A szójabab epeszúnyog elleni védelem

Már 2016-ban beszámoltak Iowa nyugati részén a kártevő potenciális kártételéről, és az Iowa State University is megerősítette, hogy a szójabab epeszúnyog az I-35-ös útig terjed, és 2023-ban Marion megyében újabb megerősítéseket kaptak. Kansas, Missouri, Minnesota, Nebraska és Dél-Dakota szintén komoly kártevő járványokkal néz szembe.

Szántóföldi megjelenése

Dennis Reinke, a NEW Cooperative Inc. értékesítési agrárszakembere a szokásos felderítési rutinja során felfedezte, hogy a szójabab epeszúnyog betört a szójababföldjeire.

Bár Reinke és más termelők az állam nyugati részén már korábban is küzdöttek a szójabab epeszúnyog ellen, ez a mostani megjelenés az eddigi legkiterjedtebb. Általában a szántóföldek határán, a füves területek közelében található, idén azonban a szójabab epeszúnyog kártevő megjelenését már a tábla szélétől 45 méterre, egyébként egészséges növényeken észlelték.

„Ez riasztó volt számomra – mondja Reinke. – Az a tény, hogy a kártevőt olyan táblákon is megtaláltuk, ahol nem voltak sárguló vagy hervadó levelek, illetve elhalt növények tünetei, és mégis észrevettük”. Ez a legnagyobb járványkitörés, amelyet Moville közelében, a Missouri folyótól nyugatra fekvő területen talált.

Szójabab epeszúnyog életciklusa

Az első generációs szójabab epeszúnyog a vízfolyásokban, a kerítéseknél és a fertőzött földeken áttelelve, júniusban jelennek meg és három-öt napos életciklussal rendelkező, gyengén repülő egyedként lepi el a földeket.

A kifejlett egyedek nem képesek behatolni a szója növény szárába, így a petéiket a növény repedéseibe és sérüléseibe rakják le. Ezekből a petékből kelnek ki a lárvák, amelyek a szár- és gyökérszövetből táplálkoznak, ez pedig a növény pusztulásához vezet.

A táplálkozás után a lárvák bebábozódnak, a talajba kerülnek, és második generációs kifejlett egyedként kelnek ki, amelyek tovább terjednek a szántóföldön. Iowában évente általában két-három nemzedék fordul elő.

A levélen ható peszticidek nem hatékonyak

Az Iowa Soybean Association (ISA), a Nebraskai Egyetem és az Iowa Állami Egyetem által végzett kísérletek azt mutatták, hogy a jelenleg kapható lombvédő szerek hatástalanok a szójabab epeszúnyog ellen. Ezzel szemben a rovarölő szeres vetőmagkezelések minimális hatékonyságot mutattak. A kereskedelemben jelenleg kapható rovarölő szerek lombon történő alkalmazása nem képes a szükséges mértékben visszaszorítani ezt a szúnyogot.

A talajban alkalmazott Thimet rovarölő szer

2019-től kezdődően az ISA az AMVAC Chemical Corp vállalattal is együttműködve vizsgálta a talajba kijuttatott Thimet rovarölő szert, amelyet 525-630 gramm/ha mennyiségben alkalmaznak vetéskor. Ezekben a kísérletekben egészségesebb szójabab növényeket figyeltünk meg a Thimet kijuttatásával érintett végsorok mentén, öt nyugat-iowa-i helyszínen. Egy ezt követő kisparcellás kísérlet Iowa államban 0,27 t/ha terméselőnyt mutatott ki az vetéssel egyidejűleg kijuttatott Thimet esetében.

A Nebraskai Egyetem a szójabab epeszúnyog visszaszorítására használt Thimet hatását vizsgálta. Az alábbi táblázatban ezeknek az eredményeknek a Justin McMechan által közzétett adaptációja látható (Evaluation of At-Planting Soil Treatment Thimet Against Soybean Gall Midge, 2020. Arthropod Management Tests, 46. kötet, 1. szám, 2021). Ebben a vizsgálatban három helyszín szerepelt, alacsony, közepes és magas szójabab epeszúnyog populáció mellett. AThimet átlagosan legalább 0,8 tonna/hektárral növelte a szójabab hozamát.

A Thimet veszélyes és drága, ráadásul a kijuttatásához zárt rendszerre van szükség. Jelenleg nem tisztázott, hogy az egész szántóföldön szükséges-e a Thimet-kezelés, mivel a szójabab epeszúnyog a szántóföld külső szélén kezd táplálkozni.

A gazdálkodók a szójabab epeszúnyog gazdaságos visszaszorítását csak a peremterület kezelésével valósíthatják meg. A módszerrel, a költségekkel és az általános felhasználással kapcsolatban azonban további kutatásokra van szükség, mivel e megoldás hatékonyságát még nem sikerült egyértelműen megállapítani, mert a kártevő a jelentések szerint a mező közepén telel át.

Thimet-kezelés hatása a hozamra, eltérő szójabab epeszúnyog fertőzöttségű területeken:

Hozam alakulása magas, közepes, alacsony és átlagos szójabab epeszúnyog populáció esetén, kezeletlen (szürke), Thimet 7.5 oz/A, azaz 525 g/ha (sárga) és Thimet 9 oz/A, azaz 630 g/ha (kék) kezelés mellett.

Vetési dátumok

Az entomológusok az áprilisban elvetett szójabab esetén nagyobb szójabab epeszúnyog fertőzöttséget dokumentáltak, mint májusi vetésnél. Megfigyelték, hogy a később vetett szójababot kevésbé érinti a szójabab epeszúnyog kártétele. Ez összefügghet a megfelelő gazdatestek hiányával a keléskor, a növényeken a behatoláshoz szükséges kevesebb sérülési helyekkel vagy más tényezőkkel.

Az ISA kutatásai szerint az áprilisban vetett szójabab terméselőnye a május végi vagy június eleji vetéshez képest hektáronként 0,34-0,67 tonna között mozog. A gazdák a már korábban is előforduló szójabab epeszúnyog fertőzéssel terhelt földeken súlyos tünetek esetén még mindig fontolóra vehetik a későbbi vetést. A kártevő populációjának csökkentéséhez mindössze néhány év során alkalmazott későbbi vetés is elegendő lehet. A vetési időpontok vizsgálata igen fontos terület és további adatok közzététele várható ebben a témában.

Egyéb gyakorlatok

A szójabab epeszúnyog a száron lévő repedéseken keresztül jut be a szójabab növénybe. Az egyetemi kísérletek során a szárak földdel való „betemetése” a növény egészének elfedése nélkül eredményesen kezelte a szójabab epeszúnyogot.

Egyes gazdálkodók a szántóföldeket összevonták, hogy csökkentsék a füves vízfolyások vagy kerítéssorok számát, hogy gyérítsék a szójabab epeszúnyog számára a menedékhelyet, és ez némi sikert is hozott. Az erózió szabályozására kialakított vízfolyásokat azonban meg kell őrizni.

Összegzés

A tudósok sokat tanultak a szójabab epeszúnyogról, és jelentős előrelépést értek el. Továbbra is bízunk abban, hogy a munka folytatódni fog, amíg nem dolgozunk ki több megvalósítható gyakorlatot. Rövid távon a szójabab epeszúnyog hatékony visszaszorítása az epeszúnyog által már korábban is fertőzött területeken a későbbi vetési időpontok vagy a talajba kijuttatott Thimet alkalmazásával lehetséges, de további kutatásokra is szükség van.

^{(Vezérkép: Life on an Iowa Farm/Facebook)}