A nyár egyik legfontosabb mozzanata az ősszel vetett kultúrák betakarítása. Általában elsőként az őszi árpa aratása válik időszerűvé, amelyet a különböző érésidejű őszi búza fajták betakarítása követ. Sok ember figyelmét felkeltik ilyenkor egyes kártevők, amelyek néha a kalászosok tábláinak egyes részein hatalmas tömegben, látványosan jelennek meg.
Ilyenkor – nyilvánvalóan az adott növénytől függően – még akár kisebb kártételek is kialakulhatnak. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ezek ellen a károsítók ellen most, aratás idején mindenképpen védekezni kellene.
Poloskák sereglete
A hazai gabonatermesztést gyakorlatilag már évszázadok óta veszélyeztetik a különböző gabonapoloskák. Szívogatásuk nyomán a szúrás pontja felett gyakorta elhal a kalász, de a már fejlettebb szemeket érő szúrások is durva minőségi problémákat idézhetnek elő.
Hazánkban meglehetősen sok gabonapoloska faj él. Közülük a hegyes fejtokkal rendelkező szipolypoloska fajok (Aelia acuminata, Aelia rostrata, Aelia klugi) az utóbbi évtized során visszaszorultak, megritkultak. Helyüket a kártevő faunában a szélesebb testű Eurygaster fajok foglalták el.
Közülük Magyarországon általában az osztrák poloska (Eurygaster austriaca) a leggyakoribb, de több más faj is tevékenyen részt vesz a károsításban. E nemzetségen belül is érzékelhető a fajok dominancia viszonyaiban némi átrendeződés, amely vélhetően egyre melegebb klímánk számlájára írható.
A gabonapoloskák évente egyetlen nemzedéket nevelő károsítók, amelyek imágó alakban vészelik át a telet. Tavaszi előjövetelük után mind az imágók, mind pedig lárváik a gabonaféléken szívogatnak. A kalászosok beérése után az ott kifejlődött imágók a rétek, legelők fűféle növényzetén táplálkoznak.
Mivel szúró-szívó szájszervvel rendelkező állatok, így napjainkban a már szinte teljesen érett gabonákon alig tudnak táplálkozni. Mivel jól repülnek, így a hosszabb tenyészidejű, még viaszérésben levő búza állományokban, vagy a hírhedten hosszú tenyészidejű pelyvás ősgabonák (tönköly, tönke, alakor) mostanság jókora népességben gyűlhetnek össze.
Jelenlétük látványos ugyan, de szerencsére közvetlenül az érés és az aratás előtt már nem képesek olyan problémákat előidézni, amely a termelőket védekezésre kényszeríthetné.
Szipolyok
Aratás előtt a gabonatáblákban nem csak poloskákkal találkozhatunk, hanem termetesebb, a kalászokon csimpaszkodó és a szemeket rágcsáló bogarakkal is. Ezek a gabonaszipolyok a poloskákhoz hasonlóan évente egyetlen nemzedéket nevelnek fel, de lárváik a talajban, gyökerek rágásával okoznak kárt.
A hazai szipoly fajok (Anisoplia lata, Anisoplia segetum, Anisoplia tempestiva hungarica, stb.) a már érésben levő gabonát sokszor hatalmas tömegekben lephetik el és a szemek részleges megrágásával a minőséget jelentősen ronthatják és esetlegesen másodlagos gombás fertőzéseknek is utat nyithatnak.
A gabonapoloskákhoz hasonlóan ezek a kártevők is előnyben részesítik a puhább, könnyebben megrágható táplálékot. Éppen ezért ott gyűlhetnek össze hatalmas egyedszámban, ahol a gabonafélék kalászai zöldebbek, puhábbak az átlagosnál.
A sokszor még csak a viaszérés elején járó pelyvás gabonák, különösen az alakor (Triticum monococcum) akár súlyos károkat is elszenvedhet miattuk. Ez mind a termés mennyiségében, mind pedig a minőségben, a rengeteg sérült szem által is megmutatkozik.
Mivel a pelyvás gabonák aratásának időszaka még messze van, így a nagy tömegben ott megjelenő szipolyok elleni védekezésnek értékes állományok esetében még lehet létjogosultsága.
A képek a szerző felvételei.
