A tavasz első hónapjában beköszöntött meleg időjárás hatására megugrott az őszi vetésű kalászosok növekedése.
Ugyanakkor egyes területeken a növények nem igazán növekednek, sőt foltokban a növény állomány mintha „eltűnne” a tábláról. Ilyenkor mindenképpen érdemes megvizsgálni a növényzet károsodásának okát.
Bár tavasz folyamán a búza és árpa állományokat már sok minden károsíthatja, de sajna egyre gyakoribb, hogy a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) lárváinak kártételével kerülünk szembe.
Vegetáriánus kártevő ragadozó szájszervvel
A gabonafutrinka egy évente egy nemzedéket kinevelő futóbogár faj, amely lárva alakban telel az általa ősszel már károsítani kezdett gabonaföldek talajában.
Mint minden futóbogár, ez a faj is rendes ragadozó szájszervvel, a rovarok kitinpáncéljának feltörésére alkalmas hegyes rágókkal rendelkezik. Ezekkel szúrni, lyukasztani tud, de vágni nem.
A szájszerve nem igazán teszi alkalmassá arra, hogy növényevő életmódot folytasson. Nagyjából annyira alkalmasak a rágói egy „hagyományos” növényi szövet aprító tevékenységre, mint a vasvilla a dió fellapátolására.
Ugyanakkor láthatóan a kártevőt ez a hiányosság nem igazán gátolja a fennmaradásban. Mivel nem is hagyományos módon, a levélszövet feldarabolása, a rostok átvágása útján „tölti meg a bendőjét”, hanem annyiszor „veszi kezelésbe” hegyes rágóival a levelet, hogy a rostok között elhelyezkedő, táplálékban leggazdagabb parenchima sejtek egy pépes masszává állnak össze, amelyet már kényelmesen el tud fogyasztani.
Mivel a rostokkal nem tud mit kezdeni ezzel a szájszervvel, így azok ott maradnak a károsítás helyén, összegubancolódnak és jól mutatják a kártevő jelenlétét.
A babonafutrinka imágói a gabonákon a búza tejes érésének időszakában jelennek meg és több hétig is rágcsálják a kalászokat. A nyár folyamán a kalászosok tarlóin rakják le általában a petéiket, de száraz nyarakon gyakori, hogy bármely más növénykultúra talajába is petét rakhatnak, ha ott a talaj kicsivel is nedvesebb, puhább, mint a gabonatarlók páncél keménységűre összeszáradt talaja.
A lárvák az ősz folyamán kelnek ki és egészen a télig táplálkoznak. A tavasz folyamán már nagyobb lárvákat lehet találni a gabonaföldeken, így a kártétel is nagyobb.
Főleg akkor, ha az őszi kártétel miatt kiritkult állományt felszámoljuk és helyette valamilyen tavaszi kalászost vetünk a fertőzött földbe. A nagy kártevő – kis növény párosítás mindig súlyos károkkal jár.
Mi a teendő?
A gabonafutrinka életmódjából adódóan rendkívül szereti a monokultúrát, pontosabban a kalászosok vetésváltás nélküli termesztését. Éppen ezért az ilyen agrotechnika kerülése már önmagában is hatékony.
Ugyanakkor többször is előfordul, hogy száraz nyarakon a gabonaföldek mentén levő, árnyékosabb, nedvesebb, puhább talajú kultúrákba átcsábulnak az imágók petét rakni. Ha oda ősszel kalászos kerül, akkor ez a frontvonalban fellépő kártétel a tábla szegélyén akár igen erős is lehet.
A gabonafutrinka lárváinak észlelésekor jobb minél hamarabb inszekticides védelemmel megsegíteni a veszélyben levő kalászosokat. Viszont nem is olyan egyszerű a csócsárló, azaz a gabonafutrinka lárva elpusztítása.
Ezek a lárvák a gabonaföldek talajában függőleges járatokban élnek és kizárólag éjjel, fényszegény viszonyok között jönnek elő táplálkozni. Nappal semmi esély sincs arra, hogy találkozzunk velük.
Bár egy inszekticides kezelés a kezelt növény elfogyasztása révén is elintézheti a csócsárlót, de gyakran előfordul, hogy valamilyen időjárási tényező (hideg, csapadék) kedvezőtlen hatására a lárva napokig nem jön elő táplálkozni. Mire előjön, addigra a szerünk már félig lebomlott.
Viszont kedvező, szélcsendes és meleg időben nagyon hatásos ezek ellen a kártevők ellen az esti, éjszakai permetezés. Ha le tudjuk permetezni közvetlenül a kártevő testét, akkor nyert ügyünk van. Érdemes tehát a csócsárló kártételének észlelése esetén minél előbb egy esti kezeléssel elintézni a károsítókat.
Szerencsére ez a jószág meglehetősen fogékony a különféle inszekticidekre, rezisztenciáról a csócsárló esetében nem beszélhetünk.
A képek a szerző felvételei.
