Hajlamosító tényezők

Hazánkban az utóbbi évtizedekben az őszi árpa vetése fokozatosan egyre korábbra tolódott. A korai vetés azzal is jár, hogy az árpára veszélyes kórokozók már ősszel meg tudják fertőzni az árpa lombozatát, és elegendő idejük van arra is, hogy ott jelentős méretű populációt alakítsanak ki.

Segíti a kórokozók korai megtelepedését az is, hogy egyre kevésbé törődnek a gazdálkodók az árpatarlók gondozásával. Ezáltal az árvakelések minden ellenőrzés nélkül tenyészhetnek, és kialakulhat az a „zöld futószalag”, amely nagyon fontos az árpa biotróf kórokozóinak, így pl. a törperozsda (Puccinia hordei) felfutásában is jelentős. Az árvakelések és az őszi fővetések zöld biomasszájának egyidejű jelenléte a kulcsa e kórokozó durva felszaporodásának.

Az árpatarlók gondozatlansága révén azok felszínén rengeteg növényi törmelék is fellelhető, amelyen az árpa veszedelmes nekrotróf életvitelű kórokozói, így a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana), valamint a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) is kiváló lehetőségeket talál a szaporodáshoz. Ezek a kórokozók nem igényelnek zöld növényi részeket a fennmaradásukhoz, viszont ivaros és ivartalan szaporítóképleteiket is az elhalt növényi részeken fejlesztik ki. A sok gondozatlan tarló miatt ezen nekrotróf kórokozók tekintetében a fertőző anyag mennyisége az ősz folyamán kellően magas egy erősebb fertőzés megindításához.

Nem utolsósorban az őszi, téli és tavaszi időjárás is felelős jó néhány kórokozó nagymértékű felszaporodásában. A felsorolt három kórokozó közül a rozsda és a hálózatos levélfoltosság kimondottan melegkedvelő. A barna levélfoltosság kevésbé, de ennek a kórokozónak nagyon széles az ökológiai tűrőképessége, így számára az átlagosnál melegebb hónapok igencsak jónak bizonyultak.

Az említett időszak csapadékossága is szerepet játszott az árpára veszélyes kórokozók elszaporodásában. A törperozsda ugyan kevésbé nedvességigényes, de a hajnali harmatot, a felületi vízborítást azért kedveli, csak az intenzív esőt nem szereti, mivel az lemossa az uredospóráit, így azok újratermelődéséig megszakad, vagy jelentősen visszaesik a fertőzési láncolat a leveleken. A két levélfoltosságot okozó kórokozó ugyanakkor rendkívül nedvességkedvelő faj. Számukra egyenesen ideális körülmények voltak szinte az elmúlt fél év során és napjainkban is.

Jelenlegi állapotok

Jelenleg az ősziárpa-állományok távolabbról szemlélve szinte idilli állapotokat mutatnak. A tavaszi élettani eredetű sárgulásokat a gazdálkodók a tavaszi tápanyag-utánpótlás során többnyire sikeresen leküzdötték és az árpatáblák haragos zöldek. Terepjáróból történő „szemlézés” alkalmával semmi kivetnivalót nem találni ezekben a szép, zöld árpákban.

Ha a dolgok mélyére, azaz a lombozat belsejébe tekintünk, akkor már sokkal rosszabb a helyzet. Az árpák alsó leveleinek döntő hányada ugyanis tele van különféle barnás színezetű foltokkal és olyan, mint „a tarka macska”. Levélfoltosságok tömkelege és rozsdapusztulák ezrei tenyésznek a zöld levélzet takarásában.

A most jelen levő, levélfoltosságot előidéző kórokozók között – az elmúlt évek gyakorlatától eltérően – már most a hálózatos levélfoltosság a domináns faj. Ez nem éppen szerencsés helyzet, mivel ennek a kórokozónak a pusztító ereje rendkívül nagy, és képes akár totális lombvesztés előidézésére is.

Súlyosbítja a helyzetet az a tény is, hogy az ősziárpa-állományok most vannak a szárbaindulás kezdetén. A húsvéti időszak eleinte csapadékos, majd rekord meleget hozó időjárása igen sok állománynál a fejlődés felgyorsulását okozza. Ilyenkor az árpa nagyon rövid idő alatt hatalmas zöld levéltömeget fejleszt – a már durván elfertőződött alsó levélszintek fölé. Amint ez bekövetkezett, azokra az alsó levélszintekre fungicidet kellő mennyiségben lejuttatni már nem lehet. Azok már a kórokozók martalékai lesznek. Olyan kórokozóké, amelyek között több a nekrotróf, és így az alsó, elpusztult levélzet maradványa a teljes vegetációs szezon során egy masszív fertőzési forrásként fog funkcionálni.

A megoldás egyértelmű. Mindenképpen a napokban kell hatékony fungicides védelemben részesíteni az árpaállományokat, mielőtt még az árpa a saját lombozatával zárná le az erre irányuló lehetőségeket. A fungicidek kiválasztásánál érdemes két szempontot figyelembe venni. Az egyik az, hogy a hajnalok általában még hűvösek, így az azol hatóanyagú készítmények hatásossága ilyenkor kisebb. A másik viszont az, hogy a levélfoltosságokat előidéző kórokozók meglehetősen „kemény” jószágok. Ellenük a fungicidek alkalmazása során az engedélyezett legmagasabb dózist kell bevetni a kellő hatékonyság elérése céljából.

Itt most nincs helye a spórolásnak. A csökkentett dózisok alkalmazása ezek ellen a kórokozók ellen akár teljes mértékű hatástalansággal is járhat, és csak felesleges pénzkidobást és környezeti terhelést eredményez.

Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.