A betakarítás mindig megmutatja az addig befektetett munka valódi értékét. Nem is csoda, hogy az aratás előtt növekvő feszültség tölti el a repcetermesztőket, különösen, ha az időjárás-előrejelzések a reméltnél kedvezőtlenebb körülményeket mutatnak. De ne feledjük, az egyes állományok nem ugyanabban az időpontban érik el az optimális betakaríthatóság állapotát.
Érés ≠ betakarítás?!
Számos nemzetközi kísérlet igazolja, hogy a gyakorlatban sokszor túl korai betakarítás mellett döntenek a termelők. Annak ellenére, hogy a repce – minden híreszteléssel ellentétben – viszonylag jól tűri, ha állva hagyják, extrém helyzetektől eltekintve a betakarítást megelőző veszteségek mértéke nem számottevő. A RAPOOL egy kétéves kísérletsorozatban azt tapasztalta, hogy a több nappal későbbi betakarítás mázsákban mérhető többlettermést produkált még esős és szeles időjárási körülmények között is.
Az érés az egészségi állapottal is összefügg
Stresszmentes, egészséges évjáratokban szinte kizárólag a becők és a felső szárrészek vízleadása határozza meg a szárelszáradás ütemét és a betakarítás lehetséges időpontját is. Stresszes évjáratokban, erőteljesebb betegségnyomás esetén a jobb száregészségű hibridek betakarítása néhány nappal későbbre tolódik. A megfelelő tápanyagellátás, különös tekintettel a kalciumra, magnéziumra és további mikroelemekre, mint például a bór, javítják a növények ellenálló képességét a stresszfaktorokkal (szárazság, hőség, sugárzás) szemben. Ez késlelteti az érést, ugyanakkor pozitív hatású a terméskilátásokra.
A betakarítási ablak optimális kihasználása
A későbbi betakarításhoz köthető magasabb hozamok leginkább a repceszalma kedvezőbb, szárazabb állapotára vezethetők vissza. Az állomány jobb betakaríthatósága mellett csökken a kombájnolási veszteség, mivel csökken annak a veszélye, hogy a szalmához tapadó repcemagok egy része is visszakerül a talajra. A mindenkori időjárási körülményeket és a magok, illetve a szalma érési állapotát szem előtt tartva mérlegelhető a betakarítás időpontjának néhány napos elhalasztása annak érdekében, hogy az állományokban rejlő maximális terméspotenciál jobb betakaríthatósággal kiaknázható legyen, érdemi betakarítási veszteség nélkül (1. ábra).
A RAPOOL-hibridek előnyei a gyakorlatban
Nem könnyű eldönteni, hogy az adott üzem számára melyik RAPOOL-hibrid a legalkalmasabb az érési tulajdonságai alapján (2. ábra). Hiszen az üzemi igények éppúgy változhatnak, mint ahogyan az időjárási körülmények is. Ennek ellenére van néhány olyan alapvetés, melyekkel a legjobbat hozhatjuk ki a hibridekből és azok érési tulajdonságaiból.
Javaslataink:
• Az eltérő érésidejű, illetve -dinamikájú hibridek egyidejű használata nemcsak az észszerű rizikómegosztás alapelve, hanem a betakarítási idő széthúzását és az ebből adódó nagyobb betakarítási biztonságot is jelenti. Az egyes hibridek közötti 2–3 nap érésidő-különbség biztosítja a kombájnkapacitások optimális kihasználását is. Több idő és nagyobb biztonság.
• Korai betakarítás megcélzásakor azok a korábbi érésű és gyors szalmaelszáradást mutató hibridek jöhetnek szóba, amelyeknek a valamivel rövidebb vegetációs periódusuk ellenére is nagy a terméspotenciáljuk, és biztosan betakaríthatóak a búza előtt. Ilyen például az AVATAR és a VISBY.
• Univerzálisan használhatók a középkorai hibridek, amelyek már jobban tolerálják a későbbi betakarítást egy esetlegesen nehezebb évjáratban. A CRISTAL, a SHREK és a MERCEDES gyorsabb szalmaérése ilyenkor is jó kombájnolhatóságot fog biztosítani.
• A későbbi betakarítás különösen a középérésű, egészséges és lassabb szárelszáradású hibrideknél – mint például a DALTON, a DARIOT, a DIFFUSION és a VERITAS CL – jobb eredménnyel is jár. A hosszabb vegetációs idő, a lassabb szárelszáradás összességében sokszor ígéretesebb termést is eredményez, és ezt érdemes türelemmel kivárni.
Blum Zoltán
ügyvezető igazgató
RAPOOL Hungária Kft.
www.rapool.hu
Amennyiben szeretne ingyenesen és rendszeresen friss szakmai információkat kapni hasonló témakörben, regisztráljon itt!
