Növényvédelem
Növényvédelem

Inváziós kártevők: a burgonyamoly

Inváziós kártevők: a burgonyamoly

Agrofórum Online

A burgonyamoly vagy burgonya-sarlósmoly (Phthorimaea operculella) a burgonya világszerte elterjedt kártevője, mely a Magyarországnál melegebb klímájú területeken a burgonya növényvédelmét alapjaiban meghatározó kártevő. Jelentősége a klímaváltozás miatt tapasztalható fokozódó hőmérsékleti anomáliák miatt a mérsékelt éghajlatú területeken is egyre növekszik.

A faj magyarországi megjelenése ékes példája az évtizedek óta tapasztalható trendnek, miszerint az idegenhonos fajok egyre nagyobb számban jelennek meg a hazai faunában.

Rendszertani besorolása

A burgonyamoly a lepkék (Lepidoptera) rendjén belül a sarlósajkú-molylepkefélék vagy egyszerűen csak sarlósmolyok (Gelechiidae) családjába tartozó faj. Nemének egyetlen hazai képviselője, a Phthorimaea genusz egyetlen tagja, mely előfordul Európában. A nem többi tagja az amerikai kontinens trópusi területein terjedt el, egy-egy fajuk az Arab-félszigeten, illetve Észak-Afrikában honos. Növényvédelmi jelentősége ezek közül kizárólag a burgonyamolynak van. Távolabbi rokonságába ugyanakkor számos kártevő faj is tartozik, ilyen például a hazánkban szintén nemrég megjelent paradicsommoly (Tuta absoluta). A burgonyamoly tudományos nevének jelenlegi alakját csak később nyerte el, így régi szakirodalmakban Gelechia operculella és Gnorimoschema operculella néven is találkozhatunk vele.

Morfológiája

Kistermetű molylepke, hossza 10 mm körül, szárnyfesztávolsága 12-17 mm körül alakul. A valamivel nagyobb termetű nőstények szárnyaikon jellegzetes alakú foltot viselnek, melyek összecsukott állapotban együtt X-alakot formáznak (1. kép).

1. kép: A burgonyamoly imágója (nőstény)
(Fotó: Horváth D.)

A hímek ezzel szemben elülső szárnyaikon csupán párhuzamos pontsorokat viselnek, melyek nagyobb foltokká is összeolvadhatnak, de X-alakot ilyen esetben sem formáznak. Az elülső szárnyak alapszíne mindkét ivar esetében általában barnásszürke. A hátsó szárnyak színe világosszürke, jellegzetes mintázat nélkül. Mindkét szárnypár hátsó részét hosszú rojtok szegélyezik (2. kép). A csápok hosszúak, vékonyak, a hím esetében fejlettebbek.

2. kép: Preparált burgonyamoly példány
(Fotó: Caroline Harding)

A gömbölyű tojások mérete 1 mm körüli, színezetük kezdetben áttetsző, majd a piszkosfehértől a sárgáson át a világosbarnáig terjedhet. A kikelő lárvák valódi hernyók, színezetük világos, enyhén barnás, a fejtok sötétbarna (3. kép).

3. kép: A burgonyamoly hernyója
(Fotó: David Jones)

Öt lárvastádium után a kifejlett hernyók mérete majdnem egy centiméter. E lárvák a gumón kívül a rügyek közelében szövedékből bábkamrát készítenek, ennek menedékében kerül sor a bábozódásra. A bábok színezete kezdetben sárgás, majd idővel bebarnulnak (4. kép).

4. kép: A burgonyamoly fiatal (balra) és idősödő (jobbra) bábja
(Fotó: Horváth D.)

Elterjedése

A burgonyamoly őshazája egybeesik a burgonya géncentrumával, ami Dél-Amerika nyugati részét jelenti. Világméretű terjedését már korán megkezdte, a 19. század közepén Ausztráliából és térségéből jelentették kártételét, később a századfordulón Indiából. Az 1980-as évek elején már Oroszországban is előkerült. Mára a világ szinte valamennyi burgonyatermesztő régiójából ismert (5. kép).

