Növényvédelem
Növényvédelem

Inváziós kártevők: Amerikai fehér medvelepke

Inváziós kártevők: Amerikai fehér medvelepke

Agrofórum Online

Magyar nyelvterületen két néven is említik a fajt. Egyrészt a címben is szereplő „medvelepke”-ként, ami a hivatalosan is elfogadott, és ami arra utal, hogy a faj a lepkék rendjén (Lepidoptera) belül az Erebidae családba (nincs magyar neve), a medvelepkék alcsaládjához (Arctiinae) tartozik (a medvelepkék nemrég még külön család voltak, Arctiidae néven).

A másik, a „szövőlepke” megnevezés, feltehetően a hernyói által kiválasztott szövedékre, összeszőtt levelekre utal. Ez utóbbi megnevezés használata megtévesztő, mivel a „szövőlepke” név a magyarban már „foglalt”. Így nevezzük ugyanis ma a Lasiocampidae családba tartozó fajokat.

Mindenestre, ha beírjuk a Hyphantria cunea mindkét magyar nevét a keresőbe, közel azonos számú találatot kapunk, ami azt jelenti, hogy a köznyelvben és a szakmai írásokban, mindkét magyar megnevezést párhuzamosan használják.

Elterjedése

Őshazájának az Észak-Amerikai kontinenst tartják, ahol mindenütt megtalálható egészen Kanada déli részéig. Európába Magyarországon keresztül juthatott be, mivel itt Budapesten (Csepeli-szabadkikötő) fogták az első példányait az 1940-es évek elején. Igaz, hogy akkor még nem azonosították be faji szinten, csak később, 1945 után határozták meg, miután a lepkegyűjtemény visszakerült eredeti helyére, a Baross utcába. A kezdetben ritkaságnak számító lepke a 40-es évek végétől okozott pánikot, amikor tömegesen jelent meg az útmenti eperfákon és a gyümölcsösökben, sokszor jelentős károkat okozva. Innen terjedt aztán tovább a környező államokba (1. ábra).

1. ábra: Az amerikai fehér medvelepke terjedése Magyarországon és a Kárpát-medencében
(Nagy és mti. 1953 nyomán)

Az Eurázsiai kontinens keleti végébe, Dél-Koreába, majd Kínába Japánból került be, ahová a II. világháború végén az amerikaiak hurcolhatták be. Azóta már jelezték Mongóliából (2003), Iránból (2003), Grúziából (2006) stb. Új-Zélandon 2003-ban fogták az első egyedeket, feltehetően szintén emberi közreműködés révén juthatott oda.

Leírás, életmód

Maga a lepke (imágó) teste 11-16 mm, szárny-fesztávolsága ennek a duplája (a nőstények 1-2 mm-rel rendszerint nagyobbak). Jellemző rájuk, hogy tiszta fehérek (1. kép), de találunk köztük fekete pettyes szárnyú példányokat is (f. textor) (2. kép). Mivel ezek aránya a hím lepkéknél nagyobb, egyesek hajlamosak a nemeket ez alapján (is) elkülöníteni.

1. kép: Amerikai fehér medvelepke imágó
(Fotó: Bodor J.)

2. kép: Az amerikai fehér medvelepke “fekete pöttyös’ változata, a Hyphantria cunea f. textor
(Fotó: Bodor J.)

Párosodás után, apró, gömbölyded tojásaikat, egyrétegű csomókban (400-1300), a levelek fonákára helyezik. A kikelő kis lárvák, miután elfogyasztották a tojásburkot, a leveleken táplálkoznak. Kezdetben, napi lombfogyasztásuk csekély, viszont ahogy nőnek, ez a mennyiség tekintélyesre duzzad. A körülményektől függően, a lárvastádium 24-57 nap között változik. Maguk a lárvák sárgászöld színűek és szőrösek (3,4. kép).

3. kép: Amerikai fehér medvelepke hernyók
(Fotó: Bodor J.)

4. kép: Amerikai fehér medvelepke kifejlett hernyói
(Fotó: Haltrich A.)

