A termelési intenzitásnövekedés az 1960-as évek közepétől vált szembetűnővé a terméseredmények látványos fokozódásával. A felhasznált tápanyagmennyiség jelentős növelésének, intenzívebb fajták/hibridek köztermesztésbe vonásának, a gépesítettség növekedésének tudható ez be első sorban, de a növényvédő szerek használata is ekkortól tekinthető intenzívnek, melynek a termésbiztonság fokozása a szerepe. Általában jellemző, hogy a korábban a növényvédő szerek oldaláról jelentősnek számító és közismert munkaköri akut veszélyeztetettség napjainkra egyre kisebb jelentőségűvé vált/válik.

Ma már a fejlett országokban elenyésző, de a fejlődő országokban is egyre kevesebb olyan növényvédő szert használnak, amely – egyáltalán lehetségesen – elő képes idézni akut hatást, azaz amely rövidtávon jelentkező, egyértelmű tünetekkel jellemezhető mérgezést okoz. Azonban a krónikus ártalmak kockázataira egyre inkább fény derül az ún. civilizációs kemikália-használat széleskörű gyakorlata miatt, például elég, ha csak a mindennapi életben az emberiséget körülvevő műanyagokból készült használati tárgyakra vagy kozmetikumokra, gyógyszerekre (fogamzásgátló vízszennyező hatása), élelmiszer-adalékokra stb. gondolunk. Alapvető probléma ez esetben sem kizárólag a felhasználással van, hanem elsősorban a túltermelésből következő pocséklás okán: pl. gondoljunk arra, hogy a műanyag csomagolóanyagok használati élettartama szinte csak percekben, órákban mérhető, de a legtöbbjük nem újrahasznosítható, azonban a környezeti lebomlásuk – a legszelídebb becslés szerint is – évtizedekben mérhető. (Sokan nem is gondolnák, hogy az emberiség szinte naponta több rákkeltő anyagot bocsát a levegőbe a műanyaghulladékok szakszerűtlen égetésével, mint pl. amennyi harci gázt használt az I. világháborúban. A belégzés nyilvánvaló lehetősége miatt pedig a társadalom minden tagja veszélyeztetettnek tekinthető.)

A krónikus veszélyeztetés persze a peszticideknél is fennáll, vagy kiderül, akár, ha a már régebben használt, akár ha az újabban engedélyezésre kerülő készítményeket vizsgálják megfelelő részletességgel. Noha természetesen a társadalomnak jelentősen kisebb szegmensei vannak kitéve a peszticidek (növényvédő szerek, közegészségügyi irtószerek) jelentette veszélyeztetettségnek, különösen kitettnek az ilyen anyagokkal dolgozó ember tekinthető. Ez a munkaköri sajátosságnak tulajdonítható, mert rendszeresen, nagy mennyiségű peszticiddel szennyeződhet az, aki ilyen anyagokkal dolgozik. A fogyasztók kitettsége nagyságrendekkel kisebb, mert fogyasztás útján nem rendszeresen jelentkező és jelentősen kisebb (mikrogramm-milligramm) mennyiségű peszticid-terhelést jelent az elfogyasztott növényi (esetleg állati) eredetű élelmiszerek peszticid-tartalma.