5. kép: A burgonyamoly világszintű elterjedése (Adatok: CABI.org, térkép: Horváth D.)

Magyarországi megjelenését már 1926-ban megjósolták, tényleges felbukkanása azonban 2015-ig váratott magára. 2015 őszén a Magyarország határától csupán 17 kilométerre található Laskó (Horvátország) településen ütötte fel fejét, ahol egy családi gazdaság teljes beraktározott készletét, mintegy két tonna burgonyát tett tönkre. Néhány héttel később a Baranya megyei Komlóról került elő. 2016 őszén a szintén Baranya megyei Nagykozár településen találkoztunk a fajjal és kártételével. Ezek alapján kijelenthető, hogy a burgonyamoly a dél-dunántúli régióban immár meghonosodott, a stabilnak tűnő populáció további terjedése várható. Országos elterjedésének vizsgálata 2017 tavaszán kezdődik meg.

Az invazív kártevők terjeszkedését legjobban az emberi tevékenységek segítik elő. Számos faj megjelenése egy-egy területen elképzelhetetlen lenne emberi beavatkozás nélkül. A burgonyamoly ugyanakkor kiváló önálló terjedési potenciállal is rendelkezik, hisz déli megjelenése arról tanúskodik, hogy az európai kontinensen belüli terjeszkedéshez már nincs szüksége emberi segítségre.

Tápnövényei és kártétele

A burgonyamoly oligofág (kevés tápnövényű) rovar. Tápnövényei a burgonyafélék (Solanaceae) családjából kerülnek ki, ami azonban nem azt jelenti, hogy a család összes növényfaját egyformán szívesen fogyasztja. Táplálkozásában erős preferencia jelenik meg. Legkedveltebb tápnövénye a burgonya, melyen világszerte jelentős károkat okoz. A burgonyán kívül egyéb kultúrnövényeket (tojásgyümölcs, paradicsom, paprika, dohány, perui földicseresznye stb.), valamint gyomnövényeket is (fekete csucsor /Solanum nigrum/, csattanó maszlag /Datura stramonium/ stb.) elfogyaszthat, bár szaporodni csak akkor képes, ha burgonya, paradicsom vagy tojásgyümölcs is rendelkezésére áll.

Erős preferenciája miatt jelentős kártételt leginkább a burgonyán okoz. Kártételét két részre oszthatjuk, hisz hernyója mind szántóföldi, mind raktározott körülmények között károsít. A szántóföldi kártétel a mérsékelt égövben kisebb jelentőségű, jelentősége inkább a trópusi területeken nagyobb. Szabadföldön a hernyók a levelekben aknáznak, mindig előnyben részesítve a fiatal növényi részeket. A szabálytalan aknákat a sérülés súlyosságától függően nekrózis kísérheti (6. kép).

6. kép: A burgonyamoly hernyójának levélkártétele
(Fotó: Government of Western Australia)

A lombkártétel azokon a területeken lehet jelentős, ahol a magas hőmérséklet és a kedvező környezeti feltételek miatt évente sok nemzedék alakul ki. Ilyen esetekben a lombvesztés a termésmennyiségben is megmutatkozhat. Magyarországi körülmények között a lombkártétel várható jelentősége jóval kisebb a vélhetően kisebb nemzedékszámnak köszönhetően.

Másik – jelentősebb – kártételi forma a gumókártétel. A nőstények tojásrakása, a gumók „fertőződése” jellemzően már a szántóföldön megtörténik. Amennyiben zöld lombfelület nem áll rendelkezésre, a száraz, kirepedezett talaj résein keresztül a tojásrakásra készülő nőstények képesek lehatolni a gumóig, tojásaikat annak közelében elhelyezni. A tenyészidőszak vége felé, a burgonya leveleinek, szárának száradásakor a lárvák is elhagyhatják a növényt és a talaj repedésein keresztül a gumóban keresnek menedéket és táplálékot. Ebből a szempontból (is) hátrányosabb helyzetben vannak a kötöttebb, könnyen cserepesedő talajon gazdálkodók, hisz laza, repedésmentes talajon a gumókat nehezebben érik el a kártevők, amíg a föld alatt vannak.