 

Ahogy a faj (egyik) nevében is benne van, a kis hernyók sűrű szövedéket hoznak létre a növényen. Kezdetben csak néhány levelet szőnek össze, de ez aztán kiterjed egész hajtásrészekre, a lombkorona jelentős részére. Ezeket a szövedékkel borított hajtásokat, ágakat nevezzük aztán „nagy nyári hernyófészkeknek” (5. kép). A fészkek a lombkorona felső, külső, naposabb részein jelennek meg először.

5. kép: Amerikai fehér medvelepke hernyófészke
(Fotó: Haltrich A.)

A fiatal lárvák csoportosan táplálkoznak a szövedék védelme alatt (hámozgatnak), a kifejlettek viszont szétszélednek. Ilyenkor már a teljes levelet elfogyasztják, tarrágást okozva.

A kifejlett hernyók bábozódásra megfelelő helyet keresnek maguknak (néha több száz méterre a károsított növénytől!), ahol a maguk által szőtt gubóban (kokonban) bebábozódnak (6. kép).

6. kép: Amerikai fehér medvelepke kokonok
(Fotó: Bodor J.)

Magyarországon 2 nemzedéke van. Az első nemzedéket, a bábként áttelelt, május végén rajzó lepkék alkotják. A második nemzedék nyár végén jelenik meg, ennek bábjai telelnek aztán át, a hernyók által készített gubókban. Kezdetben, az ötvenes-hatvanas években, meleg száraz nyarak után egy 3-dik, csonka nemzedék megjelenését is észlelték, de ennek képviselői rendszerint elpusztultak, nem tudtak áttelelni (szakirodalmi adatok 4 nemzedékéről is tudósítanak, de nem nálunk).

Tápnövények 

Kiskertekben leggyakrabban az alma-, a cseresznye- és a diófákat károsítják, de megfigyelték már táplálkozásukat több mint 626 növényfajon. Tápnövényei között megkülönböztetünk elsőrendű tápnövényeket, melyeken optimális a faj fejlődése (kőrislevelű juhar, eperfák, szilva, alma, cseresznye stb.), másodrendű tápnövényeket, valamint harmadrendűeket. A másodrendű tápnövények közé tartozik a legtöbb fás szárú növény (kivéve az örökzöldek!), de ezeket inkább csak gradáció alkalmával fogyasztja. Ezeken fejlődési ideje hosszabb, a természetes mortalitása is nagyobb. A harmadrendű tápnövények száma a legnagyobb, ide örökzöldek, lágyszárúak is tartoznak, ezeket a tarrágás után szétmászó hernyók fogyasztják, kényszerből.

Kárképe

Kezdetben a fiatal hernyók a levelek fonákján hámozgatnak, leveleket szőnek össze, majd az egész hajtást sűrű szövedékkel vonják be. Ezek a hernyófészkek már messziről észrevehetőek, mivel a cserjék, fák ágainak a csúcsán helyezkednek el. Ahogy a lárvák fejlődnek, mind több levelet, ágrészt szőnek össze, fogyasztanak el, a végén a hajtások száradását, pusztulását okozva (7. kép).

7. kép: Amerikai fehér medvelepke kárképe
(Fotó: Haltrich A.)

Itt kell megemlítenünk, hogy az amerikai fehér medvelepke kárképét sokan összetévesztik a pókhálósmolyokéval (Yponomeutidae) (8. kép).

8. kép: Pókhálós kecskerágómoly tarrágása a Budaörsi út mellett
(Fotó: Haltrich A.)

Ebből a lepkecsaládból Magyarországon közel 20 faj fordul elő, szembetűnő kárképeket okozva. Ezeket, többé-kevésbé a tápnövény alapján lehet egymástól megkülönböztetni, mivel oligofág fajokról van szó. Így a kecskerágóféléken a pókhálós kecskerágómoly (Yponomeuta cognagella) hernyófészkeit találjuk (ez a leggyakoribb az utóbbi években!) (9. kép), a zelnicemeggyen pedig elsősorban a pókhálós májusfamoly (Y. evonymella) fordul elő stb. (10. kép).

9. kép: Pókhálós kecskerágómoly kárképe
(Fotó: Haltrich A.)

10. kép: Pókhálós májusfamoly szövedéke Prunus padus törzsén
(Fotó: Haltrich A.)

