A tavasz végén, a kalászos gabonák virágzása, így pl. az őszi, majd pedig a tavaszi árpa virágzása idején esetenként érdekes dolgokat figyelhetünk meg az árpaállományokban. Ezek egy része bizony fertőző eredetű növénybetegség, de az észlelés idején ellenük már lehetetlen bármilyen módon védekezni.
Viszont nem árt megismerni ezeket a „kórságokat”, mivel életmódjuk ismeretében biztos, hogy nem fogunk felesleges fungicides kezeléseket alkalmazni ellenük.
Eltűnt az árpa kalásza
Az egyik furcsa tünet, amely ilyenkor az árpaállományok szemlézése során a szemünk elé kerülhet, az egyes kalászok esetében konkrétan a kalászok hiánya. A jól ismert, hosszú toklászos kalászok helyett jobb esetben némi ezüstös hártyával borított, szénfekete portömeget találunk, amely később már csak a csupasz kalásztengelyek maradványaivá alakul át.
Ezeket a tüneteket az árpa fekete porüszögje (Ustilago nuda hordei) okozza. Ez az üszöggombafaj alapvetően a búzát és az árpát is megtámadja, de a búzán élő alfaja (Ustilago nuda tritici) nagyon ritka, így vele aligha találkozhatunk. Az árpa fekete porüszögje ugyanakkor meglehetősen gyakori.
A porüszögfajok a bazídiumos gombák olyan csoportjába tartoznak, amelyek virágzás idején fertőzik meg a leendő szemeket. A bibén át behatolva az embrió szövetei közé, végig együtt élnek a növénnyel úgy, hogy közben semmiféle tünetet sem okoznak, és a fertőzött szemek semmilyen tekintetben sem különböznek az egészségesektől. A fertőzéshez ugyanakkor kedvez a hűvösebb időjárás és a csapadékos, a kalászok hajnali vízborítását eredményező környezet is.
Az árpa védelme csak csávázással lehetséges
A kórokozó fertőzését csak a kalászolás és a virágzás időszakában lehet észrevenni a már említett tünetek formájában. Ekkor viszont már semmiféle fungicid sem képes a kórokozót elpusztítani és a fertőzési láncolatot megállítani. Ez a gomba ugyanakkor hatékonyan visszaszorítható csávázással. Gyakorlatilag valamennyi, felszívódó hatóanyagot tartalmazó csávázószer könnyedén elpusztítja a kórokozót a kelés során, a kikelő növény szöveteibe felszívódva. Így a fekete porüszög megjelenése a konvencionális termesztésben lévő árpaállományokban döntően csávázási technikai hibák eredménye.
Sajnálatos módon ez a kórokozó a biotermesztésben, ahol a különféle szisztemikus jellegű hatóanyagokat tartalmazó csávázószerek alkalmazása tiltott, nagyobb gondokat is okozhat. Ellene leginkább a fémzárolt, ellenőrzött vetőmag használatával lehet hatékonyan védekezni a bio termesztés feltételei között.
Csíkok az árpa levelén
A másik furcsaság, amellyel az árpa virágzása idején találkozhatunk, az egy összetettebb tünet. Az árpa növények valamennyi levelén, a levéllemezen és a levélhüvelyen is hosszában teljesen végigérő, eleinte sárga, később lilás, majd sötétbarna színű csíkok jelennek meg. Ez még nem is lenne olyan nagy gond, mivel az árpát nem dísznövényként termesztjük.
Sajnos viszont az ilyen növények vagy nem hoznak kalászt, vagy ha igen, akkor az szürkés színű, léha marad, és kis súlya miatt nem bókol, mint az egészséges kalászok. Ezek a sokszor késpenge vékonyságú kis kalászok kiemelkednek az állományból. Ez már konkrét, mérhető termésveszteséget jelent.
A problémát a korábbi tudományos neve (Helminthosporium graminearum) alapján helminthospóriumos levélcsíkoltságként ismert betegség okozza, melynek okozója a Pyrenophora graminea nevű tömlősgomba. Ez a kórokozó a fekete porüszöghöz hasonlóan virágfertőző, és ugyanúgy együtt él a növénnyel annak szöveteiben minden jellegzetes tünet nélkül – egészen a kalászolásig.
A két kórokozó életmódja annyira hasonló, hogy időnként lehet olyan növénnyel is találkozni, amelyet mindkét kórokozó megfertőzött.
A helminthospóriumos levélcsíkoltság ellen a tünetek megjelenésekor éppúgy hatástalan valamennyi fungicid, mint a porüszög esetében. Csak a felszívódó hatóanyagú csávázószerekkel végzett hibátlan csávázással lehet e kórokozó ellen eredményesen védekezni.
A képek a szerző felvételei.