A gumók „fertőződésére” legnagyobb rizikó a betakarításkor áll fenn, olyan esetekben, ha a talajból való kiforgatás és a gumók összegyűjtése, elszállítása nem kapcsolódik össze szorosan (kisüzemi technológiák, kétmenetes betakarítás), a burgonya huzamosabb ideig a talaj felszínén van. A nőstények ilyen esetben a gumókat könnyedén megtalálják, tojásaikat a gumókra, a rügyek közelébe helyezik. A kikelő hernyók a rügyek mellett befúrnak a gumóba, ahol vékony, ürülékkel, szövedékkel és lárvabőrökkel szennyezett járatokat vájnak a gumóhúsba. Az ürülékes szövedék gyakran megjelenik a gumó felszínén is, ilyen esetekben a fertőzés könnyedén észlelhető (7-8. kép).

7. kép: A hernyókártétel jellemző tünete: ürülék a gumó rügyeinek közelében
(Fotó: Horváth D.)

8. kép: A hernyókártétel jelei a gumó felszínén
(Fotó: Horváth D.)

A lárvajáratok jellemzően nem hatolnak mélyen a gumóba, a héj alatti 1-2 cm-es mélységben található a járatok többsége, ez azonban gyakran az egész gumóra kiterjed, így a burgonya teljes egészében használhatatlan lesz (9. kép).

9. kép: Károsított burgonyagumó hámozás után
(Fotó: Horváth D.)

Súlyos esetben a betárolt burgonya 100%-a károsodhat, az ilyen termény étkezési célokra többé nem használható fel. A sérült gumók fokozottan ki vannak téve a különböző tárolási betegségeknek.

Életmódja 

A bábból való kikelés után 16-20 órával az imágók megkezdik a párzást. A nőstények által kiválasztott szexferomon csalogatja a hímeket, így a fajtársak könnyedén egymásra találnak. A párzást követően a nőstények tojásrakásba kezdenek. A tojások száma erősen függ a nőstények tápláltságától, 40-290 között változik. A tojásokat a körülményektől függően egyesével vagy kisebb csomókban (2-20 db) rakja le a levelek bármely oldalára a főér közelébe. A tojások kelése és a lárvák fejlődése hőmérséklet függvénye, a teljes folyamat 16-67 napot vehet igénybe. Mérsékelt égövi, mediterrán területeken a fajnak általában 2-3 szabadföldi generációja fejlődik ki évente, a trópusokon azonban akár 13 nemzedék is létrejöhet egy évben (de nem egy növény tenyészidőszaka alatt).

Életmódjára hazánkban egyelőre nincsenek megfigyelések, itthon várhatóan évente egy nemzedéke fejlődik majd ki, mely kiegészül a raktárban szaporodó nemzedék(ek)kel.

A burgonyamoly éjszakai életmódot folytat, aktivitását szürkületkor kezdi. Mind a párzásra, mind a tojásrakásra az éjszaka folyamán kerül sor. A faj egyedei kiválóan repülnek, egy egyed akár 10 kilométeres távolságot is képes megtenni egyhuzamban, ugyanakkor feltétlenül igénylik a szélcsendet, 5-6 m/s szélsebesség fölött már nem képesek repülni.

Megelőzés, monitorozás, védekezés

A burgonyamoly szabadföldi lombkártétele egyrészt szerény mértéke miatt nem érdemel különösebb figyelmet, illetve a tenyészidőszakban a burgonyabogár ellen kivitelezett inszekticides permetezések megfelelő védelmet nyújtanak a kultúrnövénynek a burgonyamoly ilyen jellegű kártétele ellen is.