Lárváik nem szőrösek, ezért a szőrös amerikai fehér medvelepke hernyóktól könnyen megkülönböztethetők (11. kép).

11. kép: Pókhálós kecskerágómoly lárvák
(Fotó: Haltrich A.)

Magukat az imágókat (kifejlett egyedeket), egymástól, még a szakemberek is nehezen tudják egymástól elkülöníteni (12. kép).

12. kép: Pókhálósmoly imágó
(Fotó: Bodor J.)

A kárképek elkülönítését az is megkönnyíti, hogy a tojás alakban áttelelő pókhálós molyok jóval korábban, már április végén, május elején megjelennek, míg a bábként telelő amerikai fehér medvelepke hernyófészkei csak május végén figyelhetők meg.

A pókhálós molyok is folyamatosan bővítik a fészküket, a végén egész ágrészeket, sőt az egész növényt behálózva, tarra rágva azt. A kifejlett amerikai fehér medvelepke hernyók az utolsó stádiumban már nem maradnak csoportosan a szövedék védelmében, hanem szétmásznak a lombkoronában.

De a leglényegesebb különbség, ami a kártételüket illeti, hogy a pókhálós molyok, fejlődésüket már június elején befejezik (tovább nem táplálkoznak) és már csak a következő évben károsítanak ismét. És mivel táplálkozásukkal gazdasági kárt nemigen okoznak (legfeljebb esztétikait!), egynemzedékűek, a leveleitől megfosztott növény pedig hamarosan ismét belombosodik, ellenük csak ritkán szoktak vegyszeres védekezést alkalmazni.

Természetes ellenségek

Az amerikai fehér medvelepke természetes ellenségeit sokan kutatták belföldön és külföldön egyaránt. A lepketojásokat és a fiatal lárvákat katicabogár és zöldfátyolka lárvák fogyasztják, de hangyák és fülbemászók is. A hártyásszárnyú parazitoidok közül gyilkosfürkész (Braconidae), fémfürkész (Chalcididae) és fürkészdarázs fajokat (Ichneumonidae) sikerült kinevelni a lárvákból, ill. bábokból. A fürkészlegyek (Tachinidae) közül a Tachina larvarum bizonyult a legnagyobb jelentőségűnek. Egyes feltételezések szerint, Magyarországon, a Hyphantria cunea populáció 15-30%-át, de egyes helyeken akár 80-100%-át is elpusztította. Csak Magyarországon 22 madárfajnál figyelték meg, hogy fogyasztja a hernyóikat.

Védekezés

Mechanikai, fizikai védekezés

Legegyszerűbb és legkörnyezetkímélőbb megoldás a hernyófészkek levágása és elégetése. Magas fákról a hernyócsomókat hernyózóollóval is levághatjuk. A legjobb eredményt az ún. csúcsfészkek eltávolításával érhetjük el, minél korábban, amíg a hernyók még fiatalok és nem rajzottak szét a fa koronájában. A fejlettebb hernyók esetében, nemcsak az a gond, hogy a hernyófészek nagysága miatt nagyobb ágrészeket kell eltávolítanunk, hanem az is, hogy zavarásra ilyenkor már a lárvák ledobják magukat és ezáltal szétterjednek.

A lemetszett fertőzött hajtás hernyófészkét azonnal megsemmisíthetjük eltaposással vagy elégetéssel. Vannak, akik az égetést magán a fán végzik el. Ennek egyik primitív, de egyszerű módja, ha hosszú karókra rögzített, dízelolajba áztatott égő fáklyát használunk. Praktikusabb viszont, ha a bitumenes szigeteléseknél is használatos gázégőt vetjük be.

A mechanikai védekezést az első nemzedék ellen május végén (a rajzásától függően), a második ellen augusztus közepe-vége között célszerű végezni.

A már kifejlett, bábozódáshoz készülődő hernyókat hullámpapír-, vagy ún. Zágoni-féle öv segítségével is begyűjthetjük (Zágoni-féle öv = kisebb kévényi szalma a törzs köré felkötve).

