor a hónap második dekádjában több napon is erős éjszakai lehűlés alakult ki, amely mélyen fagypont alá vitte a hőmérsékletet. Ennek meg is lett a hatása, a dekád végére mind a búza-, mind az árpaállományok lombozatán láthattunk barnuló, elhalt leveleket, levélvégeket (6. kép).
Annak ellenére, hogy ez látványnak nem volt szép, az általam látogatott területeken komolyabb problémát nem okozott, mivel csak a levélvégeket érintette, magát a tövet, a növekedési pontot nem érte károsodás (7. kép).
A fentiekkel az őszi kalászosok végére értünk, a következő növénykultúra az őszi káposztarepce, a sorozat következő része erről a növényünkről fog szólni.
