A zöldítés vitás terület, ugyanakkor növényvédelmi szempontból kétséget kizáróan kihívások elé állíthatja a gazdálkodókat. Erről is szó esett a SUMI AGRO által Bikalon megrendezett évindító szakmai konferencián januárban.
Mindenképp szót érdemel a legjelentősebb szántóföldi kultúrákat érintő előadásrész, melyben azokra a tényezőkre esett fény, amelyek meghatározzák a kultúrák növényvédelmét. Álljon itt néhány rövid bekezdés a „kártevő, kórokozó” témában.
Zöldítés
A vállalati rendezvényen elhangzottak alapján a zöldítéssel kapcsolatos problémakör (és itt hangsúlyozottan növényvédelmi aspektusát emeljük ki, nem a biodiverzitással kapcsolatos áldásos hatásait) azon területek esetében üti fel a fejét, amelyek kedvező életteret biztosíthatnak a károsító-populációk fennmaradásához. Ezek a foltok kiváló petézési helyként szolgálnak és mikroklímájuknak köszönhetően jó búvóhelyet biztosítanak.
Kiemelten nem csak a zöldítés hozható összefüggésbe a jelenséggel: az egyre enyhébb, a kártevő-populációk ritkulását korlátozó telek sem felejtendők el. Zöldítésben kémiai szerek használatán alapuló növényvédelem nem folytatható, és az egyik ,,legproblémásabb” takarónövény-keverék olajretket is tartalmaz, mely melegágya lehet a fertőzési gócpontok kialakulásának.
Kalászosok
Kiemelendő kalászos kultúrában az árpa sárga törpülés vírus (Barley Yellow Dwarf Virus), mely terjedéséhez hozzájáruló vektorok többek között a levéltetvek. Másik jelentős átvivője, a kabóca elleni védelem csak az őszi állománykezelés során jön szóba felszívódó készítménnyel, és az agrotechnika helyes kivitelezésére is ügyeljünk.
A korai vetést kerüljük, hiszen ez segíti a levéltetű állományának felszaporodását. A harmonikus tőszámbeállítás is jelentősen megsegítheti az állomány ellenálló képességét. Kis tőszám esetén egy esetleges további vírusfertőzés következtében igen ,,foghíjas” állományt várhatunk. A vírusfertőzés további tünete a gyökerek felszívódása.
Kukorica
A kukorica számos állati kártevővel bír: a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) első nemzedéke elsősorban a szárba rág be, és az alsó ízközökben bábozódik. A második nemzedék esetében kirepülő molyok hernyói még a tejesérésben lévő csöveket károsítják. A másodlagos fertőzést okozó, a rágási sebeken megtelepedő Fusarium fajok toxintermelése szempontjából pedig kedvező lehet az augusztusi időjárás, amely további állat- és humánegyészségügyi vonatkozásokkal bír.
Rajzáscsúcsának megállapításához a szexferomon-csapda nem igazán hathatós, így az állományfigyelés tűnik az egyetlen járható útnak. Ha a hernyó már berágott, nem nagyon van megoldás. A szántás nélküli gazdálkodási mód, annak számos áldásos hozadéka mellett, sajnálatos módon melegágya a kártevő felszaporodásának. A kukoricamolynak az alsó ízközökben telelő hernyóállománya beszántás nélkül nem igazán szabályozható: tömegesen jelennek meg az imágók tavasszal.
A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) vándorló lepkefaj. Érdemes az első megjelenő egyedek szemszínét is megfigyelni (jóllehet a kártétel szempontjából ennek vajmi kevés jelentősége van, csupán egy kis agrozoológiai nyalánkság): a helyben kelő egyedek szeme ugyanis zöld. A fekete szemű egyedek a hosszú repülés alatt ért környezeti hatások miatt váltottak szemszínt.
A lepke által lerakott egyedülálló pete kezdetben fehér. A ,,szülő” sosem képez petecsomót, hiszen a hernyók kannibalizmusa révén felfalhatják egymást. A néhány nap múlva beszürkülő pete jelzi a védekezés megkezdésének időpontját, hiszen néhány napon belül a lárva behúzódik a csőbe, és ekkortól a védekezés lehetőségeinek köre jelentősen szűkül.
Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera) imágói csapadékhiány esetén a csuhé alatt berághatnak a tejesérésben levő termésbe, mely szintén utat nyithat különböző gombafajok megtelepedésének. Az Aspergillus flavus/parasiticus fitopatogén gombák szürkés gyepe a kukoricanövény bármely részén előfordulhat. A forró égövi gombafaj könnyen támadja a szárazságstresszel sújtott kukorica legyengült egyedeit. Kifejezetten gyengültségi kórokozó.
A fertőzés nemcsak a kórokozó miatt veszélyes, hanem az általa termelt toxin miatt is. A 36-38 °C hőmérséklet, valamint 80-85% relatív páratartalom kiváló fertőzési körülményeket biztosít. A raktározás során is problémát eredményező gombák toxintartalma ellen gyakran már csak toxinlekötő kezeléssel védekezhetünk.
A kórokozó növényi maradványokon telel át: a mélyszántás híján ez adott. Tavasszal az áttelelt szkleróciumból, micéliumból csírázik, és már virágzáskor a bibeszálakról, vagy később a szemtelítődéskor fertőzheti a kukoricát, és akár már 24 órán belül(!) képes toxint termelni. A takarmányból a haszonállat húsába, tejébe, sajtokba, és közvetetten az emberi szervezetbe is bekerülnek.
A toxinszennyezettség vizsgálatára laboratóriumi vizsgálatok is rendelkezésre állnak. Ilyenek többek között az UV fény is. (Néhány toxinhatárérték az érdekesség kedvéért: a DON toxin 1000 mikrogramm/kg; fumonizin 4000 mikrogramm/kg; az aflatoxin 20 mikrogramm/kg, tejelőnek 5 mikrogramm/kg, emberi fogyasztásra 4 mikrogramm/kg).
A japán cserebogár és őszi sereghernyó
A japán cserebogár (Poppilia japonica) egyelőre nem jelent meg hazánkban. A szapora, egy nemzedékes kártevő lárvái tömegesen fordulnak elő. Elsősorban a szántóföldi növények károsítását, valamint a jelenlétük hatására fokozódóan érdeklődő vaddisznók egyedszámának növekedésére is számíthatunk a táblánkon.
Az őszi sereghernyó (Spodoptera frugiperda) szubtrópusi területekről származik, és Romániában már megtalálható. A petéit százas csomóba rakó lepke igen drasztikus károkozást végezhet a kukorica esetében.