Árnyoldala az égetésnek és azonnali megsemmisítésnek, hogy ilyenkor a hernyókban, és később a bábokban található, parazitoidok is (fürkészdarazsak, fürkészlegyek) óhatatlanul megsemmisülnek. Viszont, ha a hernyóöveket, de legalább is azokat, melyekben sok báb van, egy ládába helyezzük és 3 mm lyukbőségű hálóval lekötve hagyjuk a következő év június közepéig, lehetőséget adunk a természetes ellenségeknek, hogy kifejlődjenek és távozzanak, tovább végezve (számunkra) áldásos tevékenységüket.

Vegyszeres megoldás

Az amerikai fehér medvelepke elleni kémiai védekezés kivétel nélkül a fiatal lárvák ellen irányul. Az imágók rajzása szexferomon csapdákkal figyelhető meg (régen fénycsapdákat használtak). Az imágók észlelését követően mintegy 10 nap elteltével jelennek meg a fiatal lárvák, amelyek hernyófészket hoznak létre és ezen belül táplálkoznak. A fiatal lárvák a növényvédő szeres permetezésekre nagyon érzékenyek. A lárvák ellen számításba jövő rovarölő szerek egy része ingerületvezetést gátlók (pl. Steward) csoportjából kerül ki. Ugyancsak hatásos a lárvák ellen a Dipel DF baktérium biopreparátum. A Dipel DF baktérium biopreparátum a Bacillus thuringiensis baktériumtörzset tartalmazza, ami lepkelárvák ellen hatásos. Előnye, hogy nem jelent veszélyt a hasznos szervezetekre, nem halmozódik fel az élelmiszerekben (munkaegészségügyi várakozási idő 0 nap, élelmezés-egészségügyi várakozási idő 2 nap).

A vegyszeres védekezés addig lehet eredményes, amíg a hernyók csoportosan élnek. A szétszéledő, idős hernyók elpusztítása sokkal nehezebb. A hernyófészek szövedéke megakadályozza, hogy a permetlé jelentős része elérje a lárvákat, de mivel rákerül a környező levelekre is, melyeket a hernyók hamarosan szintén beszőnek és elfogyasztanak, így a kezelés a végén eléri célját.

A növényvédő szeres permetezéseket 25 °C alatti hőmérsékleten, a csomagolóburkolaton feltüntetett munkavédelmi szabályok figyelembevételével ajánlott elvégezni. Meleg nyári napokon a kora esti, illetve hajnali kezelés javasolt.

Jelentősége

Az amerikai fehér medvelepke ellen, még 2007-ben is, mivel szerepelt a karantén kártevőket felsoroló listákon, kötelező volt a védekezés.

Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1950-es évek közepén, a szomszédos Jugoszláviában, de nálunk is nemzetközi Hyphantria kutató laboratóriumokat hoztak létre. A fajról 1953-ban külön könyv is megjelent, amit 2009-ben digitalizáltak is. (Nagy Barnabás Reichart Gábor és Ubrizsy Gábor: „Amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea Drury) Magyarországon”.)

Ma már elmondhatjuk, hogy mint veszélyes kártevőnek, inkább múltja van, mintsem jelene. Az elmúlt 30 évben, komoly, országos károsításáról nincs tudomásunk, még ha egyes években fel is felbukkan házikertekben, gyümölcsösökben.

Hogy mi ennek az oka, pontosan nem tudjuk. A felmelegedéssel járó klímaváltozás kedvező kellene, hogy legyen számára, akár egy 3-dik nemzedék is megjelenhetne. De nem jelenik meg. Lehetséges, hogy a természetes ellenségek tartják sakkban? Ausztriában 2007-ben felkerült a veszélyeztetett fajok közé a Vörös Listájukra. Nálunk ennyire azért nem ritka. A lepkékkel foglalkozó szakemberek elbeszéléséből tudjuk, hogy rendszeresen találkoznak vele, néha tucatszám figyelhetők meg imágói, elsődleges tápnövényének, a kőrislevelű juharnak a törzsén.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnénk megköszönni Dr. Pénzes Bélának, hogy átnézte, javította a védekezéssel kapcsolatban írottakat.

A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.

Az AF szaklap átszerkesztett változata Dr. Haltrich Attila, Dr. Bodor János: Amerikai fehér medvelepke Hyphantria cunea Drury, 1773 (2017. 07.40. old.) című írása alapján.

