Agresszíven terjeszkedő idegen növény- és állatfajok válnak komoly kockázatot jelentő, az erdő- és mezőgazdaságban számottevő veszteséget okozó károsítóvá. Egy három betűből álló angol nyelvű rövidítés: IAS (Invasive Alien Species) azaz inváziós idegenhonos fajok a gyűjtő neve azon fajoknak, amelyek más földrészre kerülve okoznak súlyos problémát. Ezek csoportjában olyan hazánkban is ismert rovarfajok találhatók, mint pl.: a szőlő-gyökértetű (Daktulosphaira vitifoliae – első hazai észlelése: 1875), kaliforniai pajzstetű (Diaspidiotus perniciosus – 1928), az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea – 1940), a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata – 1947), a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis – 1990), a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella – 1991), az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera – 1995) stb.

Ebben a csapatban van számos ízeltlábú faj, amely a raktározott növényi terményeket és termékeket károsítja. Ilyen a kaprabogár is. Ezek tevékenysége annál is inkább nevezhető kiemelten jelentősnek, mert a már megtermelt, betakarított vagy a már részben feldolgozott terményt pusztítják és teszik sok esetben fogyasztásra, takarmányozásra, illetve további feldolgozásra használhatatlanná.

Rendszertani besorolás

A kaprabogár (Trogoderma granarium Everts, 1898) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a rovarok (Insecta) osztályába, a bogarak (Coleoptera) rendjébe, a csuklyásszú-szerűek (Bostrichoidea) családsorozatába, a porvafélék (Dermestidae) családjába, a Trogoderma Dejean nemzetségbe tartozik. A genusz többi fajától /pl. Trogoderma variabile Ballion, T. inclusum LeConte, T. glabrum (Herbst)/ csak az imágók mikroszkóppal végzett vizsgálata alapján különíthető el biztonságosan.

Származása, földrajzi elterjedése

A faj őshazájának az indiai szubkontinenst tartják, bár más források ennél nagyobb, egy Mianmartól (a korábbi Burma) Nyugat-Afrikáig húzódó területet jelölnek meg. Szabadban az Egyenlítőtől északra és délre a 35°-ig terjedő területen találja meg az életfeltételeit. A meleg, forró és száraz vidékek gazdaságilag fontos raktári kártevője. Ezekben az országokban rendkívül súlyos, akár 30-70%-os termésveszteséget is képes okozni.

Az emberi tevékenység következtében vált jelentős kártevővé. Tulajdonképpen emberkövető faj, amely kihasználja azt, hogy a raktározott termés és termény nagy mennyiségben megtalálható az ember közelében. A szállított terményekkel távoli kontinensekre is behurcolták. Sok országban megtelepedett a faj, pl. Algéria, Egyiptom, Tunézia, Ciprus, Ausztria, Spanyolország, Korea, Tajvan, Törökország. Ezen kívül nem kevés országban megtalálták, de felszámolták a fertőzését, pl.: Ausztrália, Új-Zéland, Magyarország, Olaszország, Kanada, USA.

Tápnövények és kártétel

Legfőképpen a tárolt gabonafélék (pl. búza, árpa, rozs, zab, rizs) kártevője. Ezen kívül megtelepedik feldolgozott gabonaterményekben (pl. liszt, rizskorpa, maláta), olajos magvakban (pl. földimogyoró, gyapot, napraforgó, olajosmag-pogácsa), hüvelyesek magjában és az azokból készült termékekben, aszalt gyümölcsökben, valamint állati takarmányokban (vérliszt, halliszt), akácia mézgában. Táplálékként tud hasznosítani elpusztult rovart és rágcsálót is.

A család más fajai múzeumi növény- és rovargyűjtemények ismert kártevői. A lárva a kártevő alak. A fiatal lárva még nem képes az ép magon táplálkozni, csak a sérült, törött, más kártevő vagy az idősebb fajtárs által rágott szemeken. Az idősebb lárvák már képesek az ép szemeken is táplálkozni. A szemek rágásán kívül a lárvabőrével, szőreivel és ürülékével szennyezi a terményt. A leváló tüskés szőrök az arra érzékeny emberek esetében bőrirritációt, lenyelve ritkán egészségügyi problémát okozhatnak.

