A gyepi hangya nem szokványos kártevője a repcének, de az idei évben a megszokottól nagyobb gondot okoz.
Egy korábbi, repcekártevőkről szóló cikkben említést tettem a gyepi hangyáról, azzal a megjegyzéssel, hogy ritkán ér el olyan egyedszámot, amely gazdasági kárral járó kártételt okozna. Azonban az idei évben erőteljes károsításával több, egymástól távol eső repcetáblán is találkozhatunk.
A gyepi hangyát – és általában a hangyákat – nem szabad kártevőként besorolnunk, hiszen fontos szerepet tölt be az ökoszisztémában, azonban ez nem zárja ki azt, hogy időnként károkat okozzon a termesztett kultúrákban. Vannak olyan, főként kertészeti növények (pl. görögdinnye), amelyekben hagyományosan problémás a megjelenése, de az utóbbi években mintha a szántóföldön is megszaporodott volna az általa károsított növények száma.
A tavaszi vetésű kultúrák esetében főként a cukorrépa jöhet szóba, míg az őszieknél a repce, ezekben az alföldi térségben rendszeresen látható kiesebb nagyobb károsítás. Az idei évben ennek mértéke nagyobb a szokásosnál, a repceállomány hangyakártétel miatti foltszerű kiritkulása már újravetéseket (1. kép) is szükségessé tett.
Miben áll a kártétel? A károsítás a csírát és a már kikelt növényeket egyaránt érintheti. A csírapusztulás nyomaira nehéz rábukkanni, ezért inkább már a kelés után tűnik fel, ha probléma adódik a gyepi hangya kártételével. A hangyák (2. kép) tömegesen hámozgatják (3. kép) a gyökérnyak, valamint a növények föld alatti részének szöveteit (4. kép), de az sem nem ritka, hogy azokat teljesen átrágják. A károsított növényeknél a vízforgalom zavara miatt eleinte inkább csak a turgor elvesztése, a lankadás (5. kép) tűnhet fel, azonban ezt gyorsan követheti a növények teljes pusztulása.
A kártétel jellegzetessége, hogy soron halad (6. kép), így a növények sorban egymás után mutatják a tüneteket. Ennek az eredménye az lesz, hogy rövidebb hosszabb üres sorszakaszok alakulnak ki. Sajnos a kártétel hosszan fennállhat az ősz során, egészen addig, amíg a talaj vissza nem hűl.
Ahogy fejlődik a repce, a kártétel üteme úgy mérséklődik, egy idő után a növények kinőhetnek a kártételre érzékeny fejlettségi állapotból, ami azonban bőven a lombleveles, akár 4-5 leveles állapotig is kitolódhat. Mindez összességében tőpusztuláshoz, az állomány kiritkulásához vezethet.
Ahol kártétel van, ott természetesen szóba kerül a védekezés kérdése is. Ez a gyepi hangya esetében kifejezetten nehéznek tűnik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vetőmag rovarölő készítménnyel történő csávázása, ha rendelkezik is hatással, az csupán minimális, ami tovább romlik egy megkéső, elhúzódó kelés esetén.
Az állományban végzett kezelésekkel ugyancsak nehéz eredményesen védekezni. A kontakt hatású készítményeknek nincs érdemi hatása, mivel azokkal nem lehet elérni a talajszint alatt élő és károsító hangyákat. A felszívódó készítmények esetében pedig nincs meg az a gyökérirányú szállítódás, amely eljuttatná a hatóanyagot a károsítás helyére.
Az egyetlen korlátozó tényező a talajművelés lehetne, amelynek során a több soron végzett talajmunkával rombolnánk a talajban lévő fészkeket, egyben gyérítenénk az egyedszámot. Azonban a nedvességmegőrzés szempontjai ezzel éppen ellentétesek, így a hangyafészkek érintetlenek maradnak.
A gyepi hangya repcében történő kártétele egyelőre kissé kívül esik a figyelmünkön. Azonban, ha a repcetáblánkat járva tanácstalanul néznénk a hervadó, talajon fekvő, netán már száradó növényeinket, jusson eszünkbe a gyepi hangya.