Irodalom

  • Balás G., Sáringer Gy. (1982): Kertészeti kártevők. Akadémiai Kiadó. Budapest
  • Huemer, P. (2007): Rote Liste ausgewählter Nachtfalter Österreichs (Lepidoptera: Hepialoidea, Cossoidea, Zygneoidea, Thyridoidea, Lasiocampoidea, Bombycoidea, Drepanoidea, Noctuoidea). In: Wallner, R. M.: Rote Listen gefährderten Tiere Österreichs. Grüne Reihe Band 14/2: 345-346.
  • Kean J.M. and Kumarasinghe L. (2007): Predicting the seasonal phenology of fall webworm (Hyphantria cunea) in New Zealand. New Zealand Plant Protection 60: 279-285.
  • Mészáros Z. (1993): Pókhálós molyok (Hyponomeutidae). In: Jermy T., Balázs K. (szerk.). A növényvédelmi állattan kézikönyve 4/a, Akadémiai Kiadó, Budapest. p.131-134.
  • Reichart G. (1993): Amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea Drury). In: Jermy T., Balázs K. (szerk.). A növényvédelmi állattan kézikönyve 4/b, Akadémiai Kiadó, Budapest. p.695-705.
  • Ronkay L. (2017): Invazív és behurcolt lepkék. Magyar Tudomány. 178: 4. p: 386-399.
  • Szeőke K., Csóka Gy. (2012): Jövevény kártevő ízeltlábúak áttekintése Magyarországon. Lepkék (Lepidoptera). Növényvédelem. 48, 3, 105 –115.

Megelőző védekezéssel egészséges marad az állomány

2019. július 16. 11:56

A napraforgóra – de sok esetben a repcére és a szójára is – specializálódott gombák számára is egyre kedvezőbbek a szántóföldi feltételek.

A szárrozsda hazai felbukkanásáról

2019. július 2. 07:59

A szárrozsda meglehetősen későn jelent meg, így a tápnövényeinek számító kenyérbúzafajták túlnyomó többsége már túlságosan érett volt ahhoz, hogy a kórokozó megtámadja. Viszont a nagyon hosszú tenyészidejű fajták, hibridbúzák, illetve egyes szintén hosszú tenyészidejű pelyvás gabonák (tönke, tönköly) még eléggé zöldek most is ahhoz, hogy a szárrozsda rajtuk megtelepedjen.

Lehet egy gonddal kevesebb?

2019. június 20. 11:57

Hatékony kezelésekkel előzzük meg az amerikai kukoricabogár lárvák inszekticid rezisztenciájának kialakulását.

Veszélyes kártevők: Amerikai kukoricabogár

2019. június 19. 04:37

Az amerikai kukoricabogár a legjelentősebb kukorica kártevőink közé tartozik. A kártétele a hektáronkénti 5-10 q-tól a teljes termésveszteségig terjedhet. A lárva és az imágó egyaránt kártevő.

Kedvezmények közvetlenül a felhasználóknak - Arassa le Ön is a hasznot a Bayer-rel!

2018. március 30. 19:24

Azonnal beváltható árkedvezmény, vagy szakmai ajánlatok közül választhat, ha regisztrál a www.gazdahaszna.hu oldalon.

Aratás előtt: csapatokban gyülekeznek a gabonaszipolyok

2018. június 6. 08:07

Az elmúlt héten is folytatódott a fülledt nyári meleg időjárás. A fülledtséget csak néha szakította meg egy-egy zápor- zivatar, mely sok helyen okozott károkat a vetésekben. A hirtelen lezúduló csapadék megdöntötte az érőfélben levő kalászos gabonaféléket, melyek már így várják ki az aratás kezdetét. 

Újdonságok, aktualitások a növényvédelem területén – XIII. Növényorvos Nap Gödöllőn

2018. november 27. 10:02

A Szent István Egyetem Gödöllői Campusának aulája adott otthont november 14-én a XIII. Növényorvos Napnak. A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara (NMNK) és a SZIE Gödöllői Campusának meghívására a rendezvényre érkezők száma meghaladta a nyolcszázat.