Leírása

A tojások hengeresek, 0,7 mm hosszúak és 0,25 mm szélesek, kezdetben tejfehér később halványsárga színűek.

A frissen kelt lárvák 1,6-1,88 mm hosszúak, 0,25-0,3 szélesek. Ekkor a testhosszuk felét teszik ki az utolsó potrohszelvényen eredő farokszőrök. Testük sárgásfehér, a fej, valamint a fejet és testet borító tüskés szőrök barnák. A csáp rövid, 3 ízű. A fejlődés során, a vedléssel a színük változik: aranysárga majd vörösbarna színre váltanak (1. kép).

1. kép Kaprabogár lárvák (Fotó: ResearchGate.net)

A testszőrök száma növekszik, a farok szőrzete rövidül. A kifejlett lárva 4-6 mm hosszú, 1,5 mm széles.

A szabadbáb sárgásbarna, szőrös, az utolsó lárvastádium lárvabőrében található. A hím bábja 3,5 mm, a nőstényé 5 mm hosszú.

A bogár ovális téglalap alakú, 1,6-3,0 mm hosszú és 0,9-1,7 mm széles, finoman szőrözött (2. kép).

2. kép Kaprabogár imágó (Fotó: Wikipedia)

A hím kisebb a nősténynél. Színe a barnától a feketéig változhat, a szárnyfedőin elmosódó szélű vörösbarna harántfoltokkal. A fej és a tor sötét vörösbarna. A nőstény világosabb színű. A fej kicsi, lefelé hajló, a csáp sárgásbarna, 11 ízű. Az utolsó 3-5 csápíz a vége felé fokozatosan kiszélesedik, bunkós. A potroh és a tor hasi oldala vörösbarna színű. A lábak sárgásbarnák.

Életmódja

A bogár rövid ideig – 4-30 napig él –, ezen belül a megtermékenyített nőstény csak 4-7 napig, a szűz nőstény 20-30 napig, a hím 7-12 napig. A bogarak nagyon keveset táplálkoznak, és nem repülnek. Kikelésük után öt nappal párosodnak. Egy nőstény élete során 50-500 tojást rakhat a táplálék felszínére. A küszöbhőmérséklet 20 °C. Ez alatt nem rak tojást a faj. A lárvák 3-14 napon belül kikelnek. A lárvák a számukra optimális tartósan 25 °C feletti hőmérsékleten gyorsan kifejlődnek. Pl. 35 °C-on 15 nap alatt teljesen kifejlődnek és bebábozódnak.

Táplálék hiányában a lárvák akár 13 hónapig is életben maradnak, s rövid ideig tartó táplálkozást követően bebábozódnak. Tartósan 25 °C alatti hőmérsékleten a lárvák a terménytároló, a raktárépület repedéseibe húzódnak, s diapauzába vonulnak, amikor is a fejlődésük szünetel. A diapauzáló lárvák jól tűrik a hideget, a –8 °C-ot is túlélik. A lárvák több évet is tölthetnek diapauzában. A hőmérséklet emelkedésével, új táplálék betárolásával a diapauza véget ér és ismét fejlődésnek indulnak. Egy nemzedék teljes kifejlődéséhez hőmérséklettől függően 26-220 nap szükséges. A faj melegigényes, hőoptimuma 35 °C. A kártevő számára optimális körülmények között, pl. az eredeti elterjedési területén többnemzedékes, akár 10 nemzedéke is lehet.

Környezeti igénye

Ahhoz, hogy adott területen a kaprabogár kártevővé váljon legalább négy hónapig 20 °C-os átlaghőmérsékletre van szükség. A rovar teljes kifejlődése 21-40 °C közötti hőmérsékleten megy végbe. 21 °C-on 220 napig, 30 °C-on 39-45 napig, 35 °C-on 26 napig tart. A lárvák fejlődéséhez a 35 °C hőmérséklet és a 75% páratartalom a legkedvezőbb. Még 2%-os relatív nedvességtartalmú, nagyon száraz terményben is képesek táplálkozni és fejlődni, bár ilyen körülmények között a fejlődésük tovább tart. Táplálék nélkül 13 hónapig is képesek életben maradni a lárvák.