A faj már bekövetkezett gumókártételének kezelésére nincs lehetőség, így a hangsúly mindenképpen ennek megelőzésén van. A megelőzés során olyan alapvető agrotechnikai módszerek kerülnek előtérbe, mint a vetésforgó megfelelő alkalmazása, árvakelésű burgonya megjelenésének megakadályozása, Solanaceae családba tartozó gyomnövények különös figyelemmel történő irtása. A tenyészidőszak alatt a kirepedezett, cserepes talaj lehetőséget biztosít arra, hogy a kártevő már a betakarítás előtt károsítsa, vagy a tojásait elhelyezze a gumón, így az ilyen talajállapotot ebből a szempontból is fontos lenne elkerülni. A burgonya betakarítása során előnyben kell részesíteni azon technológiákat, melyekkel elkerülhető, ahogy a gumók huzamosabb ideig álljanak a táblán a betárolás előtt, hisz ilyenkor a termény ki van téve a tojásrakásra készülő nőstényeknek. A betárolás során fontos a gumók alapos átvizsgálása. „Fertőzött” gumót semmiképp sem szabad betárolni, az ilyen növényi részek mihamarabb megsemmisítendők.

A gumókártétel legjellemzőbb forrásai a nem megfelelő tárolási körülmények. Enyhe időjárási viszonyok esetén az esetlegesen raktárhelységbe bekerült kártevők folytatják életciklusukat, illetve, ha a betárolt termény nem izolálható megfelelően, a „fertőzés” a betárolás után is bekövetkezhet. A megoldás a tárolók hűtése, mely sajnos sok esetben nem valósítható meg, a termelőkre pedig olyan plusz terheket ró, melyek a burgonyatermesztés jövedelmezőségét erősen megkérdőjelezik. A szabályozható légterű tárolókban a hőmérsékletnek 10 °C alatt kell maradnia, s bár egyes tanulmányok azt mutatják, hogy rövidebb ideig akár –6 °C-ot is képesek elviselni, az életfolyamatok olyan szintre lassulnak, hogy a kártételi küszöböt átlépni nem tudják.

A faj szántóföldi előrejelzése is lehetséges. Szexferomonja ismert, fő összetevői az (E4-Z7) tridecadienil-acetát és az (E4-Z7-Z10) tridecatrienil-acetát, melyek mesterségesen is előállíthatók és felhasználhatók feromoncsapda készítésére. A kereskedelmi forgalomban is kapható (CSALOMON®) fajspecifikus ragacslapos csapdával a rajzás nyomon követhető.

A burgonyamoly elleni biológiai védekezésre számos külföldi példa van, melyek természetes ellenségek egész sorát vonultatják föl a vírusoktól a fonálférgeken át a parazitoid és ragadozó rovarokig, e technikák azonban legtöbb esetben a mai napig kísérleti fázisban vannak. Egyes országokban különböző növények (Eucalyptus, Lantana, Minthostachys) szárított vagy porított leveleit természetes repellensként alkalmazva sikeresen szorították vissza a raktári kártételt. Bíztató eredmények láttak napvilágot a burgonyamollyal szembeni rezisztencianemesítés terén is. Bár rezisztens fajtát előállítani eddig nem sikerült, ez nem tűnik lehetetlennek.

Összességében elmondható, hogy Magyarország faunájára új kártevőként a burgonyamoly eddig nem ismert kihívások elé állítja a burgonyatermesztőket. A faj magyarországi terjeszkedésének figyelemmel kísérése, a technológiai fegyelem betartása, illetve a megfelelő tárolási körülmények megteremtése és fenntartása elengedhetetlen kelléke a faj elleni sikeres védekezésnek, és a terjedés lassításának.