Az egészségügy szinte a kezdetektől regisztrálja a növényvédelmi gyakorlatban előforduló munkabaleseti jellegű mérgezéses eseteket, illetve a növényvédő szer okozta nem munkabaleseti eseteket (szándékos, vagy véletlen, nem gyakorlati felhasználással összefüggő mérgezés), de arról nemigen készülhetett statisztika, hogy krónikus munkaköri eredetű, növényvédő szer okozta egészségkárosodás és ez okán jelentkező korai elhalálozás mennyi fordult elő. Épp a jelenség időbeli elhúzódása, az összefüggések nehézkes feltárása és bizonyítása hiányában nem is készülhetett ilyen nyilvántartás. Legfeljebb becslést lehetne adni arról, mekkora nagyságrendű alanya van az elmúlt 6 évtized növényvédő szerhasználatával kapcsolatos munkavégzéssel összefüggésbe hozható krónikus egészségkárosodásnak. Az akut mérgezéssel fenyegető, korábban széles körben használt növényvédő szereknek legalább volt elrettentő és óvatosságra intő ’híre’, azonban a többi, ilyen hatásokkal nem fenyegető készítményt hajlamosak voltak a velük dolgozó emberek nem komolyan venni és még a minimális előírásokat (ún. balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályok) sem betartani. Ráadásul néhány évtizede még főként két – munkavédelmi szempontból kifogásolható – formuláció volt általánosan alkalmazott a készítmények nagy részénél: WP – vízben szuszpendálható por és EC – emulzió-koncentrátum. E két formuláció balesetkiváltó, vagy egészségkárosító hatása a legfokozottabb, mert a WP jól porzik, az EC (szerves oldószerben oldott hatóanyag) a bőrön át jól és gyorsan felszívódik, emellett jelentős gőzhatása is van. Ma már ezeket a formulációkat felváltják toxikológiailag kedvezőbb megoldások: WG, WDG, DF – vízben diszpergálható (szuszpendálható) granulátum; SC – szuszpenzió-koncentrátum; WSB – vízoldható tasak stb. Ezek kevésbé porlódnak, gőzölögnek és a bőrre fröccsent anyag könnyebben eltávolítható, mielőtt felszívódhatna. Az egészségkárosodás elkerülésének azonban van egy másik, még egyszerűbb (mint a készítmény kutatás-fejlesztés) és olcsóbb módja is: el kell kerülni, hogy munkavégzés során bármilyen úton az emberi szervezetbe bekerüljön a káros anyag. Erre ma már lehetőség van ergonomikus (kényelmes) csoportos és egyéni munkavédelmi eszközök alkalmazásával. Csoportos megoldás (mint pl. légelszívás laborban, raktárban; szűrt levegőjű, túlnyomásos fülkéjű géppel történő kijuttatás) is alkalmazható bizonyos esetekben, de a legegyszerűbb az egyéni védőfelszerelések alapvető, mondhatni automatikus* használata.

*automatikus: ha valaki bármely növényvédő szert használ, nem az a kérdés, hogy használ-e védőfelszerelést (pl. átöltözik-e az ilyen munkához), csupán az, hogy milyen védőeszközöket, milyen kombinációban alkalmaz.

Reális megoldás lehetősége

Akár krónikus, akár akut munkaköri kockázatot jelent az agrokemikáliák használata, a legegyszerűbben egyéni védőfelszerelések szakszerű viselésével lehet elkerülni a – lehet, hogy csak később – kifejlődő egészségkárosodást. Tehát a leggyakorlatiasabb megoldást az ergonomikus kialakítású, de nem különösebben költséges egyéni védőfelszerelések használata jelenti a mezőgazdaságban agrokemikáliákkal dolgozó emberek védelmére. Nyilván ehhez jelentős szemléletváltozásra is szükség van, mert a kémiai növényvédelmet – eltérően más mezőgazdasági munkaművelettől – alapvetően veszélyes vegyi anyagokkal való munkavégzésnek kell tekinteni. A gyakorlati kémiai növényvédelem számtalan példát szolgáltat az elmúlt évtizedekből a nyugdíjat meg nem ért permetezőmesterek és a permetlevet puszta kézzel keverő betanított munkások történeteiből. A munkavállaló szemszögéből e témakör jelentőségét sajnos ma sem fokozza, hogy a xenobiotikumok (=testidegen anyagok, amilyenek többek között a peszticidek is) krónikus veszélyei, maradandó egészségkárosító hatása csak statisztikailag igazolható. Korábban sem segítette ennek a szemléletnek a meggyökeresedését (noha akkoriban is hangoztatták: a növényvédelem „veszélyes üzem”) az sem, hogy az előírt egyéni védőeszközök többségében nem voltak ergonomikusak (igényes, minőségi munkát, tartósan nem lehetett végezni bennük, igen embert próbáló volt a viselésük). A védelmi fokuk ugyan megfelelő volt, mert kialakításuk során erre fektették a hangsúlyt, de igazi műszaki fejlesztés nem zajlott e téren (pl. még a ’80-as évek elején is rendszeresítve volt a 34M típusú ipari keretgázálarc, amit 1934-ben fejlesztettek ki 1928-as német Auer-licensz felhasználásával). A választék (a rendelkezésre álló védőeszköz paletta) pedig – jellemzően – minimális volt, ezért pl. sok esetben elő sem írtak légzésvédő eszközt porlódásra hajlamos, de akut veszélyeztetést nem jelentő készítményekhez, vagy csak (egy, vagy három napot meghaladó) tartós munkavégzés esetéhez kötötték, így téve szubjektívvá a döntést.

Akár a készítménypaletta sokszínűségét, akár az expozíciós viszonyok eltérő voltát, vagy a védőeszközök széles választékát vesszük szemügyre, ma sem könnyű gyakorlatias (ergonomikus → kényelmes viseletet nyújtó, ugyanakkor megfelelő védőképességű, de mégsem eltúlzott védelmi fokú) védőeszközt:

• előírni a hatóság részéről,
• ajánlani a munkavédelmi szakemberek részéről, vagy,
• kiválasztani a munkáltató/munkavállaló részéről sem.

