A tavaszi rügypattanás utáni időszakban a különféle gyümölcstermő fákon a nagyüzemi gyümölcsösökben és a kiskertekben is megkezdődik eleinte a lombozat, majd - gyümölcsfajonként - eltérő ütemben a virágzatok, generatív szervek kifejlődése is. Ez a hirtelen megjelenő és jókora mennyiségű növényi biomassza tömeg nyilvánvalóan nem marad kihasználatlanul.
A természetben számos rovarfaj tekinti ezt a gyorsan kialakult zöld növényi tömeget tápláléknak. Ugyanakkor ennek „megcsapolása” sok esetben döntő hatással lehet a gyümölcstermő fák termésére.
A fitomasszát pusztító kártevők általában nem tesznek különbséget a vegetatív és a generatív szervek között, java részük felfal szinte mindent, amely az útjába kerül. Ez részben direkt kártételt is jelent, hiszen a különféle hernyók által elfogyasztott bimbókból, virágokból biztosan nem lesz termés.
A levélzet pusztítása sem marad következmények nélkül. A gyümölcsfáknak a termés kineveléséhez rengeteg növényi produktumra, asszimilátára van szükségük, amelyeket döntően a lombozat állít elő. Ennek kiesése súlyos minőségi problémákat okozhat.
A termések kisebbek és rosszabb ízűek lesznek. Ráadásul a fák megpróbálják kompenzálni a vegetatív felület veszteségét, így egy súlyosabb hernyórágás akár a jövő évi termésre is hatással lehet, mivel a fákat kibillentve a termő egyensúlyból a virágrügyek számát csökkentve vegetatív irányba tolja el a fejlődésüket. Ez a gazdáknak egy pótlólagos veszteség, amely sok esetben nehezen kimutatható, „forintosítható”, de ettől még élő probléma.
A könnyen és a nehezen észrevehető fajok
A gyümölcsfák lombjára a legkönnyebben észrevehető veszélyt a különféle lombrágó hernyók, döntően egyes araszoló lepkék hernyói okozhatják A kis téli araszoló (Operophtera brumata) és társai teljesen nyíltan, szabad szemmel láthatóan „dolgoznak”. Kártételükre főleg a nagyobb erdőségek környezetében levő kiskertekben és gyümölcsösökben lehet számítani.
Ellenük a legkönnyebb a védekezés, hiszen a legolcsóbb, szintetikus piretroid hatóanyagú, kontakthatású készítmények is kiváló hatékonysággal irtják őket. Viszont a kártételek zömét – egyes gradációs évek kivételével – nem ezek a kártevők, hanem másféle lepkék hernyói okozzák.
Rejtőzködő életmód, nehéz védekezés
Hazánkban nagyon gyakoriak a különféle sodrómolyok (Tortricidae spp.). Ezek a kártevők eltérő módon telelnek és éves nemzedék számuk is eltérő. Vannak köztük egy nemzedékes fajok, mint pl. a meglehetősen gyakori feketeszemölcsös rügysodró (Orgya antiqua), két nemzedékes fajok, mint pl. a vörös rügysodrók (Recurvaria spp.) és évente három nemzedék kinevelésére is képes fajok, mint pl. az iloncák.
E kártevők jellegzetessége, hogy a fakadó rügyekből előtörő leveleket és minden más növényi szervet összefognak, összeszőnek, és ennek a szinte gubacsra emlékeztető növényi gomolyagnak a védelme alatt, azt belülről elpusztítva táplálkoznak. A lombrágó hernyók ellen bevethető kontakt hatásmódú készítményekkel nem érhetőek el.
Szövedék mögött védett hernyók
Néhány, ritkább kártevő csoport másképp úszhatja meg a kontakt szerekkel való kezelést. Ezek ugyanis szövedéket készítenek és ennek jótékony védelmében folytatják számunkra igencsak káros táplálkozásukat.
Tipikusan ilyen kártevők a pókhálós molyok (Yponomeuta spp.). Ezek az évente kizárólag egyetlen nemzedéket felnevelő lepkefajok alapvetően monofágok, de sajnos szinte minden fontosabb növényünkhöz tartozik egy ilyen faj.
Még szerencse, hogy eléggé ritkák. De az alma és körtefákon tavasszal erőszeretettel károsító gyűrűslepke (Malacosoma neustria) hernyói is meglepően sűrű szövedék védelmében falják fel a fák lombját.
Miért nem hatnak a kontakt szerek?
Ezekkel a kártevőkkel az a baj, hogy vagy a növény egyes leveleit, vagy a szövedéket húzzák maguk elé károsítás közben, így a legolcsóbb (bár a gyümölcsfák virágzása és a beporzó rovarok jelenléte miatt sokszor nem használható), piretroid hatóanyagú kontakt hatásmódú készítményekkel nem érhetőek el. Más rovarölő szert kell bevetni ellenük. Szerencsére a felszívódó hatásmódú acetamiprid hatóanyag alkalmazására hazánkban szinte mindegyik gyümölcstermő faj esetében van lehetőség.
A Mospilan 20 SG rovarölő szer kiválóan alkalmas az ilyen „elbújós” kártevők elleni védekezésre. További előnye a piretroid hatóanyagú, kontakt szerekkel szemben, hogy hatástartama jóval nagyobb azoknál. Ez adott esetben igen fontos lehet, hiszen egy hosszabb időszakban akár több kártevő faj is felléphet a gyümölcsösben, de kártételüket jó eséllyel más-más időpontban kezdik meg. Egy nagyobb tartamhatású készítménnyel több kártevő fellépése is hatékonyan megelőzhető.
Méhvédelem permetezéskor
Fontos, hogy az acetamiprid hatóanyagú inszekticidek a méhekre és a többi, természetes beporzó szervezetre se jelentenek veszélyt, így a kártétel során gyakorta már virágzó gyümölcsösökben is használhatóak. Lényeges ugyanakkor, hogy a méhek védelme céljából ne keverjük triazol, különösen ne tebukonazol hatóanyagú fungiciddel. Ez a kombináció a mézelő méhekre nézve bizonyítottan halálos.
Amennyiben szeretnénk a gyümölcsfáinkról gyümölcsöket is szüretelni, akkor védjük meg a beporzó rovarokat és tartsuk be ezt a nem túl bonyolult szabályt!
A képek a szerző felvételei.