Irodalom

  • EPPO (2014): PQR database. Paris, France: European and Mediterranean Plant Protection Organization. http://www.eppo.int/DATABASES/pqr/pqr.htm
  • Golizadeh, A., Esmaeili, N. (2012): Comparative life history and fecundity of Phthorimaea operculella (Lepidoptera: Gelechiidae) on leaves and tubers of different potato cultivars. Journal of Economic Entomology, 105, 1809-1815. doi: 10.1603/EC12144.
  • Horváth D., Fazekas I., Keszthelyi S. (2016): Phthorimaea operculella (Zeller, 1873), First Record of an Invasive Pest in Hungary (Lepidoptera, Gelechiidae). Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica, DOI: 10.1556/038.51.2016.2.18
  • Jablonowski J. (1926): A kolorádói burgonyabogár, a burgonyamoly és egyéb burgonyabetegségek. Rovartani közlemények, 1(3): 96-97.
  • Rondon, S. I. (2010): The Potato Tuberworm: A Literature Review of Its Biology, Ecology, and Control. American Journal of Potato Research, 87:149–166.
  • Trivedi, T. P., Rajagopal, D. (1992): Distribution, biology, ecology and management of potato tuber moth, Phthorimaea operculella (Zeller) (Lepidoptera: Gelechiidae): a review. International Journal of Pest Management 38, 279-285. doi: 10.1080/09670879209371709

Szakmázzunk a Bayer-rel! - A repce keléséhez kedvező időjárás a kártevőknek is kedvez

2019. november 4. 10:23

A kelő és a fiatal repceállományoknál kiemelt figyelmet kell fordítani a kártevők elleni védelemre.

A repce őszi fejlődésének veszélyei

2019. október 27. 06:36

A repce korai vetése esetén a gazdálkodók mesterségesen megnyújtják a repce vegetációs időszakának őszi szakaszát. Ennek eredményeként hatalmas, akár 13-17 levéllel rendelkező repcenövények állománya alakulhat ki.

Növénykórtani veszélyek a kalászosokban ősszel

2019. október 26. 06:38

A veszély jelen időszakban nem az őszi kalászosok – néhol még csak kelésben levő – állományaiban található, hanem az előző évi gabonavetések megmaradt árvakeléseiben.

Késő őszi rovartani problémák a repcében

2019. október 25. 09:36

Az egyre inkább nyár végére emlékeztető őszi időjárás, a korábbi időszakoknál melegebb és hosszabb „vénasszonyok nyara” a fiatalkori károsítók leküzdése után még egy újabb kihívás elé állítja a repcét termesztő gazdákat.

Inváziós kártevők: az ázsiai lombfacincér

2019. január 26. 08:36

Az Inváziós kártevők sorozatban e hónapban az ázsiai lombfacincér és a citruscincér földrajzi elterjedésével, életmódjával és tápnövénykörével ismerkedhetnek meg. E rovarok egyelőre még nem jelentek meg hazánkban, de érkezésükre számítanunk kell.

Az ázsiai márványospoloska

2019. január 24. 04:36

Hazánkból az eredetileg kelet-ázsiai elterjedésű ázsiai márványospoloska első egyedei 2013 őszén kerültek elő. A Magyarországon is általánosan elterjedt bencepoloskával téveszthető össze. E szélsőségesen polifág faj elleni védekezés során a fő hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni.

Szélesatka – Polyphagotarsonemus latus

2019. január 19. 07:36

Egy 2014-ben tapasztalt méhpusztulás után az elhullott rovarok testéből acetamiprid és tebukonazol hatóanyag-maradék volt kimutatható. Ennek alapján merült fel a gyanú, hogy e két, méhekre nem veszélyes hatóanyag együttes kijuttatása okozhatta a pusztulást. A cikk szerzője arra volt kiváncsi, hogy a rovarölő acetamiprid és a gombaölő tebukonazol együttes kijuttatása okoz-e mortalitást, és ha igen, akkor annak mértéke mekkora a házi méhen.

A selyemfényű puszpángmoly

2018. október 18. 03:38

A selyemfényű puszpángmoly 2010–11. évi, nyugat-magyarországi észleléseket követően rohamosan terjedt szét az országban. A faj életmódjáról, kártételéről és az ellene való védekezés lehetőségeiről nyújt áttekintést a cikk.