A kártevő terjedése

A kaprabogár természetes úton történő terjedése meglehetősen korlátozott, mivel nem röpképes. A nemzetközi kereskedelem következtében azonban szállítmányokkal, különösen zsákolt terményekkel, üres, fertőzött zsákokkal, szállítóeszközökkel, konténerekkel, uszályokkal stb. biztosított a kártevő terjedése.

A védekezés hazai lehetőségei, tapasztalatai

A származásából és földrajzi elterjedéséből adódóan, amennyiben a tárolás során a minimális követelményeket betartják: a fertőzésmentes termény megfelelő nedvességtartalommal került betárolásra, nem következett be utólagos nedvességtartalom-növekedés, pl. beázás nyomán, a termény nem melegedett fel valamilyen károsító megjelenése miatt stb., a faj számára a magyarországi terménytárolókban és raktárakban az év nagyobb részében egyáltalán nem optimálisak a környezeti feltételek. Magyarországon a nem fűtött épületekben a kaprabogár tulajdonképpen csak a nyári hónapokban képes szaporodni.

Magyarországi raktárakban a feltételek kedvezőbbek a többi kártevő bogárnak, pl. gabonazsizsik, rizszsizsik, fogasnyakú gabonabogár, kis lisztbogár, gabona-álszú stb., ebben a régióban a T. granarium szerencsére nem versenyképes az előbbi fajokkal.

Elsődleges feladat tehát a kártevő behurcolásának a megakadályozása, valamint a raktározás során a vonatkozó higiéniai előírások betartása. Az importszállítmányok alapos ellenőrzése elengedhetetlen a behurcolás megelőzése érdekében. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani azokra a gabona (különösképpen rizs), olajos és hüvelyes növény szállítmányokra, amelyek azokból az országokból érkeznek, amelyekben jelen van a kaprabogár. Az ellenőrzésnek ki kell terjednie a szállítóeszköz védett zugaira, a zsákokra, konténerekre, raklapokra stb. is.

Leggyakrabban a lárvák és a lárvabőrök jelzik a kártevő jelenlétét. A lárvák sötétedés előtt a legaktívabbak. A felderítés hatékonysága növelhető kukorica és búza kihelyezésével, mint táplálkozási attraktáns csapda. Az USA-ban kifejlesztették a hímek csapdázására alkalmas feromon csapdát is.

Agrotechnikai védekezés

Nélkülözhetetlen a helyes tárolás feltételeinek biztosítása a raktározás teljes időtartama során. A termény betárolása előtt alaposan ki kell takarítani a tárolót, a raktárhelyiséget, beleértve a szállítóberendezéseket is (szállítószalagok, csigák, láncos felhordók). A kártevővel fertőzött tételeket és göngyölegeket meg kell semmisíteni. A raktár padozatán és a falakon meglévő repedéseket ki kell tisztítani és meg kell szüntetni. Csak egészséges, sérülés- és fertőzésmentes, megfelelő nedvességtartalmú termény tárolható be.

Kémiai védekezés

A kaprabogár lárvája a többi raktári kártevőhöz képest jóval ellenállóbb a terménygázosításra engedélyezett szerekkel szemben.

Vizsgáltak egyéb megoldásokat is. A szén-dioxid alkalmazása nem bizonyult eredményesnek.

Fizikai védekezés

A terményből a bogarak és a lárvák szitálással történő eltávolítása idő- és munkaigényes módszer.

Van kutatási eredmény, ami azt igazolja, hogy az inert por, ásványi őrlemény (pl. riolit, kovaföld) magvakhoz keverése a benne található rovarokat kiszárítva pusztítja el.

Franciaországban a 30 percig tartó 60 °C-os hőkezelést eredményesnek tartják a kártevő ellen.

Biológiai védekezés

Nincs eredményesen használható ragadozó vagy parazitoid faj a kaprabogár pusztítására. Indiában olajat nem tartalmazó Azadirachta indica magőrleményt a tárolt terménybe keverve eredményesen védekeztek a kártétele ellen.

Irodalom

• Smith, I. M., McNamara, D.G., Scott, P. R. and Holderness, M. (1997): Quarantine Pests for Europe. Second Edition. CAB International, Wallingford, EPPO. 1–1425.
• Szőnyegi S. és Kalmár K. (szerk.) (1999): Szemestermény tárolók károsítói és az ellenük való védekezés. Agroinform Kiadó, Budapest, 1–199.
• www.eppo.org