Összegzés

Ha figyelembe vesszük, hogy a növényvédelmi gyakorlatban (arányaiban) már igen lecsökkent az akut veszélyeztetettséget jelentő (régi nómenklatúrával: „erős méreg”) készítmények használata, viszont a munkavégzés gyakorlata összetett:

• a készítmények többségét együttesen (kombinálva), vagy legalábbis váltakozva használják;
• a felhasznált mennyiség – munkaalkalmanként – néhány grammtól akár több tíz kilogrammig terjedhet;
• kevés a kizárólagosan növényvédő szerekkel dolgozó munkakörű ember, gyakori, hogy más mezőgazdasági munkaműveletekkel váltakozva végeznek növényvédő szeres tevékenységet (csávázás, vetés közbeni talajfertőtlenítés, hajnalban és este végzett permetezés, napközben egyéb tevékenység stb.);
• a (kémiai eszközökkel végzett) munkavégzés gyakorisága is változó (néhány hetente egyszer-egyszer, vagy akár mindennapos jelleggel – a termelő, vagy szolgáltató vállalkozás méretétől, vagy termelési, működési gyakorlatától függően);
• a kijuttatás módja, a felhasználás is változó kézi, gépi, szórópisztolyos kijuttatás, mellkas fölötti, vagy alatti magasságú légtérbe, zárt térben, vagy nyílt térben, permetezéssel (porlasztással), ködképzéssel, granulátum-szórással történő kijuttatás stb.;
• előkészítési és kijuttatási műveletek elkülönültsége, vagy váltakozó végzése.

Mindezekből láthatjuk, hogy a peszticidek jelentette munkaköri kockázat igen összetett. Ennek az összetett rendszernek a konkrét készítmény – annak összetevőivel, összes tulajdonságaival együtt is – csak az egyik eleme. A készítményeket – a teljes készítménypalettát – áttekintve pedig általánosan a következőket leszögezhetjük: a hatóanyagok többsége nagy molekulasúlyú szerves vegyület (alacsony a gőznyomása, azaz minimális a párolgóképessége), vagy párolgásra nem hajlamos szervetlen vegyület (rézvegyületek és az ún. kolloid kén). Ma már nincsenek nagy gőznyomású, alacsony (65 °C alatti) forráspontú szerves vegyületek (metil-bromid, etilén-oxid), nincsenek arzén-, cián- és higanyvegyületek sem. Egyedüli szervetlen, gáz-halmazállapotban ható vegyület a foszfin (foszfor-hidrogén – PH₃), erre azonban speciális előírások vonatkoznak és a felhasználói kör is speciális (egészségügyi gázmesterek). Ma már növényvédő szerként porozószerek (D formuláció) sincsenek engedélyezve.

Az egyéni védőeszköz-megválasztás szempontjainak új alapokra helyezése

Alaptételnek tekinthető – a növényvédelmi munkavédelemben – a következő: kombinált növényvédő szerhasználat esetén a többféle készítmény okiratai szerint előírtak közül a legmagasabb védelmi szintű védőfelszerelést kell használni; illetve, az előírtnál magasabb védelmi fokú védőeszköz használható, de alacsonyabb nem. Azonban ma már olyan széleskörű a védőfelszerelések kínálati palettája (a jelöléseik alapján viszont nem könnyen beazonosítható az adott eszköz védelmi foka, köre), hogy igen nehéz – sokszor még munkavédelmi szakembereknek is – tisztában lenni a lehetőségekkel. Például: A₁P₂ szűrős légzésvédő, vagy P₃ betétes légzésvédő közül melyik a magasabb fokú védelmet adó; vagy: a nitril, a neoprén, vagy a PVC gumikesztyű jobb védőhatású? A válasz: is-is. Valamiben mindegyik jobb, mint a másik. A munkavédelmi szakboltok szakemberei és úgy általában a munkavédelmi szakemberek pedig nincsenek tisztában a növényvédelmi munka sajátosságaival (készítmények köre, típusai, munkavégzés jellege stb.). Ez – tapasztalataim szerint – azért van, mert a ’munkavédelem’ (mint szakma) leginkább a vegyipari-, építőipari munkavédelmi sajátosságokra specializálódik és hajlamos a növényvédelmet is a „vegyipar” alá beskatulyázni. Csakhogy, amíg a vegyiparban adott összetételű, sokszor nagy mennyiségű, agresszív vegyi anyagokkal dolgoznak rendszeresen (kifejezetten erre felkészített emberek, arra specifikált védőeszközökkel), addig a mezőgazdaságban alattomos (krónikus hatású), viszonylag kis mennyiségű, de változó összetételű vegyi anyaggal dolgoznak időszakosan, átmeneti jelleggel, gyakran nem is eléggé felkészített emberek.

Az egyéni védőeszközöket alapvetően (világszinten) ma is vegyipari körülmények figyelembe vételével (konkrétan azokra) fejlesztik, és a rájuk vonatkozó előírásokat (védelmi idő, koncentráció stb.) is ennek tükrében alakítják ki. A mezőgazdasági alkalmazás céljára (a sajátosságoknak megfelelően) ezekből az adott védőeszköz-választékokból kell „csemegézni”, figyelembe véve pl. azt, hogy sokkal kisebb a védőeszközök vegyianyag-kitettsége, az elhasználódás is inkább fizikai eredetű (sérülés, szakadás, kopás) szokott lenni.

Az eddigiekben részletezett soktényezős szempontrendszer (növényvédőszer-paletta – sokféle munkahelyzet – széles védőeszköz-választék; 1. ábra), valamint az agrárkemizálás elmúlt több évtizedes kedvezőtlen munkavédelmi tapasztalatai nyilvánvalóvá teszik, hogy a készítményenként végzett kockázatértékelés nem elégséges és nem megfelelő a növényvédő szeres munkák során használandó és használható védőeszközök szakszerű megválasztásához, alkalmazásához. A kockázatelemzés és értékelés ahhoz lehet megfelelő, hogy a szempontrendszerhez alapinformációkat szolgáltat, különösen olyan esetben, amikor speciális készítmény-összetevő (pl. oldószer) miatt speciális védőeszköz-típust kell megállapítani.

1. ábra: A megfelelő egyéni védőeszköz kiválasztásának szempontrendszere
 

Javaslatok

Az engedélyezési munkában feltárásra kerülő humán-toxikológiai sajátosságok, de főként az alkalmazás körülményeinek figyelembe vételével kell új „előírt egyéni védőfelszerelés” sablonokat (ún. keretsablonokat) kidolgozni (1. táblázat és magyarázatai). Körvonalazódik a fentiekből, hogy a mezőgazdaságban növényvédő szerekkel dolgozó ember kitettsége leginkább nem az adott készítményektől függ, hanem attól, hogy milyen gyakran és milyen mennyiségű növényvédő szerekkel dolgozik és azokat milyen körülmények között, hogyan kezeli, használja. A kémiai növényvédelmi kezelés előkészítési és felhasználási viszonyainak áttekintésével például négy fő kitettségi (expozíciós) helyzet rajzolódik ki (1. táblázat magyarázatai):

• „előkészítő”;
• „kijuttató mellkas fölötti légtérbe, vagy zárt térben”,
• „kijuttató mellkas alatti légtérbe, vagy bármely légtérbe zárt fülkéjű géppel”,
• „kisüzemi felhasználó”.

Végső soron a munkavégzés jellege alapján – vagyis, hogy a munkavégző milyen gyakorisággal, milyen mennyiségű növényvédő szerrel (vagy egyéb peszticiddel) dolgozik – adott védőfelszerelés-kombinációk állapíthatók meg adott munkahelyzetre (1. táblázat).

1. táblázat: Ajánlott egyéni védőfelszerelés-kombinációk növényvédő szerekkel végzett munkákhoz

1. táblázat magyarázatai

E keretsablonok (expozíciós viszonyok) és az ergonomikus munkavédelmi eszközök ismeretében előírható, betartható(!) és ellenőrizhető a munkavédelmi eszközök alkalmazása. Sem a munkavédelmi szakembereknek, sem a peszticidekkel dolgozóknak nem jelent különösebb nehézséget ezen keretsablonok ráillesztése a lehetséges gyakorlati munkahelyzetre.

További két-három keretsablon állapítható meg (ezek speciális esetek) a raktár- és terményfertőtlenítést (gázosítást – fumigálást), vagy peszticidekkel történő manipulálást (gyártás, kiszerelés, csomagolás) végzőkre (fokozott expozíció), illetve a kiegészítő műveletekre (növényvédő gépek karbantartását, beállítását végzők, kezelt szaporítóanyaggal dolgozók stb., egyéb, mérsékelt kitettségű) tevékenységekre (1. táblázat).

Tóth Ágoston
Pest Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Gödöllő

(Agrofórum Online)